Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-394
] A nem zeig y ülés 394. ülése 1925. évi március hó 19-én, csütörtökön. Í73 megtörténte -után nyilatkozatok Jelentek meg az újságokban, nyilatkozatok jelentek meg a politikusok részéről is, amelyben annak a felfogásnak adtak kifejezést, hogy a nemzetgyűlés nem diszkreditálhatja a mentelmi jog védelme címén a bíróság határozatát, mert ezzel megsérti a birói tekintélyt és lerombolja a birói függetlenséget. Tisztelt Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy itt az ideje annak, hogy egvszer ezzel a kérdéssel is nyíltan szembenézzünk. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A birói tekintély kétségkívül nagyfontosságú állami érdek, s én, aki életem folyásában az igazságszolgáltatással a legkülönbözőbb vonatkozásokban, ngy is, mint ügyvéd, úgyis mint biró és mint adminisztratív ember összeköttetésben állottam, teljes mértékben értékelem a bírói tekintély; nek a társadalomban és az állami életben való jelentőségét. De talán ép ez a körülmény az, ami világosan elém állítja a kérdést és megdönthetetlen hitemmé teszi, hogy a birói tekintélyt nem lehet mesterséges eszközökkel fentartani. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A birói tekintély forrása, a birói tekintély sorsa magának a bíróságnak a kezébe van letéve (Ugy van! Ugy van! balfelöl.), mir»+ ahogyan ennek a nemzetgyűlésnek a tekintélye is a nemzetgyűlés kezében van, mikénti működésén s lapszik. És vájjon ki venné azt a nemzetgyűlés tekintélye kisebbítésének, ha akad bíróság, mely ennek a nemzetgyűlésnek tekintélyét súlyos, durva rágalom esetében pár aranykorona pénzbüntetésre értékéül így van ez a bíróságnál is. A törvénytudás és a törvénytisztelet az a varázserő, az a varázskulcs, amely forrása a birói tekintélynek. (F. Szabó Géza: De a képviselői tekintélynek is! — Strausz István: És a kormánynak is! — Sándor Pál: Bárkiének az országban!) Én, tisztelt képviselőtársam, egy pillanatig se védtem azt a tényt, hogy Rupert Eezső képviselőtársunk a tárgyalás rendjét megzavarta, sőt kifejeztem azt a felfogásomat, hogy helytelennek és megtorlandónak tartom ezt. De bocsánatot kérek, nem lehet egy ilyen kérdést azzal eldönteni, hogy most már szembeállítom a dolgot, mintha a mentelmi jog védelme egyúttal a bírósági tárgyalás megzavarásának is védelme akarna lenni. (F. Szabó Géza: Nem mondtam egy szóval sem!) Tehát törvénytudás, törvénytisztelet és még valmi szükséges: az, hogy a bírónak saját személyét el kell vonatkoztatnia az i gazságszolgáltatás tényétől. Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha áll az a tétel, hogy a fenségest a nevetségestől egy lépés választja el, akkor ennek a tételnek igazságát a bírónak sem szabad elfelejtenie. Az a misztikus, nem analizálható hatalom, amely elkísér bennünket az állammá szervezett társadalomba való belépésünktől, születésünktől kezdve végig, életünk utolsó életnyiváimlásáig, soha olyan nyomasztó, olyan fenséges erővel nem mülatkozik meg, mint épen az igazságszolgáltatás funkciójánál. Ebben az esetben polgár áll polgárral szemben, ember emberrel áll szemben és talán tudásban, jellemben, gondolkodásban, érzésben semmivel sincs hátrányosabb helyzetben az, aki ott áll, mint vádlott, azzal szemben, aki ott áll, mint biró, hogy ítéljen az ő élete, vagyona és becsülete felett. És mégis meg kell hajtania fejét, mert nem emberrel áll szemben, hanem szembenáll a társadalom alapját képező igazság kiszolgáltatójával. De ezt az igazságot át kell éreznie magának a bírónak is és nem szabad elfelejtenie, hogy minden emberi érzés, amit bevisz a tárgyalásba, a gyűlölet, a hiúság, a rokonérzés, vagy az ellenszenv érzése, egyúttal profanizálhatja. nemcsak őt, mint birót, de magát a bíróság funkcióját, az igazságszolgáltatás tényét is profanizálhatja, vagy — ami még súlyosabb — leránthatja azt a komikum örvényébe. Ezért mondom én hangsúlyozottan, hogy a bíróság tekintélyének alapja a tudás, a törvénytisztelet és a méltó magaAdselet. (Ugy van!) Nem lehet azonban semmikép alapja a birói tekintélynek a kritikától való mentesség. Amikor ennek az ügynek tárgyalása megindult, akkor egyszerre hirdetni kezdték azt a tételt, hogy maga az a tény, hogy Schadl tanácselnök ur megjelent a mentelmi bizottság előtt, már a birói függetlenség és tekintély megsértése. Tisztelt Nemzetgyűlés! A tekintély kérdésévei nem akarok tovább foglalkozni. Egy bizonyos, az, hogy a kritikától való mentesség lehet eg3^-egy bírónak ideig-óráig való oltalom a tekintély szempontjából, de nem lehet védelme a bíróság tekintélyének.. Ellenben foglalkozni kívánok még egy pár percig a birói függetlenség kérdésével, mert ez a szempont is bedobatott a vitába és ez is alkalmas arra, hogy a mentelmi jog kérdése elhomályosittassék. Az utóbbi időben nálunk kezdett lábrakapni az a tétel (Halljuk! Halljuk!), hogy a biró működésének kritizálása egyben támadás a birói tekintély ellen, ha pedig törvényhozás termében, vagy a törvényhozás tagjai részéről hangzik el, akkor ez támadás a birói függetlenség ellen. Ez hamis tan, amely államot akar kreálni az államban. Közfunkciót végző állami intézmény nincs kivonva a törvényhozás ellenőrzése, kritikája alól. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A mi tételes törvényeink, az 1790 : XII. és az 1869 : IV. tcikkek függetlenítették az igazságszolgáltatást a közigazgaI tástól, a végrehajtó hatalomtól, de nem függetleníthetik a törvényhozás ellenőrzési joga alól. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezt az ellenőrzést gyakorolta és gyakorolnia kell a törvényhozásnak. Ennek az ellenőrzésnek a módja az alkotmányos kormány megfelelő utasítása, ha pedig kiderülne, hogy ez az eszköz néni elegendő, akkor megfelelő uj törvények hozatalára van szükség. Nemrégen volt itt egy törvényjavaslat, amelyet megszavaztunk és amely vonatkozott a választott bírósági intézménnyel kapcsolatban a _ kizárási tilalom felállítására a bíróság tagjaival szemben. Nem akarok belemenni ennek vitatásába. Csak annyit, hogy ez szintén egy ellenőrzési ténynek volt az eredménye. Szükségesnek látta a törvényhozás, hogy belenyúljon a kérdésbe és a maga ellenőrzési jogát a fennálló törvényeken túl uj törvények hozatalával gyakorolja. (Helyeslés.) Nagyon örülök, hogy ebben egyetértünk, sajnos, nem mindenki ért ebben egyet. Lassanként kezdik mindjobban hirdetni azt a tételt, hogy a parlametariznms elvével nem egyezik meg, hogy a parlament, mint ilyen a bíróságok felett ellenőrzést gyakoroljon. Nagy Emil t. képviselőtársam, aki az alkotmányosság hazájából érkezett, igazolni fog engem, hogy Angliában bizony teljes mértékben gyakorolta és gyakorolja a parlament ellenőrzési jogát, gyakorolja azzal a ténnyel, hogy a meg
