Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-400
288 A nemzetgyűlés 400. ülése 192b. évi április hó 3-án, pénteken. Felteszem a kérdést, niéltóztatik-e a mentelmi bizottság 1 jelentését Sütő József képviselő úrra vonatkozóan elfogadni 1 , igen vagy nemi (Igen!) Határozatként kimondom, hogy Sütő József képviselő ur mentelmi joga ez ügyben megsértve nem lett. Felteszem a kérdést, rnéltóztatik-e a mentelmi bizottság jelentését Baticz Gyula képví selő uiTa vonatkozóan elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Határozatként kimondom, liogy Bâtiez Gyúl« képviselő ur mentelmi joga e? ügyben megsértve nem lett. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a mentelmi bizottság jelentését Peidl Gyula képviselő úrra vonatkozóan elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Határozatként kimondom, hogy Peidl Gyula képviselő ur mentelmi joga ez ügyben megsértve nem lett. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság jelentését Szabó Imre képviselő úrra vonatkozóan, igen vagy nemi (Igen!) Határozatként kimondom, hogy Szabó Imre képviselő ur mentelmi .joga ez ügyben nem sértetett meg. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság jelentését Szilágyi Lajos képviselő úrra vonatkozóan, igen vagy nemi (Igen!) Határozatként kimondom, hogy Szilágyi Lajos képviselő urjnentelmi joga ez ügyben megsértve nem lett. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a mentelmi bizottság jelentését elfogadni Farkas István képviselő ur mentelmi' joga ez ügyében*? (Igen!) Határozatként kimondom, hogy Farkas István képviselő ur mentelmi joga ez ügyben megsértve nem lett. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság jelentését Saly Endre képviselő úrra vonatkozóan, igen vagy nem? (7 pen!) Határozatként kimondom, hogy Saly Endre képviselő ur mentelmi joga ez ügyben megsértve nemi lett. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság jelentését Klárik Ferenc képAiselő úrra vonatkozóan, igen vagy nem? (Igen!) Határozatként kimondom, hogy Klárik Ferenc képviselő ur mentelmi joga ez ügyben megsértve nem lett. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság jelentését Malasits Géza képviselő úrra vonatkozóan, igen vagy nem? (Igen!) Határozatként kimondom, hogy Malasits Géza képviselő ur mentelmi joga ez ügyben megsértve nem lett. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e elfogadni a mentelmi bizottság jelentését Szeder Ferenc képviselő úrra vonatkozóan, igen A^agy nem! (Igen!) Határozatként kimondom, hogy Szeder Ferenc képviselő ur mentelmi 1 joga ez ügyben megsértve nem lett. Napirend szerint következik a lengyel köztársasággal 1925. évi március hó 26-án kötött kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) B. Maillot Nándor előadó: T. Nemzetgyűlés! A világháború a régi monarchia keretében gazdasági 1 egységbe foglalt területéből uj államokat alkotott, melyek a gazdasági egységből kiesvén, nehezebb helyzetbe jutottak. Ezen segíteni csak vámszerződések megkötésével lehetséges. A^ gazdasági közeledésnek legelső feltétele a vámszerződések megkötése. À gazdasági élet konszolidációjának egyik legértékesebb eszköze a háború előtti vámszerződésekben rejlik, mig az elzárkózottság nemcsak gazdaságpolitikaiadé kultúrpolitikai csődjét is jelenti a nemzeteknek. Olyan vámpolitika felé kell tehát törekednünk, amely mellett országunk különleges érdekei megvédhetek. Örömmel állapítom meg, hogy ezt ma már mindenütt belátják. Klasszikus példája ennek a népszövetség londoni jegyzőkönyve, amely utasítást küld a népszövetséghez, hogy Magyarország kereskedelmi szerződések megkötésére szólittassék fel. Nem a magyar kormányon múlt, hogy eddig gazdasági szerződések még nem létesültek. A magyar kormány minden eszközt megragadott, (ügy van! Ugy van!) Példája ennek a portorosei és génuai konferencia, ahol javaslatokat tettünk, de azok, sajnos, nem találtak meghallgatásra (Ügy van! Ugy van!); legközelebbi szomszédainkkal, Ausztriával és Csehszlovákiával folynak gazdasági tárgyalások. de azok, sajnos, eredményre eddig még nem vezettek. Annál örvendetesebb, hogy az r/ előttünk fekvő törvényjavaslatba foglalt szerződés épen Lengyelországgal köttetett (Helyeslés.), azzal a nemzettel, amelynek történelmi múltja a magyar történeleminél annyiszor összeforrott és amelynek történelném a magyar-lengyel barátság vörös fonalként húzódik végig. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a lengyel szerződéssel kissé bővebben foglalkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) Lengyelország autonóm vámtarifája 1924 június hó 24-ike óta van érvényben, aranyzloty alapon van lefektetve és specifikus tételei általában nagyon magasak, sokszorta túlmennek a mi vámtarifáink egyes tételein. Hogy ezt példákkal illusztráljam, elmondhatom, hogy a bor vámja Lengyelországban 200 aranyzloty, mig nálunk 60 aranykorona, a palackozott bor vámja 720 aranyzloty, nálunk 240 aranykorona, a gyapjúszövetek vámja Lengyelországban 800—2100 aranyzloty, nálunk 300—800 aranykorona. A vámtételek legnagyobb része teljesen prohibitiv természetű, és mezőgazdaságunk, valamint iparunk ilyen vámtételek mellett teljesen ki volt kapcsolva. De kétszeresen kellemetlenül érintett bennünket ez az állapot azért is, inert a lengyelekkel nem állottunk a legnagyobb intézményt biztosító szerződés alapján és így nem élvezhettük azokat a preferenciális vámtételeket, amelyeket a lengyel-francia kereskedelmi szerződés magában foglalt. Hogy ez mit jelent a praxisban (Halljuk! Halljuk!), azt legjobban jellemezhetem néhány példával. Mig a lengyel-francia megállapodás talpbőrnél 65, likőrnél 400, bornál 100 zlotyt állapit meg, addig nekünk talpbőr után 100, likőr után 800, bor után 200 zlotyt kell fizetni, ami azt jelenti, hogy egyáltalában nem tudtunk exportálni. A legutóbbi időben a francia kormány a lengyel kormánnyal olyan megegyezést létesített, mely szerint a bor vámja igen nagy, 90%-os engedményben részesül, mely engedmény életbelépését ott e napokban várják. Ez a francia-lengyel egyezmény természetesen a legtöbb kedvezmény elve alapján létesült, ebből kifolyólag reánk is kiterjed és alkalmas lesz arra, hogy a küföldi piacon a régen nélkülözött magyar bor ismét megtalálja régi pozícióját. Vonatkozik ez elsősorban Tokaj-Hegyaljára, mely régi készleteit ismét oda viheti, ahol a múltban is megbecsülték, de vonatkozik a csemegeborokra is, amelyeknek nagy piacát épen Lengyelország-bán látom. Bízom benne, hogy
