Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-404

336 Â nemzetgyűlés 404. ülése 1925. évi május hó 6-án, szerdán. majdnem mindentki megtalálta ideig-óráig elhelyezkedését Még a munkások helyzete sem volt ebben az időben valami nagyon rossz, amennyiben a teljesített munka ellenértéke a nap-nap után emelkedő közszükségleti cikkek árához igyekezett igazodni' és munkaalkalom is kínálkozott bizonyos mértékben, hiszen, mint emiitettem, a pénzgyü.itést senki sem forszírozta, inkább az értékek termelésére törekedett mindenki. Miután azonban pénzünk értéke állandósult, az annak megbecsülésétől elszokott magángazdaságot rendkivül súlyosan érintette az uj helyzetbe való beilleszkedés. A könnyű kereseti lehetőségek megszűntek és most minden foglalkozási

5 ág vissza lett szorítva eredeti foglalkozásához és ennek természetes következménye volt, hogy egy-egy foglalkozási ágban a munkásoknak egész tömege szaporodott fel és igy munkahiány állott be. Különösen súlyosbítja ezt a helyzetet országunk megcsonkított állapota, ami teljesen kizárja egy egészséges gazdasági megújhodás lehetőségét. A kormány tehát a rendelkezésére álló eszközökkel minden lehetőt el kivan követni arra nézve, hogy a magángazdaságnak ezen súlyos helyzetében olyan kedvezményeket juttasson, amelyek egyrészt a rendelkezésre álló tőke f jövedelmezőbb elhelyezését biztosítják. másrészt pedig lehetővé teszik, hogy hasznos beruházások által a munkások nagy tömegeir nek munka kínálkozzék. Ezt a célt van hivatva szolgálni

1 az előttünk fekvő és az építkezések előmozditását célzó törvényjavaslat. Az épitkezések megindulása nemcsak kizárólag az épitő ipart, hanem ezzel összekapcsolódva számos iparágat foglalkoztat és igy a munkások nagy tömegeinek mindenesetre munkaalkalom fog kínálkozni. Ezekre való tekintettel az épitkezések fokozatos megindítása nemcsak a lakásínség enyhítése szempontjából fontos, de főképen a nap-nap után fokozódó munkahiány szempontjából igen nas-y jelentőségű szociálpolitikai kérdés. A törvényhozás a háború óta ennek a nagyfontosságú kérdésnek a megoldása szempontjából már két törvényes alkotást hozott. Az egyik az 1921 : LI. te. volt. a másik pedig az 1923. évi XXXIV. te. Az 1921 : LI. te. állami hiteltámog-atásban részesitette a városok és községek kislakás-épitkezéseit és ezenkívül ugy a városok és községek, valamint a magánosok építkezéseire nézve 30, illetve 20 évi adókedvezményt biztosított; a nem lakás céljaira szolgáló épületekre nézve pedig 15 évi adómentességet biztosított. Ennek a törvénynek a hatálya 1923 december hó végén lejárt. Az 1923. évi XXXIV. te. az u. n. lakásépítési tevékenységről szóló törvényjavaslat hiteltámogatásban részesitette mindazokat, akik állandó lakás céljaira szolgáló épületeket épitettek és ezen épületekre 30, illetve 20 évi adómentességet biztosított. Ez a törvény csak az állandó lakás cél jaira szolgáló épületekre nézve biztosította az adókedvezményt, valamint a hiteltámogatást. ellenben

1 üzletek, és nyaralás célját szolgáló épületekre nézve ezt a kedvezményt nem adta meg. Ennek a törvénynek hatálya 1926 november 1-én lejár. Ezen hosszú lejáratú kedvezmények dacára sem indultak meg az épitkezések olyan mértékben, amilyen mértékben azok kívánatosak lettek yolna. En.nek egyik legfőbb oka pedig a lakbérek korlátozásában reilett, aminek ^"-kétkeziében az épitkezésekbe fektetett tőke nem bizonyultrentabilis befektetésnek. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nézetem s?«erint három olyan alapgondolatból indul ki, amelyek mindenesetre erősebb mértékben; fogják megindítani a lakásépítkezéseket. Először is azért, mert a lakbérek korlátozása a szanálási törvény értelmében negyedévenként mindinkább csökken és a befektetett tőke jövedelme az előbbi évekhez mérten nagymértékben fog emelkedni. Másodszor ennek a törvényjavaslatnak rendelkezései szerint a háztulajdonost szabad rendelkezési jog illeti meg az újonnan épített épületekre nézve, valamint átalakitásoknál is, sőt többé-kevésbé tatarozások esetében is biztosítja a szabad rendelkezési jogot. A harmadik alapgondolat, amelyen felépül a törvényjavaslat, amely az épitkezések fokozottabb megindítását van hivatva szolgáim és amely a legnagyobb előnyöket biztosítja a háztulajdonosoknak, illetőleg az építtetőknek, abban a reiikivül nagy mértékben kiterjesztett adókedvezményben rejlik, amelyet a törvényjavaslat statuál. Ha ezeket az adókedvezményeket tőkésítjük, a helyzet ugy áll, hogy az Uj építkezéseknél körülbelül a befektetett tőkéknek 40—45 %-a idővel visszatérül, tatarozásnál és átalakitásoknál pedig az adókedvezményekből a befektetett tőkének 60 %-a térül vissza a háztulajdonosnak. Ha mármost figyelembe veszszük a törvényben biztosított szabad rendelkezési jogot, továbbá az adókedvezmények utján visszatérülő befektetési költségnek azt a nagy hányadát és ha hozzászámítjuk még a negvedévenkint emelkedő lakbéreket, megállapíthatjuk, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett egyik legiobb és legbiztosabb tőkebefektetésnek bizonyul a lakások építése, Illetve általában az építkezés. •Épen azokra a nagyfontosságú közgazdasági és szociálpolitikai érdekekre való tekintettel, amelyek az építkezéseknek minél nagyobb fokú megindításában rejlenek, szükségesnek tartotta a pénzügyi bizottság, hogy eredeti törvényjavaslat keretein messze túlmenő kedvezményekben részesítse a házépittetőket és ezeknek a kedvezményeknek elfogadását javasolja a t. Nemzetg*y ülésnek. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Az eredeti törvényjavaslat szabad rendelkezési jogot biztosit minden

1 újonnan épülő épületre, továbbá az eddig emberi lakás céljaira nem alkalmas épületekből lakás céljaira átalakított épületekre, vagy épületrészekre, valamint olyan nagyobb szabású javítások és átalakitások esetére is, amelyekre a törvényjavaslat adókedvezményt biztosit. A pénzügyi bizottság kiterjesztendőnek javasolja a szabad rendelkezési jogot arra az esetre is, ha nagyobb lakások kisebb lakásokká alakittatnak át. Nézetem szerint is méltányos kedvezmény, hogy a háztulajdonos számára abban az esetben is, amikor nagy lakásokból kisebb lakásokat alakit át, bizonyos korlátozás mellett a szabad rendelkezési jog biztosíttassák, mert a háztulajdonos az átalakított lakásrészek közül mindenesetre a nagyobb lakás felett fogja megtartani magának a szabad rendelkezési jogot és igy a kisebb lakásokra nézve a korlátozás továbbra is fenmarad, ami szoeiális szempontból a kisebb exisztenciák érdekében fontos. 30 évi

# adómentességet biztosit a javaslat minden uj építkezésre, ahol az építkezés előtt a telken épület még - nem volt, vagy a régi épület terjedelmét kibővitő épitkezések történnek. A 30 évi adómentességet kívánja biztosítani a törvény arra az esetre is, amikor valamely