Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-398

À nemzetgyűlés 398. ülése 1925. évi áprUis hó l~én, szerdán. 229 akarták venni a külföldi pénzpiacot, ami olyan kavarodást és konfúziót okozott, hogy ebből több baj háranilott az országra, mint haszon. Ezért is szükségessé vált az egységes típusú záloglevelek bevezetése és ezt teszi lehetővé az 1. §-ban foglalt intézkedés. Azonban kifejezetten meg kell jegyeznem, ami a törvényjavaslat 1, §-ának egyszeri átolvasása után is azonnal szembetűnő, hogy ez a törvényjavaslat semmiféle monopóliumot nem kíván statuálni. Kitűnik ez abból, hogy ez a szakasz egyenesen azt mondja, hogy az Intézeteken felül, tehát az eddigi kibocsátó intézetek összes jogkörének és hatáskörének fen tartása mellett létesül ez a szövetkezet. Utalnom kell arra is, hogy ez a szövetkezet a pénzügyi szindikátus, amely köztudomás szerint 22 pénzintézetet foglal magában és amely szindikátusban benne vannak Összes altruista intézeteink is, tehát elsősorban épen ezeknek az intézeteknek lesz módjukban záloglevélkibocsátással foglalkozni, amelyek eddig is foglalkoztak vele. Utalok itt a Magyar Földhitelintézetre, a Kisbirtokosok Országos. Földhitelintézetére, az Okh-ra és az Altruista Bankra. Tudomásom van arról, hogy a pénzügyi kormánynak fokozott gondja van arra, hogy ezek az intézetek a -pénzügyi szindikátusban fokozottabb szerepet nyerjenek, mert közérdek is, hogy a záloglevélkibocsátások tekintetében mindenekelőtt azok a nagy múlttal birő intézetek vétessenek igénybe, amelyek ezt eddig ténykedésük folytán is kiérdemelték és arra hivatottak. Egészen természetes, hogy a pónzügyminister bizonyos fenhatóságot akar magának a kérdés fontosságára való tekintettel fen tartani. Ezt a célt szolgálja az, hogy ilyen szövetkezet csakis a pénzügy minister engedélyével létesíthető és miután országos ügyről van szó, a nemzetgyűlésnek, illetve átalakulás esetén a képviselőháznak a pénzügyministeri ezt bejelenteni köteles. Amint méltóztatnak tudni, az 1876. évi XXXVI. te. 200.000 forintban áüapitotta meg azt a külön tartaléktőkét, amelyet a törvény később felemelt a fokozottabb biztonság szempontjából. A jelen esetben, miután a pénzintézetek vagyonuk arányában vesznek részt a szövetkezetben, feleslegesnek mutatkozott külön tartaléktőkének, mint fedezetnek biztosítása. Minthogy a pénzintézetek a szövetkezetben az üzletrészek erejéig vesznek részt, ezek az üzletrészek alkotják ezt a biztosításra rendelt külön alapot. Kimondja azonban ez a törvényjavaslat azt is, hogy ez az üzletrész fel nem mondható, ennek folytán ez a külön biztonság nem csökkenthető. Miután pedig ezek a kibocsátandó záloglevelek teljesen azonos jogi természetűek lesznek, mint; a régi záloglevelek, ebből önként folyik az, hogy ezeket a zálogleveleket is fel kellett ruházni — s erre nézve intézkedik a törvényjavaslat 1. §-ának második és harmadik bekezdése — mindazokkal a kolloráriumokkai és jogi hatásokkal és erővel, amivel a régi záloglevelek a törvények által felruháztattak: tehát óvadékképesek, pupillárisak s ezenfelül a postatakarékpénztár tartalékalapjai és betétrészösszegei ezekbe gyümölcsözoleg elhelyezhetők. Továbbá épen az agrárhitel kérdésének fontossága szempontjából az állam pénzügyi érdekeit is háttérbe kellett szoritani és ennek tolyományaképen történt meg azután az az intézkedés, hogy a záloglevelek illetékmentesek, valamint kamatadómentesek és levonásnak sem adó, sem illeték cimén helye nincs. Az is egészen természetes, hogy ezeket a pénzügyi kormányzat részéről történő összes ténykedéseket — a záloglevél kibocsátást és mindazokat a kérdéseket, amelyek az agrárhitellel kapcsolatban összefüggenek — fokozott ellenőrzés alá kell bocsátani és ennek a logikai következménye az, hogy a kormánybiztos fog ennek az akciónak az élén állani. Tudjuk azt — és erre voltam bátor utalni felszólalásom elején —, hogy épen a régi záloglevelek tekintetében sajnosán észlelt rossz tapasztalatok miatt szükségessé vált ennek a két. régi tömegnek elkülönitése, és pedig' fel kell állítani egy határt, hogy az ezen időn belül kibocsátott, illetőleg bekebelezett záloglevelek között disztinkció történjék. Ez az a határnap, amelyet a törvényjavaslat 1925 január 1-ébeu állapit meg. Az agrárhitel kérdésének ugy az érdekképviseletek által, mint a sajtóban történt tárgyalása során állandóan felhozatott mint az agrárhitel nyújtásának egyik akadálya: a kamattörvények mai állapota. Köztudomású ugyanis, hogy a hitelviszonyok a háború előtti állapotokhoz képest megnehezedtek, ennek lo| gikus következménye viszont az, hogy a békeidők kamattörvényei ezidőszerint már fenn nem tarthatók, mert tényleg a hitel nyújtásának bizonyos gátjául szolgáltak. Épen ezért a jelenlegi törvényjavaslat 3. %-a olyan intézkedéseket tartalmaz, amely kimondja, hogy a kamatláb magasságát megszorító rendelkezések s az abból folyó következmények a záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönök tekintetében alkalmazást nem nyernek, miután épen a nagyobb állami felügyelet folytán garancia van abban a tekintetben, hogy itt visszaélésekkel nem fogunk szembenállani és ezáltal, mondom, az agrártársadalom mindazoktól a káros következményektől meg lesz óva. amely káros következmények épen indító okai voltak a kamatkorlátozásokat intézményesen rendező törvényhozási rendelkezéseknek. Ezek után áttérek a törvényjavaslat II. fejezetében foglalt intézkedések ismertetésére. Méltóztatnak tudni, hogy az 1920:XXXVI. te. 81. és 82. §-ában vannak olyan bizonyos intézkedések, amelyek szintén felhozattak mint olyan intézkedések, amelyek a hitelező biztonságát veszélyeztetik. Ezek az intézkedések azok — amelyeket a földbirtokon: nyugvó terhek megosztása tekintetében az előbb emiitett törvényeink foglalnak magukban—, amely törvényhozási intézkedések a hitelező jogait bizonyos tekintetben korlátozzák. Épen ezen a nehézségen van hivatva segiteni a törvényjavaslatnak 4. §-a, amely a hitelezőnek ezt a jogát feléleszti, biztosítja és egyúttal lehetővé teszi részére azt, hogy magánügyletek következtében történő ingatlan átruházások esetén rendelkezzék az ő általa nyújtott hitel felett és amenynyiben az o biztonságát ez a megosztás veszélyeztetné, joga legyen ahhoz, hogy 15 napon belül kinyilatkoztathassa, hogy belenyugszik ebbe a megosztásba, mert amennyiben nem nyugszik bele, _ akkor a hitelt felmondottuak kell tekinteni. Épen ezért a hitelező biztonságának nagyobb biztosítása szempontjából az egyesitett bizottság azt a módosítást eszközölte a törvényjavaslat szövegén, hogy amennyiben a hitelező nem nyilatkozik 15 napon belül, akkor