Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-389

A nemzetgyűlés 389. ülése 1925. évi március hó 11-én, szerdán. 23 hajlandó-vagyok erről a helyről távozni, ha nem tudom bebizonyítani, hogy az itteni krájz•leros több esetben több jövedelmi adót fizet, mint egy vidéki földbirtokos. (Erdélyi Aladár: Az a krájzleros automobilon jár!) Mondottam, hogy a vidéken az adómeghatározásokat a kupaktanácsok végzik. Azt jus vagyok bátor a gróf ur figyelmébe ajánlani, hogy ezt nem igazságosan csinálják, mert osztályérdekeket, sőt vallási különbségeket is szoktak honorálni. Bocsánatot kérek, azt hiszem, itt az adóztatás terén nem szabad olyan jelenséggel találkozni» hogy aszerint, hogy valaki más osztályhoz, vagy valláshoz tartozik, aránylag több adót fizessen, mint más, vagy mint amennyit a törvény előir. Én tehát a sztrikt igazságot követelem, azt, hogy a gazdagok sokkal többet fizessenek, mint a szegény emberek. (Gr. Hoyos Miksa: Helyes, rendben van! — Erdélyi Aladár: Helyes, ezt mi is kívánjuk!) Én tehát becsületes adómorált akarok az országban. (Dénes István: Önöknek módjukban van, csinálják is meg! — Gr. Hoyos Miksa: Fizetünk is, nemcsak csináljuk. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál: De más baj is van itt! A németek a hamis adóbevallást infámiának nevezik. A német becsületesen bevallja jövedelmét. Nálunk, ha valaki megcsalhatja az államot, megcsalja, mert az államban is a csalót látja az egész vonalon. Ez a baj és ezt kell eliminálni. Az államnak kell előljárnia abban, hogy a moralitást fejlessze, hogy mindenki bevallhassa adóját és ezért elsősorban olyan adókat kell előírni, amelyeket a népesség elbír. Ezt nem elég zöld asztalnál kikalkulálni, és az olyan eredmény, amelyhez a szanálási javaslatoknál eljutottunkj az nem elég. Csak a népesség tehetsége szerint szabad az adókat kivetni és ha valóban eszerint vetik ki az adót, akkor senki sem fogja eltagadni a jövedelmét. Akkor hajlandó vagyok a legszigorúbb büntetésekig, a börtönbüntetésig elmenni, ha valaki nem vallja be a vagyonát vagy jövedelmét, de a népességből ki kell irtani azt a felfogást, hogy az állam csaló, ki kell irtani azt a véleményt, hogy egy minister valamit ígérhet és nem tartja meg. ki kell annak a lehetőségét irtani, hogy itt elhangozzék az, hogy csak egy vagyonváltság lesz és több nem lehet — és vau öt vagyonvált*ág; ki kell irtani azt, hogy az állam adott szavát a polgár s ágg*al, a népesség-gel szemben meg ne tartsa. Amin; ez a morál nincs meg, addig ne vegyük rossz néven, ha azt mondják, ho^y az állam csaló. Önök bizonyára találkoztak ezzel a kifejezéssel, amelyet említettem, ezért mondom én is ezt és ha nem is helyeselnek, tudom, hogy az önök lelkéből beszélek, mert tudom, hogy az egész vonalon igy van, és ezért tartom én. mint ellenzék, kötelességemnek, hogy megmondjam a dolgot úgy, amint van. A. közigazgatásnál ugyanott tartunk. Azt értem, hogy ha egy köztisztviselő megnyúzza az adózó polgárt, ezt érdemének tudják be. Nálunk a köztisztviselő, sajnos, nem az állam szolgája, hanem a népesség ura. Nálunk a nép elnyomóját látja az egész vonalon a köztisztviselőben, a közigazgatásban. Belátom, hogy ezek az urak igen nehéz, helyzetben vannak. Az álJam őket éhbéren tartja, azt mondja, hogy nem tud nekik több bért adni. Ezért állítom, hogy addig Magyarország nem fog regenerálódni, amíg azt az óriási tisztviselősereget, amely moíjí az állam nyakán van, le nem építik és NAPLÓ XXXI. amíg azoknak, akik megmaradnak, olyan fizetést nem adnak, amely involválja azt, hogy nem kell nekik az egész népet nyomorogtatniok. Ezen fordul m£g az egész ország szanálása. (Ugy van! a baloldalon.) Nekünk olyan közigazgatás kell, amely pártatlan, amely nem néz politikai tekinteteket,, amelyet a kormány nem használ fel kortesszolgálatokra, amely egyszerűen a nép szolgája kell hogy legyen. Ez kell nekünk, és amig ezt el nem érjük, addig, ha pénzügyileg sikerül is a szanálás, az ország szanálása az egész vonalon nem történt meg. (Erdélyi Aladár: De hogy lehet ezt megcsinálni?) Hogy? Bátor leszek erről is szólani. Nálunk a nép azt látja, hogy a közigazgatásban, a köztisztviselők között olyanok is vannak, akik panamát űznek. A köztisztviselőknek volna első kötelességük (Halljuk! Halljuk! a középen.) saját érdekükben — hogy már én is ! a ministerelnök ur szavaival éljek, mert ezek J igazán paraziták —, hogy ezeket a parazitákat I maguk közül kiküszöböljék. A nép azonban ! látja, hogy ilyenek mégis vannak és látja, hogy adóját mire fizeti, tehát természetes a bizalmatlanság az egész vonalon. (Egy hang a kö| zépen: Halljuk névszerinti) Ezt az állapotot | meg kell javítani s amint az előbb mondottam, ; határozottan — ugy, amint Zimmermann csi! nálja Bécsben, aki követelte Ausztriától, hogy ; 100.000 hivatalnokot bocsásson el — itt is meg I kell azt tenni, hogy csak annyi hivatalnok maj radjon meg, amennyit az állani becsületesen jól dotálhat, hogy ezek a hivatalnokok minden tekintetben szabadok legyenek és ne legyenek ráutalva arra, hogy általában a panamához I csak hozzá is nyúljanak. (Erdélyi Aladár: A nyugdijakra úgyis kifizetünk már 50%-ot!) Hozzájárul ehhez még az is, hogy látok l olyan jelenségeket — ha nem is segíthetünk J magunkon —,. mint például az a két választás is, amely lezajlottba rétsági és a nagyatádi. Ilyen választásoknak egy rendes országban nem szabad megtörténni, mert ha akárhogy fogjuk ezt a dolgot ezüstpapirosba becsomagolni, a nép mégis látja, hogy lehetséges olyan nemzetgyűlést összehozni, amely nem felel meg annak a mértéknek, amelyet a nép vár, amikor igazságot vár azoktól, akik a törvényeket hozzák. Ha maguk az urak csinálják ezt, akik ítélkeznek felettük, mit várhatnak mástól. Nem óhajtok e pillanatban a választási törvényről beszélni, de azt mondom, hogy sokkal nagyobb súlyt helyezek a választások tisztaságára (Helyeslés a. jobboldalon.), mint a választások akármilyen más tulajdonságára, mert ha egy választás tiszta, azt a választójogot még mindig lehet fejleszteni később, ha a nép ugy akarja, de ha egy választás piszkos, hn a terrornak csak árnyalata is lehet rajta, akkor a nép csak nézi, de meg nem becsüli azt a nemzetgyűlést ugy, ahogy meg kellene becsülnie. Én tehát azt mondom, hogy rossz a szisztéma. Mi, akik kevesen vagyunk, az ellenzéken, nem tudunk segíteni. Mi csak beszélni tudunk, de nincs semmiféle erőnk, hogy megcsináljuk azt, amit kívánatosnak tartunk. (Nagy Emil: Ott sincs sokkal több!) Önök egy pártot alkotnak, amely vezeti az országot, amely párton a felelősség nyugszik az egész vonalon. Méltóztassék megszivlelni azt. amit mondok, mert higgyék el, ez nem az én véleményem, hanem az egész ország véleménye minden tekintetben és nem fognak az országban egy falut sem találni — amelyben csak egy kis intelligencia van —, ahol más vélemény fog kijegecesedni. (Erdélyi Aladár: Énen azért nehéz, mert a felelősséget érezzük!) Bo5