Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-389
À nemzetgyűlés È$9, ülése 1Ù25. ban Baross Gábor óta nekünk nem volt olyan kereskedelemügyi ministerünk, aki tényleg- felfogta volna azt, hogy a kereskedelem hatalmas faktor ebben az országban, aki tudta volna, hogy Magyarország kereskedői hiresek az egész világon, aki méltányolta volna azt, hogy minden egyes kereskedelmi cég egy nemzeti vagyont képez. Nekünk ilyen kereskedelmi mihisterünk nem volt. Én tehát nem mentem el a kereskedelemügyi minister úrhoz, mert ő ismét csak meghallgatott volna bennünket, de nem láttam volna tőle a kereskedelem fontosságának dokumentálását, amely szükséges lett volna abban az esetben, ha azt akartam volna, hogy fellépésemmel tényleg eredményeket érhessek el. Lehet, hogy a kereskedelmi minister ur akart eredményeket elérni, de a viszonyok neki nem engedték meg ezt. Ezt én koncedálom, azt azonban nem lehet eltagadni, hogy a kereskedelem az utolsó években — azt mondhatnám — olyan torquemadai kinlódások alatt szenvedett, annyira üldözték, annyira megbántották őt keresetében, vagyonában, sőt becsületében is, hogy megérdemelte volna, nemcsak a minister ur, hanem a nemzetgyűlés részéről is, hogy egy kissé nagyobb figyelmet tanúsítsanak iránta. Nem tagadom, hogy épen az önök soraiból hangzottak el ezekben a kereskedelmi kérdésekben a legerélyesebb felszólalások. Nein kell itt másra utalnom, mint Görgey István és Dréhr Imre képviselőtársaim beszédeire. Igen erősen felkarolták a kereskedelmet és megmondották ők is azt, hogy lehetetlen az, amit a kereskedelem irányában tesznek és általában lehetetlen az a gazdasági politika, amelyet mi az egész vonalon folytatunk. Bud János pénzügyminister urat régóta van szerencsém ismerni. Sajnos, a pénzügyminister ur, mint fiatal pénzügyminister, az én nézetem szerint, túlságosan a régebbi minister! tanácsosok hatása alatt áll. Meg vagyok győződve róla, hogyha ő abban a székben ül, 4—5 év múlva elsőrangú faktor lesz, itt azonban konstatálnunk kell, t. minister ur, hogv ugy Walko Lajos, mint Bud János minister urak elássák magukat a statisztikába és statisztikákból akarnak következtetni az ország viszonyaira, de az ország praktikus szükségleteire tekintettel nincsenek. Nekik csak a számok imponálnak, a statisztika, a tudomány, a katedra imponál, de nem látnak bele a való helyzetbe. (Bud János pénzügyminister: Elég- sokat tettem a kereskedelemért!) Azt koncedálom, t. minister ur, hogyha önhöz jöttünk, a minister ur amit tehetett, megtett, de ezek apróságok voltak. Én bátor leszek kitérni erre a kérdésre és nem is a minister urat okolom azért, ami történt, mert a legnagyobb rész Kállay volt pénzügyminister urat illeti és talán az ő elődjét, akik nem fontolták meg kellően, meddig szabad igénybe venni a lakosság hozzájárulását a szanáláshoz, hogy meddig marad egészséges az a test, amelyből a jövőre is olyan nagy adót akarnak kivenni. Nem gondolták meg, hogy szabad-e ehhez az egészséges testhez ugy hozzányúlni, hogy ne csak a jövedelmet adóztassák meg, hanem a vagyont is. Szabad-e nekünk odajutni, hogy én már júniusban láthattam, konstatálhattam, hogy itt nincs szabadulás, hogy itt erélyes lépéseket kell tenni, hogy megmentsük azt, ami még megvan? Meg vagyok róla győződve, hogyha a t. minister ur igazsággal fogja megitélni azt, amit én tárgyilagossággal mondani akarok, akkor sok olyat fog találni ebben a felszólalásomban, amelyek nemcsak az én ideáim, amelyeket én összeszedtem mindenütt, ahol láttam, hogy közgazdasági tűéin máreius hó 11-én, szerdán. íf dás és értelem van. Nem arrogálom tehát magamnak, hogy mindezek az én fejemből jöttek ki. A mi célunk az, hogy a szituációt akarjuk megváltoztatni és mes: akarjuk menteni ezt az országot, mely különben okvetlenül züllésbe kerül. A szanálással t. minister ur okvetlenül oda kerülünk, hogy nem tudunk mozdulni és magunk leszünk okozói annak, hogy financialiter és gazdaságilag, mindamellett, hogy önök ilyen szép szanálási kimutatásokat mutathattak föl, nem fogunk tudni megszabadulni ebből a pusztulásból. Ha mi körülnézünk a kereskedők között, akik benne vannak az életben, akkor látjuk, hogy az egész vonalon vihar-pusztít, egy olyan vihar, amilyent én csak 1873-ban láttam, amikor 13 éves voltam, de már üzletben voltam. Csak akkor láttam ilyen jelenségeket, mint most. Az általános bizalmatlanság jelei minden vonalon felbukkannak. Egyik ember sem bizik a másikban. Azt mondják, hogy aki ma még elsőrangú cég, az holnap már inzolvens lehet. (Budai Dezső: Hazárdiroznak!) Nagyon sokan vannak jónevű cégek, akik ilyen módon kerülnek csődbe. Van a t. közbeszóló képviselő urnák egy igen jó barátja, egy 100 éves keresztény cég, kinek nevét itt nem akarom megmondani, aki most már rendezve van. (Budai Dezső: A börzére ment!) Nem volt a börzén életében soha! Az illető barátja az igen t. képviselő urnák és leszek bátor a nevét később megmondani, de itt nem akarom nyilvánosságra, hozni. Ez a cég, amely 100 óv óta fennáll, fizet 700 millió vagyon-, kereseti- és jövedelemadót és 600 millió boltbért. Ennek a cégnek áruraktárát felvették 4 millió aranykoronában, pedig békében a legnagyobb raktára 800 ezer korona volt. Ez a cég nem tartozik a külföldnek semmivel, de itt Magyarországon jelentékeny tartozásai révén inzolvens lett, mert nem tudta megfizetni adóját. Tessék megmondani azt a céget, amely ilyen körülmények között általában prosperálni tud! Van ismét a t. közbeszóló képviselő urnák egy másik olyan barátja (Budai Dezső: Kicsoda?) — én erről a témáról tájékozva vagyok, ha idejövök —, megmondom, kicsoda: Marton, a Baross-Szövetség elnöke, a kamara alelnöke, aki már két év előtt, vagy a múlt évben látta azt. hogy nem tud prosperálni ezek mellett a rettenetes terhek mellett, feladta tehát üzletét és abból kártalanította magát, hogy üzlethelyiségét eladta. Tisztelt képviselő ur, ebből nem lehet azt következtetni, hogy a börzén játszott. De én rá fogok térni a börzére is és be fogom önnek bizonyítani azt, amit mondok, s ha tárgyilagosan fogja szavaimat megitélni — mert nem csinálok semmiféle pártpolitikát ebben a kérdésben —, akkor meg fogja látni, hogy a polgárságnak nem volt más menedéke, mint hogy a börzére menjen, semmiféle más menedéke nem volt, mert a kormány megtagadta tőle azt, hogy vagyonát valamiképen, akármiképen konzerválja, megfogta a polgárt és csak a gazember tudott prosperálni, mert az kijátszotta a kormányintézkedéseket, de a becsületes kereskedőcégnek el kellet pusztulnia, ha tisztességesen elfogadta a kormányintézkedéseket, amint elfogadta. Óvatosan kezeljük tehát ezt a kérdést, t. képviselőtársam! Kijelentem ismételten, hogy semmiféle pártpolitikát nem fogok ebbe a kérdésbe belevonni és tárgyilagosan fogom előterjeszteni azokat a momentumokat, amelyek ennek a dokumentálására szükségesek. Mondom tehát, hogy ezek az irtózatos terhek, amelyek a polgárságra zúdultak, tették voltaképen a helyzetet olyan rettenetessé. Ez legnagyobbrészben természetesen i s
