Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-393

154 A nemzetgyűlés 393. ülése 1925. évi már cms hó 18-án, szerdán. következik be az állami tisztviselők összes státusainak rendezése és ezzel kapcsolatban a vármegyei tisztviselők státuskérdésének rendezése is. En a magam részéről azt az egyet megígérhetem, hogy teljes erővel azon leszek — ami hivatásomból folyó kötelességem is, de erre késztet az az egyéni elismerés is, amelyet a vármegyei tisztviselőknek nagyfontosságú és nehéz időkben kitűnően végzett munkájával szemben viseltetem (Helyeslés jobbfelől.), hogy a vármegyei tisztviselőknek fizetési osztályokba való sorozása teljesen arányban légyen az e tekintetben az állami tisztviselőkre vonatkozó szabályokkal. Ezen a nézeten van különben a pénzügyminister ur is. A státusrendező bizottság előreláthatóan a jövő hónap elején végez munkájával, és mindenesetre az egész státusrendezési ügy kell hogy rövidesen tető alá jusson, mert a következő évi költségvetés már ezen az alapon fog összeállittatni, úgyhogy bizonyos előre belátható határidőn belül meg fog történni a kérdés rendezése. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a másik kérdést illeti, amelyet a községi tisztviselőkre vonatkozólag a képviselő ur felhozott, sajnos, e tekintetben az a helyzet, hogy már az utóbbi években is rendkivüli segélyek esetében a községi tisztviselőket az állam teherbiró képességének korlátolt volta következtében nem tudtuk állami eszközökből ilyen rendkívüli segélyekben részesíteni. Különben is éles különbséget kell tenni a városi és a községi tisztviselők között. A városi tisztviselőket ugyanis a város maga űzeti, tehát magának a városnak kell gondoskodnia a fedezetről, ha ezt a mostani rendkivüli segélyt, illetőleg fizetési előleget tisztviselői részére utalványozni akarja; ezzel szemben a községi jegyző fizetése ma az államkincstár által fizettetvén, mindenesetre közelebb fekvő az a gondolat, hogy az államkincstár gondoskodjék fedezetről, hogy a községi jegyzők is megkaphassák ezt az előleget. Sajnos, ez a fedezet nem áll rendelkezésre, úgyhogy nekem nincs módom! fedezet hiányában a községi jegyzők részére ezt az előleget kiutalványozni. A magam részéről azonban már foglalkoztam a kérdéssel és igyekszem olyan módot keresni, hogy legalább a községek a saját terhükre kárpótolják a községi jegyzőket, ami mindenesetre azzal a hátránnyal jár, hogy bizonyos diszparitás állhat elő a különböző községek között és talán épen azok a jegyzők, akik amúgy is — rnagáiimimkálataik révén —, jobb anyagi helyzetben vannak, mert gazdag községek jegyzői, könnyebben jutnak hozzá az előleghez, mint azok a községi jegyzők, akik amúgy is rosszabb anyagi viszonyok között vannak. Foglalkozunk azonban a kérdéssel és remélem, hogy fogunk olyan megoldást találni, hogy az államkincstár megterhelése nélkül a községek teherbiró képességének arányában a községi jegyzők igazságosan meg-kapják ezt az előleget. Kérem méltóztassék ezt a válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a .jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor: T. Nemzetgyűlés! A^belügyminister ur válaszát teljesen kielégítőnek nem tudom tekinteni. Elsősorban azért nem, mert itt nem csupán bizonyos törvényhozási technikáról van szó, hanem igen fontos magánérdekek mielőbbi kielégítéséről. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy egész csomó vármegyei tisztviselő van, aki a,z intézkedések elnyúlása következtében egy RJL9LOS onyabb fizetési kategóriának megfelelő nyugdíjjal ment nyugdíjba, esetleg elhal és hátramaradottjai egy méltánytalanul alacsony, nyugellátásban részesülnek. Szóval minden napi késedelem az illető tisztviselői karnak lényegbevágó anyagi érdekeit sérti és — mint a minister ur maga is elismerte — az állami és a törvényhatósági tisztviselők között aránytalanság állván fenn, az állam szempontjából mostoha elbánást jelent ez a vármegyei tisztviselőkkel szemben. Én tehát az igen t. minister ur válaszát ebben a vonatkozásában sem vehetem tudomásul, mindaddig, amig a minister ur legalább konkrét terminust nem mond és kötelező igeretet nem tesz arra nézve, hogy bizonyos határidőn belül ezt a kérdést feltétlenül rendezni fogja, mert ebben az esetben legalább azok a vármegyei tisztviselők, akik nyugdíjba szándékoznak vonulni, tudni fogják, hogy körülbelül hogyan intézzék sorsukat, mely időponttól kezdve kérjék nyugdíjaztatásukat, tehát lesz támpontjuk arra nézve, hogy mely időpontban nyilik meg esetleg részükre a magasabb fizetési osztályba való bejutás lehetősége. Ami a községi alkalmazottaknak a segélyből való kimaradását illeti, már az előbb rámutattam arra, hogy a községi jegyzők nagy része, végtelenül nehéz és felelősségteljes munkát végez, s számtalan esetben lehet mondani — egész erkölcsi egyéniségük feláldozása árán húzzák az igát az állam érdekében, s igy rendkívül méltánytalannak tartom, hogy ezekkel szemben bizonyos mostoha elbánás érvényesüljön. Azt hiszem, hogy ami fedezete a magyar államnak abban a tekintetben rendelkezésére áll, hogy pl. fizetési előlegeket, vagy segélyeket nyújtson, azt az összes érdemes tisztviselők között egyenlő módon kell elosztani és nem szabad bizonyos kategóriákat előnyben részesíteni, nem szabad mostoha gyermekeket kreálni, mert ez az a bizonyos elbánás, amely szociális elégedetlenséghez:, egész tisztviselői kategóriák zugolódásához és végeredményben a munkateljesítmény leromlásához vezet. Ha áldozni kell, akkor áldozzon minden tisztviselő egyformán; ha nincs elegendő fedezet, méltóztassék csak annyi segélyt adni a tisztviselőknek, amennyiből mindegyiknek juthat. De egyes tisztviselői kategóriákat kiragadni, másokat pedig mostohán elintézni, felfogásom szerint közérdekből nem szabad és az igen t. kormány nagyon rossz szolgálatot tesz az országnak akkor, amikor a községi jegyzői karnak mostoha elbánása révén ép a legfontosabb poszton, ott, ahol a rendeleteket és a törvényeket kell az életbe átvinni, elégedetlenséget kelt. Én tehát annak dacára, hogy az igen t. minister ur beszédében bizonyos jóakaratot láttam, az előadott konkrét kifogások következtében válaszát tudomásul nem vehetem. (Helyeslés half elől.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a belügyminister urnák Eckhardt Tib oil képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a belügyminister ur válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Me fi történik.) Többség. (Felkiáltások balfelől: Kisebbségi — Ellentmondások jobbfelől. — Zaj.) Csendet kérek! A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik Eckhardt Tibor képviselő ur