Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-403

320 A nemzetgyűlés 403. ülése 1925. évi május hó 5-én, kedden. lyoniányának tekinthetők és amelyek alkotmányos kormányok által is utalványozandók, illetve előirandók lettek volna. b) Az elvesztett háború folytán utalványozott kiadásokat és az ezzel kapcsolatban előirt bevételeket ugyancsak fejezetek (osztály, alosztály) és címek szerinti tagozassál mutassa ki. c) Foglalja össze a fejezetek (osztály, alosztály) és címek szerint mindazokat az utalványozott kiadásokat és előirt bevételeket, amelyek az úgynevezett tanácsköztársaságra való berendezkedés folyományaként jelentkeznek és ezeket az állani érdekei szempontjából mérlegelve minősítse, 2. Terjessze elő az egyes ministeri tárcák ágazatai szerint tagozva ezen időszak kezelésének pénztárai adatait. 3. Pótjelentésben mutassa ki az allam aktiv és passzív vagyonát — a cselekvő és terhelő hátralékok kivételével — az úgynevezett tanácsköztársaság alakulása (1919 március 21.) és megszűnése (1919 augusztus 6.) időpontjában a gyarapodások és a fogyatkozások feltüntetése és megokolása mellett. 4. Hozza tudomására a nemzetgyűlésnek a Legfőbb Állami Számvevőszék bírálata leszűrésével a „Szállítmányok és Ellátmányok" valamint aa „Átszámítások" számláin az általános forgalmi kezelésben jelentkező függő tételeket, az állani teljes pénzkészletének feltüntetése mellett, ugy azonban, hogy a jelentés a pénzkészleteket a számiadási időszak elején és a számadási

1 időszak végén külön kimutassa. Elkülönítve ismertesse a pénzkészletek azt a részét, amely egyes pénzintézeteknél, vagy az Qsztrák-Magyarí Banknál volt gyümölcsözöl eg elhelyezve. 5. A pótjelentésben a tárcaszerü és forgalmi átfutó kezelésben függő-tételekként jelentkező utalványozásokból azokat, amelyeknek az átfutó kezelésben történt elszámolása tételes törvények szempontjából kifogás alá esnek, külön csoportosítsa és az utalványozás törvénytelenségét minősitse. Külön csoportba mutassa ki a tárcák valódi kezelésében az oly előleg jellegével bíró utalványozásokat, amelyeknél az utalványozás jogcímének megfelelő felhasználás kétséges és ezt az eljárást a törvények szempontjából minősitse. 6. Terjessze elő az ezeu időszakban felvett kölcsönök teljes anyagának megvizsgálásáról a törvények által megkívánt legfőbb állami számvevőszéki jelentést, amellett, hogy az u. n. tanácsköztársaság gazdálkodásának "kezdetén és végén az államadósságok álladékát a jelentésnek az államvagyon leltárát tárgyaló részében kimutatja. 7. Megállapítás alapján jelentse mindazokat a hatóságokat, hivatalokat, intézményeket és pénztárakat, amelyeknél a könyvek, számadások és egyéb nyilvántartások elvesztése, vagy megsemmisítése miatt a kiadások és bevételekről, illetőleg az állami vagyonról számot venni nem lehet." Következő javaslatom a nemzeti kormányok gazdálkodásáról előterjesztett kimutatásra vonatkozik és ekként szól (olvassa): „Az alkotmánybiztositékot képező törvényekben megállapított szerkezetű és összetételű zárszámadás helyett az 1919 május—augusztus hónapokról^ beterjesztett kimutatás tárgyalása esryelőre vétessék le a napirendről, a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke pedig a következőkre utasittassék : 1. Pót jelentésben terjessze elő a kormányok gazdálkodásának pénzszámadása alapján tárcák szerint a lerovási adatokat. 2. Mutassa ki mindazt az állami levéltári vagyont, amely a nemzeti kormányok kezelése alatt állott. 3. A valódi, valamint tárcaszerü átfutó kezelésben elszámolatlanul maradt előlegeket konkretizálva mutassa ki, az elszámolást gátló okok feltüntetés év eL 4. Jelentse, hogy a mini'sterelnökség által a szegedi állampénztárba beszállított 2,137.000 korona eredé 1ère. valamint a bécsi ellenforradalmi bizottságtól a kormány által átvett 2,500.000 korona, illetve 100.000 francia frankra nézve mily irányú tárgyalást folytat és miért halasztódhatik annak a befejezése, amennyiben a jelentés szövege bírálatra nem nyújt alapot, hanenl csak feltételezésekre. 5. A kormányok által kezelt aktív és passzív vagj^on átadásáról a nemzetgyűlés tájékoztatása pótjelentésben történjék." Igen t. Nemzetgyűlés! Ezekben voltam bátor a zárszámadások helyett előterjesztett kimutatások bírálata alapján leszűrt javaslataimat megtenni. Ezekkel a javaslatokkal az a célom, hogy olyan zárszámadási anyagot teremtsünk, amelynek vizsgálata lehetővé teszi, hogy legjobb lelkiismeretünk szerint dönthessünk a különböző kormányok felelőssége kérdésében. Különvéleményemben részletesen kifejtettem, miért nem tudom elfogadni a zárszámadások helyett előterjesztett kimutatásokat a felelősség megállapítása tekintetében. Nem bocsátkozom ismétlésekbe. Lelkem most tele van keserűséggel, mert akkor, amikor ezeket a zárszámadásokat, illetőleg kimutatásokat átnéztem, az ország pusztulásának minden részlete felelevenedett előttem. Ha gondolkodva bírálja az ember ezeket a kimutatásokat, szinte csodálkozik, hogy hogy birt el az ország ennyi tragikumot, amennyi a háború és a forradalmak nyomában érte. Nekem mégis az a hitem s reményem, hogy ez az ország megerősödik, feltámad a maga nagyságában és dicsőségében. (Forster Elek: Adja Isten!) Szinte a Gondviselés kezét látom abban, hogy amikor mi elég részvétlenség mellett tárgyaljuk a zárszámadások helyett beterjesztett kimutatásokat, amelyekben a nyomaték a háborijs gazdálkodáson van, a tárgyalások előtt az egyik magyarországi napilapban Nagy-Britannia hatalmas államférfia és a háborús kormányok miniszterelnöke, Lloyd George nyilatkozik a mi elhalt királyunkról, IV. Károlyról. (Lendvai István:. Több tiszteletet éreznek iránta, mint nálunk!) A legnagyobb, de leglojálisabb ellenfél állapítja meg, hogy a mi királyunk nem volt bűnös a háborúban, hanem a háború zavarai között, mint a béke angyala foglalta el a Habsburgok büszke trónját. Lloyd George mondta, t. Nemzetgyűlés,, hogy ennek a királynak minden vágya az volt, hogy békét teremtsen. Szó szerint szeretném idézni, amit Lloyd George mond. Azt mondja (olvassa): „Károly királynak sohasem is volt szive szerint való az esztelen háború." Küzdött, még titkos ál utakon is el akarta érni a békét, mert szerette a magyar népet, szerette az országát (Lendvai István: El is bántak vele!), de nem állott mellette senki ebben az országban, akiben lett volna akaraterő (Lendvai István: Ugy van!), aki a fiatal, tapasztalatlan királyt nemhogy meggyengítette, hanem szilárditotta volna törekvéseiben. Magára hagyták békeprogramjával! T. Nemzetgyűlés! Nem akarok most politikai kérdésekkel foglalkozni, de ügy érzem, ennek az újságcikknek a megállapítása nem ötletszerű. Ilyet nem is szabad a nagy angol államférfiuról feltételezni. A jövő alakulásait sejteti velünk, amelyeknél az angol nemzetre számíthatunk. A Gondviselés keze kezd azs orí szag felé fordulni! Szerintem azzal, amit az