Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

À nemzetgyűlés 389. ülése Î9È5. évi márekis hó 11-éit, szerdán. 29 Jobb magyarok, mint ön!) A Wolff ok, Petrováczok, Friedriehek, Hallerek, Lehn erek és Ulainok csupa fajmagyarok? (Lendvai István: Persze, szerinte a Schlesingerek az ősturániak! — Derültség.) Én előbb itt voltam, mint ön! (Lbíidvai István: Nem tehetek róla, hogy később születtem! Csak azért volt itt előbb! — Derültség.) Én tehát ugy látom, hogy csupa németnevüek azok, akik a reakciót szolgálják... (Zaj. — Wolff Károly: Azok 700 esztendős itttartózkodással szerezték meg a jogot és nem 50 krajcáros magyarosítással! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: T. képviselőtársam! Én ^50 krajcáros magyar vagyok (Lendvai István: Látjuk!), egy krajcárral sem több, de az én magyarságom ér annyit, mint tiz Wolffnak a magyarsága! (Wolff Károly: Milyen jogon mondja ezt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sándor Pál: Én nem csatlakoztam Károlyihoz, én nem mentem neki kezet csókolni háromszori felhivásra sem, én nem ajánlkoztam és nem csináltam elaborátumot a bolsevizmusnak, én vagyok olyan magyar, mint ön (Wolff Károly: Mindezt már régen letárgyaltuk! Tudja a képviselő ur is!) s nekem nem fog imponálni az 50 krajcáros magyarságra vonatkozó megjegyzésével! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni! (Dénes István közbeszól.) Dénes képviselő urat rendreutasítom! (Zaj.) Nagyon kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a zajongástól és a közbeszólásoktól tartózkodni! Sándor Pál képviselő urat pedig arra kérem, ne méltóztassék magát elragadtatni, mert elragadtatásával ad okot a közbeszólásokra! (Dénes István: Az is tilos? Az elragadtatásról nincs szó a házszabályokban!) Dénes képviselő urat kénytelen vagyok másodízben is retodreutasitani. (Helyeslés.) Sándor Pál: Én egy szót sem szóltam, am

; okul szolgálhatott volna erre az incidensre, de elhangzott egy közbeszólás, amely engem felizgatott. Azt hiszem, meg fog jönni az idő, amikor; ismét a liberalizmusnak fognak hódolni ebben az országban, és akkor sokan, akik ma megtagadják a liberalizmust, meg fogják találni az utat a liberalizmushoz; meg vagyok győződve arról, hogy Magyarországon a liberalizmus fel fog támadni az egész vonalon. Ámde, ne legyen liberalizmus; én el tudok képzelni olyan kormányt is, amely teljesen konzervatív, de azért liberális irányban működik. Én már beszéltem Beaeonsfield múltjáról, ministerelnökségéről, akit mint konzervatív ministerelnököt vittek a gyárak munkásai hátukon azért, mert mint egy konzervatív ministerium ministerelnöke megvalósította azokat a szociális programpontokat, amelyeket a szocialisták követeltek. Én tehát el tudok képzelni ilyen vezetést, sőt el tudok képzelni egy olyan konzervatív ministeriumot is, amely sokkal jobb lehet, mint egy liberális ministerium. A lényeg nem a kifejezéstől függ; hiszen látjuk ezt Komániában, ahol a kormányzat liberálisnak nevezi magát és a legutolsó reakciót képviseli. Tessék tehát megvalósítani azt a szociális és gazdasági programot, amelyre szükség van és akkor semmi kifogásom sincs az ellem, ha nem támad is fel újból a liberális uralom. A fő az, hogy olyan irányban vezessék az országot, ami megfelel az ország javának. De ebben azután legyenek férfiak és gerincesek! Barthos Andor: Gerincesek vagyunk a magunk programja mellett, de nem a liberalizmus mellett! — Élénk helyeslés a közéven. — Dénes István: Nyilt szavazással! —- Barthos Andor: Igenis, nyilt szavazással! Engedje meg, hogy másnak is legyen meggyőződése! Legyen ehhez türelme képviselőtársamnak! — Szabó Jósstf: Nem mindig ez volt a meggyőződésük, az a baj! — Kiss Menyhért: Bizony nem! A 4. pont! — Vargha Gábor: Nem lehet mindent pontokba foglalni! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Én meg vagyok arról győződve — és talán kevés ellenzéki képviselő fogja ezt koneedálni —, hogy Bethlen ministerelnök ur a jót akarja. De nem tudja keresztülvinni. Én meg vagyok győződve arról, hogy ha tőle függne, akkor 24 óra alatt rend volna ebben az országban. De én arról is meg vagyok I győződve, hogy van valami, ami az ő kezét mindenkor visszatartja attól, hogy ezt az országot^ tökéletesen boldoggá, szabaddá és fejlődésképessé tegye. Összehasonlítom Bethlent ebben a tekintetben a Don Juan Leporellójával, aki ott áll Don Juan kabátjában és kalapjával, Don Juan pedig a háta mögött van és énekel s irányítja szolgájának két karját. Ezzel hasonlítom én őt Össze, ügy ítélem meg a dolgot, hogy ő képtelen a mai helyzeten olyan gyorsan változtatni, mint ahogyan akarná. Én tehát tőle a jóindulatot semmiképen sem tagadom meg. én csak azt mondom, amit látok és sohasem fogok mást mondani, mint hogy ő a mai, viszonyok között még nem képes helyreállítani azt a Magyarországot, amelyet óhajt, nem tudja megadni Magyarországnak a megnyugvást minden irányban ugy, mint ahogyan megadta Magyarországnak a személyi és vagyonbiztonságot. (Vargha Gábor: Ki az, aki erre képes?) Én nem tudom. Valami fogja a kezét, ezért képtelen keresztülvinni azt, amit akar. Hogy hol vannak az akadályok, nem tudóin, hiába keresem azok kutforrását, nem is gyanítom, hol vannak, de azt hiszem, a nehézségek egyik oka ma" gunkban van és ez: az őszinteség hiánya az egész vonalon. Tudom és látom azt is, hogy ez | nagy hiba, amely esetleg megbosszulhatja | magát. T. uraim! Bethlen gróf beszédével, amely a budai Vigadóban elhangzott, egyidőben elhangzott egy másik beszéd is, Vass minister ur szájából. Az ő beszédében ez alkalommal két passzust kell kifogásolnom. Az egyikben azt mondotta: „A zsidók pedig félelem nélkül járhatnak az uccán." A másik pedig igy szól: „Én is ugy álltam hosszú ideig a keresztény tömegek előtt, mint áruló. Értse meg ezt a szociáldemokrata párt és értse meg a zsidóság, amely mindjobban agresszívvé kezd válni. Értse meg, hogy^ ezért hálával és csöndességgel tartozik." Én végtelenül fájlalom, hogy a minister ur, aki rendesen objektiv szokott lenni... (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a baloldalon ülő képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és privátbeszélgetéseiket a folyosón elvég-ezni. A szónok ur képtelen az állandó zajban beszélni. Sándor Pál: Nagyon sajnálom, hogy a minister úrral, aki mindig bizonyos objektivitással beszélt, ez a slipper of the tongue, ez a szónoklati hiba, elcsúszás valahogyan megesett, előttem ez az ő részéről egészen szokatlan dolog. A t. minister ur egyben téved, tudniillik abban, hogy kik a zsidóság képviseh lői. Hiszen önök megmondták a főrendiházi javaslatban, hogy a zsidóságnak autonómiája és képviselete nincsen. Ha tehát a minister ur irritálva esetleg Vázsonyi Vilmos t. képviselő-