Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-394

A nemzetgyűlés B9L ülése 1925. éi 4. %-t a földmivelósügyi és közgazdasági bizott­ság által javasolt változtatással, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mon­dom ki a határozatot. Most pedig kérem a jegyző urat, szívesked­jék a törvényiavaslatot felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a tör­vényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmad­szori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor kimondom a határo­zatot, hogy a Ház a törvényjavaslatot harmad­szori olvasásban is elfogadta, és az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Napirend szerint következik a métermérték ügyében 1921. évi október hó 6-án Sèvres-ben kötött nemzetközi pótegyezmény becikkelyezé­séről szóló törvényjavaslat harmadszori olva­sása. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt fel­olvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvény­javaslatot). Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmad­szori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, a törvényjavaslatot harmad­szori olvasásban elfogadottnak jelentem ki. és az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Következik a honvédség igazságügyi szer­vezetének módosításáról szóló törvényiavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat. sziveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvény­javaslatot). Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóz­tatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, a törvényjavaslatot har­madszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki, és az kihirdetés végett elő fog terjesztetni. Következik az 1922/23. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és" fede­zendő állami kiadásokról szóló 1922 : XVII. te. 6. §-ának részleges módosításáról s ezzel kap­csolatos katonai igazságszolgáltatási rendelke­zésekről szóló törvényjavaslat harmadszori ol­vasása. Kérem a jegyző urat, hogy azt fel­olvasni sziveskedjék. Perlaki György jegyző (olvassa a törvény­javaslatot). Elnök: Kérdem, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori ol­vasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, azt harmadszori olvasásban^ elfoga­dottnak jelentem ki. és az kihirdetés végett elő fog* terjesztetni. Következik a mentelmi bizottság jelentése Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő ^ men­telmi ügyében. Az előadó urat illeti a szó. Rubinek István előadó: T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés folyó évi február hó 10-iki ülé­sén az elnök bejelentette a nemzetgyűlésnek, hogy tudomására jutott, miszerint a budapesti kir. büntetőtörvényszék egyik tanácsának el­nöke Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselőt tárgyalás közben letartóztatta és a letartózta­tást foganatosította is. Az ügyet áttette a men­telmi bizottsághoz annak megállapítása céljá­ból, vájjon ez ügyből kifolyólag Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő mentelmi joga nem szenvedett-e sérelmet. A nemzetgyűlésnek ugyanezen az ülésén Beck Lajos nemzetgyűlési képviselő bejelen­tette Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának megsértését. A nemzetgyűlés a bejelentést a mentelmi bizottsághoz utasí­totta és egyúttal utasitotta a mentelmi bizott­1 március hő 19-én, csütörtökön. 163 ságot arra, hogy ez ügyben 48 órán belül te­gyen jelentést. A mentelmi bizottság folyó évi február hó 11-én ülést tartott, amely ülésen meghallgatta Beck Lajos és Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselőket és egyúttal kihallgatta Schadi Ernő tanácselnököt, és a kihallgatások fogana­tosítása után meghozta határozatát. A mentelmi bizottság arra való tekintettel, hogy ez ügyhöz hasonló még a nemzetgyűlés előtt nem volt, hogy tehát az ebben az ügyben hozandó határozata esetleg a jövőben prece­densül is szolgálhatna, ez ügyet részletes tár­gyalás alá vette és beható, részletes tárgyalás alapján hozta meg határozatát. Határozatának alapja tulajdonképen az volt, hogy a nemzet­gyűlés tagjait megillető mentelmi jog sérelmet semmi körülmények között ne szenvedjen; vi­szont azonban e téren a védelem ne terjedjen túl azokon a korlátokon, amelyeket a mentelmi jognak, az általa elérni szándékolt célnak, a közérdeknek és a mentelmi jog terjedelmének értelmezése terén az országgyűlés és a nemzet­gyűlés eddigi gyakorlata megállapított. Kétségtelen tény, hogy a nemzetgyűlés tag­jait megillető mentelmi jog igen hatalmas alkotmánybiztositék, amely felett a nemzet­gyűlés összes tagjainak a legmesszebbmenőleg őrködniök kell, mert hiszen e jognak sértetlen voltától függ magának a nemzetgyűlés tanács­kozóképességének biztonsaga is, magának a nemzetgyűlésnek épsége is, amelynek fentar­tása nélkül nyugodt törvényhozást, nyugodt tárgyalást elképzelni nem lehet. Viszont azon­ban époly kétségtelen tény az is, hogy a men­telmi jog védelmének túlzásba való vitele nem indokolt. Mert amilyen indokolt egyik oldalon annak védelme az országgyűlés, illetőleg a nemzetgyűlés testületi épségének megvédése szempontjából, épolyan indokolatlan volna az, ha túlzásba vinnők a mentelmi jog védelmét, azokon a terrénumokon is, amelyek már egy­általában nincsenek kapcsolatban a nemzet­gyűlés tanácskozási szabadságával és testületi épségével, mert a mentelmi jog védelmének ez a túlzásba való vitele a nemzetgyűlési képvi­selőt már fölébe helyezné a törvényeknek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl,) A mentelmi jogra vonatkozó első tételes rendelekezés az 1867 : XII. t-cikk 47. f-ában fog­laltatik, amely a közös" ügyek tárgyalására ki­küldött bizottság, delegáció törvényes szerveze­tével kapcsolatban a következőképen rendel­kezik (olvassa): „A bizottságok tagjai a jelen határozat szerint közösekül kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért fele­letre soha nem vonathatnak; sőt megbízatásuk megszűntéig se oly kereset miatt, amely széf mélyes letartóztatást vonhat maga után, se bűntény vagy vétség miatt, a tettenérés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek együtt nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyás nélkül se le nem tartóztattathatnak. se közkereset alá nem vétethetnek." Ezt a törvényes rendelkezést az ország­gyűlés gyakorlata kiterjesztette az akkori or­szággyűlés tagjaira is. Szabatosabb meghatá­rozást nyert az a törvényes rendelkezés az or­szággyűlés képviselőházának 1867. évi novem­ber 18-án hozott határozatában, elfogadván a képviselőház az ugyanezen év október 23-án kelt határozatával kiküldött tíztagú bizottság következő véleményét (olvassa): „A bizottság nézete szerint az országgyűlési tag sérthetet­lensége két irányban JUT gyakorlatilag ér­vényre: először, hogy amit az országgyűlési tag, mint olyan, a Házban és a Házon kívül 2-/'

Next

/
Thumbnails
Contents