Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-404
A nemzetgyűlés 404. ülése 1925. évi május hó 6-án, szerdán. 339 állítjuk a háztulajdonosok szabad rendelkezési jogát, amely szabad rendelkezési jogra vezet feltétlenül az ilyen épitkezések megindítása, továbbá az is, hogy először .iktattatik ez törvénybe. Mert hiszen a rendeletekben maguk az építkezők nem tudnak bizni, mert a rendeletek máról-holnapra megváltoztathatók. Ugyancsak helyes gondolat továbbá az adómentesség visszaállítása. Amilyeiii hiba volt az — ami ellen többször is felszólaltunk —, hogy az 1921. és 1923. évi törvények eltörölték az addig általánosan érvényben volt 15 évi adómentességet, ugyanúgy helyesnek kell tartanunk, hogy most j végre az adómentességet visszaállítjuk, sőt bizonyos mértékben kiterjesztjük. Úgyhogy ha e két tételhez hozzávesszük még azt a hárma dikat is, hogy a kincstári haszonrészesedést is eltörli a kormány — mert abból az intézkedéséből, hogy a májusi házhaszonrészesedés felét augusztusban lehet megfizetni, nem lehet másra következtetni, mint arra, hogy augusztusban a kincstári házhaszonrészesedés eltöröltetik akkor ez a három tényező épen elég hatásos arra, hogy a tőkét építkezésre sarkalna, hogy a tőke elhelyezkedését meglehetős lukrativ formájában, a lakásépitósben találja meg. Mert hiszen a tőkének ma tulaj donképen nincs hol elhelyezkednie. A tőke menekül a tőzsdéről, amely összerombolta a tőkéket; és most a nagy tőzsdei válságban, amikor az értékpapírok értéktelen papirok lettek és csupán egy papirosnak van értéke, a fővárosi ajánlási szelvénynek, amelyben ma ugyancsak ielentős hossz van az aranyközéput táján, minden más papiros teljesen értéktelen papírrá vált, aminek következtében a tőke igyekszik tőle menekülni. Menekül a kosztüzletektől is, mert hiszen ezek rendszerint a tőke veszélyeztetésével járnak, de menekül a takarékbetétektől is. mert ezek igen alacsony kamatot tudnak csak biztosítani. Mindezek következtében az építőipar előmozditását célzó törvény alkalmas egyedül arra, hogy a tőkét, amely megvan, építkezésekbe csalogassa be. Sajnos azonban, Magyarországon tőke egyáltalában rendkívül kevés van; sajii'os, hogy Magyarországon olyan tőkét, amely építkezésekre befektethető, csak igen szórványosan lehet találni. Ki kell azonban mondanom azt, hogy a kormányzat a maga hatáskörében minden lehetőt elkövetett és minden lehető kedvezményt kimerített akkor, amikor a szabad rendelkezési jogot visszaállítja, az adómentességet biztosit ja, ós a kincstári házhaszonrészesedést is igyekszik eltörölni. Szerintem azonban egy lépéssel tovább kell mennie a mélyen t. kormánynak és ez volna az építkezési hitel biztositása. Azt szeretném, ha a kormányzatnak módjában állana valami módon építkezési hitelt rfyujtani az építkező közönségnek, akár olyan formában — nem tudom, lehetséges-e —, hogy a szanálási kölesönből az (államháztartás 1 egyensúlyának biztosítására fel nem használt tőkét bocsátaná rendelkezésre, akár pedig ugy, hogy külföldi kölcsönök volnának biztosithatók és megszerezhetők az építkezési záloglevelekre; de természetesen; nem 1 olyan sikertelenséggel, mint a mezőgazdasági kölcsön esetében, hanem intenzivebb, gyorsabb és azonnali formában. Ugy, hogy az én véleményem szerint a kormánynak ezt t n lépést még meg kell tennie, hogy építkezési kölcsönt záloglevelekre az építkező közönséa 1 rendelkezésére bocsásson. Az épitkezési kölcsönnel szemben nem állhatnak meg azok az aggályok, amelyek fennállanak a mezőgazdasági kölcsönnel szemben, mert hiszen az épitkezési kölcsön betáblázása sokkal egyszerűbb és biztosabb a házbirtokra, mimt mezőgazdasági birtokra és az esetleges külföldről való házkezelés is sokkal egyszerűbb és kevésbé veszedelmes, mint a birtokkezelés. Ennek következtében én azt hiszem, hogy az épitkezési kölcsön biztositása sokkal inkább lehetséges volna. Magával a törvényjavaslattal szemben két jelentős aggályom van. Az egyik az, hogy túlságosan rövid lejáratú, amennyiben megint csak 1925-től 1927-ig, vagyis két évre terjedő időre szól ós igy ugyanabba a hibába esik, mint előző két épitkezési törvényünk, amelyeket két, illetőleg három esztendei lejáratra készítettünk. Én ezt az időt feltétlenül felemelendőnek tartom. Vannak azorMvül olyan részletei is, amelyek csupán egy fél esztendei lejáratra szólnak, igy például az átalakítási, illetőleg tatarozási adókedvezmények; ugyanis ki van kötve, bogy az ilyen munkálatokat a pénzügyi bizottság által meghosszabbitott határideig, folyó évi december hó 31-ikéig okvetlenül meg kell kezdeni. Már pedig ha ebből a törvényjavaslatból egy pár nap alatt hatályba lépő törvény lesz, annak végrehajtási utasítása is rövid idő alatt elkészül, ahhoz, hogy a szükséges átalakitási terveket elkészítsék, s hogy az átalakítási tervekre az épitkezési engedélyt megkapják, több hónapi munka kell. Márpedig köztudomású, hogy a ml klímánk mellett a novemberi és decemberi hónap nem alkalmas az átalakítások megkezdésére, ennek következtében július, augusztus, szeptember és október idő, amelyre ez a törvényjavaslat az átalakításuk vagy tatarozások szempontjából vonatkozik. Én módosítást is fogok benyújtani arra réz ve, hogy ez az időpont kiterjesztessék. mert igy azt a célt, hogy köztudomásúvá váljék és ezen az alapon a lakásépitkezési tevékenység megindulhasson, ilyen rövid idő alatt elérhetőnek nem 1 tartom. A pénzügyi bizottság munkáját, amely ennél a javaslatnál sok módosítást tudott keresztülvinni, örömmel üdvözlöm. A pénzügyi bizottság tette ezt a javaslatot elfogadhatóvá. Azon, hogy az átalakitásoknáí, illetőleg emeletráépítéseknél csak húsz esztendei adómentességet kívánt nyújtani a törvény, azon a naiv tituluson, hogy az emeletráépítés olcsóbb, csak mulatni lehet, mert hiszen a gyakorlat ennek épen az ellenkezőjét bizonyítja. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petrovácz Gyula: Hiszen köztudomású, hogy egy emeletráépítésnél minden anyagot három emelet magasságba kell felvinni, egy régi tetőszék felemelése — mint a tapasztalat mutatja — rendszerint sokkal drágább, mint üj tetoszéknek a felállítása és maguk a fedél kicserélési, pillérmegerősitő munkálatok, amelyek az emeletráépítésnél előfordulnak, esetleges alapozási megerősítő munkálatok mind olyan költséges dolgok, amelyek az emeletráópités költségeit messze az épités költségei fölé emelik. Hozzá kell ehhez még azt is tenni, hogy a harmadik, negyedik, ötödik emeleti lakások bérértéke viszont feltétlenül kisebb, mint az alacsonyabban lévőké és ennek következtében hasznossá tenni is kisebb mértékben lehet ezeket a ráépitéses épületeket. Ezért nem volt méltányos a huszévi adómentesség törvénybeiktatása és csak helyeslem azt, hogy most mégis a harminc évet iktatjuk törvénybe. 54