Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-392

126 A nemzetgyűlés 392. ülése 1925. évi március hó 17-én, kedden. ezeknek a dijaknak aranykorona összegben való megállapítását. Tekintettel azonban arra, hogy -a 4. § felhatalmazást biztosit a kereskedelemügyi min isteniek arra, hogy a gazdasági viszonyok változtával a megállapított dijakat ngyis felemelhesse vagy mérsékelhesse,, javasolni bátorkodom, hogy az aranykorona összegek helyett térjünk vissza az eredeti szövegezéshez és a megállapított dijakat papirkoronában állapítsuk meg. Ennek megfelelően az 1. §-ban tíz aranykoronában megállapított díjösszeget az eredeti javaslatnak megfelelően 100.000 koronában:, az ugyanezen szakaszban öt aranykoronában megállapított díjösszeget pedig 50.000 koronában kérem megállapítani. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki

1 sem kivan szólani, kérdem a t Házat, méltóztatik-e az 1. § első bekezdését az eredeti szövegben, szemben az előadó ur módositványával elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, akkor kimondom a határozatot, hogy az előadó ur módosításával méltóztattak elfogadni az 1. § első bekezdését. A második bekezdésnél az előadó ur módosító javaslatot adott be. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben az előadó ur módosításával? (Nem!) Ha nem, akkor kimondom a határozatot, hogy a második bekezdést az előadó ur inódosi'tásával fogadta, el a nemzetgyűlés. A harmadik bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Bodó János .iegyző (olvassa a 2—5. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok indítványt tenni. Következik a métermérték ügyében 1921. évi október hó 6-ikán Sèvresben kötött nemzetközi pótegyezmény becikkelyezéséről szóló törvén y ja vaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Nemzetgyűlés! A méterrendszer és mértékügy nemzetközi egységesítése céljából 1875 május 20-ikán Párizsban egy úgynevezett nemzetközi móteregyezmény létesíttetett, amelyhez Magyarország is hozzájárult és az egyezményt az 1876 : II. teikkben cikkelyezte be. Főleg az elektromos egységeknek az ujabb időben való gyakorlati jelentőségére yaló tekintettel szükségesnek mutatkozott e méteregyezmény megfelelő módositása, illetőleg az elektromos egységekre való kiterjesztése is és e célból az érdekelt államok képviselői 1921 október 6-ikán Sèvresben megkötöttek egy pótegyezményt, melyet a magyar kormány megbízásából a magyar állam képviselője is aláirt. A jelen törvényjavaslat ezt a pótegyezményt tartalmazza. Kérném ezt az egyezményt, mely már életbe is lépett, változatlanul elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy a tárgyalási időből csak pár perc van hátra, kérem a nemzetgyűlés engedélyét, hogy felszólalásomat holnapra haíaszthassam. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a képviselő urnák megadni az engedélyt, hogy beszédét a legközelebbi ülésnapon mondhassa ell (Igen!) Kérem azokat, akik az engedélyt megadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy a Ház az engedélyt megadta. A vitát megszakítom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, a házszabályok 205. §-ának utolsó bekezdése értelmében sokorópátkal Szabó István képviselő urat illeti meg a szó. A képviselő ur nincs itt. Ugyancsak ezen a címen Barthos Andor képviselő ur is szót kért. A képviselő urat a szó megilleti'. Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés! Kiss Menyhért t. képviselő ur március 13-ikán, pénteken elmondott beszéde végén azzal fordult a mi oldalunkhoz, hogy szakítsunk azzal a hagyománnyal, mely a magyar gentry-osztályt majdnem katasztrófába juttatta; szakítsunk mi azzal, melynél fogva az a bizonyos osztály url méltóságán alulinak tartotta elmenni munkásgyülésekre, a magyar munkáskérdéssel foglalkozni stb. Hozzátette, hogy ha a magyar középosztály, a magyar intelligencia foglalkozott volna ezekkel a kérdésekkel, akkor nem jutottunk volna oda, ahová jutottunk a bolsevizmus alatt. Erre én bátor voltam azt mondani közbeszólás alakjában: próbáltuk — amire ő igy felelt: Ez igy van, s azt hiszem, Barthos képviselőtársam sein vonja kétségbe. Én az igazságérzetem által indíttatva szólalok fel. midőn a t. Nemzetgyűlés nagybecsű figyelmét igazán a legrövidebb időre lekötni kivánom. Azt óhajtanám pár szóval bebizonyitani', hogy a magyar középosztály, a magyar intelligencia nem illethető igazságosan ez*

70

! a váddal. A múlt század 90-es éveiben megalakult az úgynevezett Országos Nemzeti Szövetség azzal a kitűzött céllal, hogy a társadalmi egység ós társadalmi rend ellenségeivel megküzdjön. Ebben az egyesületben igenis, a magyar uri osztály, a magyar középosztály — nem tudom, miért használja épen a gentry kifejezést — résztvett, működött s ez az egyesület a munkáskérdéssel is foglalkozott. Ezzel kapcsolatban tény az, hogy az egyesület tagjai' az iparos ifjak országos egyesületében, az akkor még létezett hazafias munkásegyletben, melynek címe Nemzeti Demokrata Munkáspárt volt, a gépészek egyesületében és más egyesületekben felolvasásokat tartottak. Igy jött létre az úgynevezett munkásképző intézmény, melynek élén annakidején én állottam, és ma is őrzöm azt a kelyhet, melyet akkor barátaim nekem juttattak. És hogy akkor nem találtunk süket fülekre, bizonyítja az a körülmény, hogy egyszer névnapomon az asztalossegédek dalárdája abban a kedves meglepetésben részesített, hogy megjelent a szomszédos helyiségben és ott szerenádot adott. Nem állitható tehát általában, hogy a középosztály nem foglalkozott volna a munkáskérdássel. Hogy miért péeézett ki épen engem személyileg Kiss Menyhért képviselő ur, azt egyáltalában nem értein. Felteszem azonban róla, hogy ha ezt tudta volna, semmi esetre sem nevezett volna meg engem. Ha pedig csupán a közbeszólás adta a visszhangot szavainak, akkor természetesen másképen tekintem az ügyet. Szerencsétlen dolog mindig általánosítani, de még szerencsétlenebb, ha egy oly osztályt vádolnak meg, mint az intelligencia, amely igazán mindig a közélet legnagyobb terheit viselte ugy anyagilag, mint más tekintetben. Helytelen dolog, ha a középosztályt ugy állitjuk be, hogy uri méltóságán alulinak tartotta volna munkásülésekre elmenni, mert igenis, nagyon sokan voltak azok között, akik ezt megtették. Helytelen dolog pláne oly következtetést levonni, mintha annak a szerencsét-