Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-404

A nemzetgyűlés 4Öi. ülése 1925. évi május hó 6-án, szerdán. 341 pet nem biztosítják azoknak az elemeknek, amelyek pedig- legnagyobb részben reá volnának szorulva. Az 1923 : XXXIV. tcikk kiterjeszti n kincstári házhaszonrészesedés alól való mentességet azokra a házakra, amelyeket 1924 január 1-je után építettek. Mármost itt van ez a javaslat, amely a kedvezmények megadásában bizonyos fokig- még messzebb meg^y, mint az 1923 : XXXIV. tcikk. Ennek a törvényjavaslatnak nem annyira szöveg-ében, mint inkább az ahhoz fűzött indokolásában bizonyos indokolatlan sérelmet látok azokra nézve, akik az épitkezést már rég-ebben megkezdhették, de bizonyos okok miau be nem fejezhették. Igaz ugyan, hogy a törvényjavaslat 7. ^-ának 2. bekezdése azt mondja, hogy a 3—5. §-okban biztosított adómentesség csak azokat az épületeket vagy épületrészeket illeti meg, amelyek 1925 január hó l-e után, legkésőbb 1925. év végéig lakható, illetve használható állapotba helyeztetnek. Ebből tehát nem tűnik ki az. hogy itt bizonyos fokig korlátozva lenne a kedvezmény megadása, és függővé lenne téve attól, hogy az épitkezések megkezdése mely időpontban történt. Itt csak arra van utalás, hogy az átadás tekintetében bizonyos fix időpont állapitta tik meg ós az addig átadott épületeknek és épületrészeknek jár ki a kedvezmény. Ennek ellenére a javaslathoz fűzött indokolás azt mondja, hogy a 3—6. §-okban biztosított adómentességet csupán azokra az épületekre, illetve épületrészekre célszerű kiterjeszteni, amelyek építése vagy átalakítása a fordulónap gyanánt megállapított 1925 március l-e után kezdetett meg és legkésőbb 1925. év végéig teljesen lakható állapotba helyeztettek. Ezt tartom én indokolatlannak. Miért kötik a kedvezmény megadását ahhoz, hogy az építkezések megkezdése csak 1925 március első napja után történt-c meg? Miért jutnak kedvezőtlen helyzetbe azok, akik az épitkezést már előbb megkezdték, de mindmáig nem tudták befejezni? A törvényjavaslat ebben a tekintetben egy dologra hivatkozik ; arra. hogy ^ ez nem lenne méltányos és nem vezetne igazságos megoldáshoz, mert ebből jogsérelem származhatnék azokra a házibirtokosokra nézve, akiknek üg'yancsak az 1925. évben épített házaira az adómentesség az 1923 : XXXIV. tcikk alapján már szűkebb keretek között engedélyeztetett, özek tehát — mondja az indokolás — hátrányos helyzetbe kerülnének azokkal szemben, akik az épitkezést ugyancsak régebben megkezdték, de még be nem fejezhették. Ha azok, akik oly kedvező helyzetben voltak, hogy az épitkezést már előbb befejezhették, aránylag kevesebb kedvezményben, részesülnek. semmiféle méltánytalanságot nem látok rájuk nézve abból, ha azok, akik abban a helyzetben voltak, hogy az épitkezést máig be nem fejezhették, e javaslat értelmében valamivel nagyobb kedvezményhez, jutnak. Ezt az előbbi kategóriára nézve semmi tekintetben sem tartom sérelmesnek, mert hiszen miért nem fejezték be ezek az egyének, vagy építtető vállalatok az; építést? Bizonyára nem azért, mert kedvező helyzetben voltak, hiszen ha kedvező helyzetben lettek volna, befejezték volna az épitkezést. Ezt a kedvezőtlen helyzetet tehát, melyet nyilvánvalóvá tesz az a körülmény, hogy a megkezdett épitkezést máig befejezni nem tudták, még büntetni akarjuk azzal, hogy a javaslatban megadott nagyobb kedvezményt megvonjuk tőlük. Nyilvánvaló dolog, hogy ezzel sérelmet követünk el, Én tehát tisztelettel kérdezem vagy az előadó

> urat, vagy a minister lírát, aki lesz szíves majd erre a kérdésre választ adni, hogy ezt miképen gondolják, ugy-e, amint maga a törvényjavaslat szövege mondja, amelybe ez a korlátozás bele nem magyarázható és voltaképen benne nem foglaltatik, vagy pedig ugy, ahogy azt az indokolás mondja? (Temesvárv Imre előadó: Erre nézve leszek bátor módosító javaslatot előterjeszteni a részletes tárgyalás során.) Nagyon megnyugtat az előadó urnák ez a bejelentése s remélem, hogy ez a módosítás az általam előadottak alapján ki fog-ja küszöbölni ezt a sérelmesnek látszó intézkedést. Ebben a reményben ezt a témát nem folytatom tovább, sőt befejezem^ a törvényjavaslathoz törtónt rövid hozzászólásomat is. Ismétlem, nagyon örülnék, ha ez a kérdés tisztáztatnék, és kérem is a pénzügyminister urat, akinek — mint beszédem elején mondottam, — a kisemberek iránti megértő lelkét, szivét többször volt szerencsém megismerni, találja meg valamiképeni a módját annak, hogy e, javaslatban lefektetett nagyobb kedvezmény, különösen a kincstári házhaszonrészesedéstől való mentesség terjesztessék! ki azokra a kis házakra is, amelyek e törvény életbeléptetése előtt az 1921 : L. tcikk kedvezményei alapján létesültek és tegye lehetővé azt, hogy ezek az emberek a házadómentességen kivül a kincstári részesedés mentességében is részesüljenek, különösen akkor, ha a lakásuk bérbeadva nincs, tehát házbért sem kapnak. Ezek előrebocsátása után ismétlem, hogy a törvényjavaslatot örömmel elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kiván-e még valaki a törvényjavaslathoz hozzászólani'? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Mikor ezt a törvényjavaslatot elkészítettük és beterjesztettük a t. Nemzetgyűlés elé, célunk az volt, hogy a mai rendkívül nehéz gazdasági helyzetben

1 a kormány megtegye mindazokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy kormányzati intézkedésekként megnyilvánulva, az épitkezést előmozdít s ák. Nagyon jól tudom, hogy talán ez a törvényjavaslat önmaffában véve nem tökéletes, de merem állítani, hogy ha végignézzük egész Európában az ezirányu törvényes intézkedéseket, azt látjuk, hogy alig- van törvény, amely az építkezés előmozdítását határozottabb formában segítené. Reánk nézve azonban ez elkerülhetetlen szükségesség azért, inert mindenki teljes tudatában kell hogy legyen annak, hogyha az építkezés terén valamely oly intézkedés történik, amely azt élénkíti, ez az intézkedés javára szolgál az egész gazdasági életnek, mert az épitési ipaí — azt lehet mondani — jórészt kulcsipara a többi iparágaknak is. Ezek voltak azok a szempontok, amelyek engem arra az elhatározásra késztettek, hogy tovább menjünk azokon a határokon, amely határokat a múltban a törvények megszabtak, másrészt keressük a kérdés helyes és célszerű megoldását. Ebből a szempontból egészen novum az, ami ebben a törvényiavaslatban' van, hogy t. i. a tatarozás tekintetében messzemenő engedményeket teszünk. (Helyeslés.) Ezt meg kellett tennünk azért, mert végeredményben uj házak építése nagy tőkeerőt igényel, míg a tatarozások kisebb tőkeerővel is keresztülvihetők. Maguknak h-: •