Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-392

122 A Hew zeigt] ülés 392. ütése 1925. évi ma rents hó 17-én, kedden. köitségytésí , előirányzat, mint amelyben a mostani ^yolt. Vegye csak a t. pénzügy minis ter ur revízió alá ugy alaki, mint anyagi tekintetben ezt a mostani költségvetést, mert ezt az adminisztráció érdekei követelik. Ne méltóztassék olyan nagy fontosságot tulajdonítani a költségvetés összeállításának. Ez nem olyan nagy munka. Ha hozzáértők kezébe teszi le az igen t. pénzügyminister ur, két hét alatt az ország államháztartása felett áttekintéssel bíró egyéniségek könnyen elkészíthetik a legtökéletesebb költségvetést. Ez a nemzetgyűlés — nemcsak én, hanem azon az oldalon is — azt kéri a t. pénzügyminister úrtól, hogy ne terjesszen elő többé olyan költségvetési indokolásokat« amelyek inkább azt látszanak igazolni, hogy a büróból az a hang száll felénk, hogy semmi közötök ehhez. Minden egyes ügyágazatba világitson be az indokolás, világitson be a kormány szándékaiba, terveibe, de csak röviden. Nem akarok foli an sokat, de legyen ez a költségvetési indokolás nívós, amely elsősorban a minister ur tekintélyét emeli, de emeli annak a tisztviselői karnak tekintélyét is, amely ettől a nemzetgyűléstől mindig csak illetményjavitást követel, és amely követelések tekintetében számithat is a nemzetgyűlésre, de csak ugy, ha tőle minden vonatkozásban nivós munkát kapunk. Ezeket kívántam megjegyezni. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani ! Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Elsősorban is tiltakozom az ellen a beállítás ellen, amelyet az igen t. képviselő ur fejtett ki, hogy itt végeredményben egy olyan költségvetési törvénnyel állunk szemben, amelynek a végrehajtását nem a pénzügyminister eszközli. Méltóztassék elolvasni ezt a szakaszt, ez szabatosan kiveszi azokat a szakaszokat, amelyek olyan rendelkezésekre vonatkoznak, amelyek tulajdonképen nem is tartoznak a pénzügyminister hatáskörébe. Én nem akarok ismételten foglalkozni ezzel a kérdéssel, de megmondottam azokat az indokokat, amelyek szükségessé tették, hogy ez a költségvetési javaslat igy szerkesztessék meg. Nem minthogyha elvileg nem volna lehetséges — mert hiszen nem egy állapiban van példa arra —, hogy a költségvetés ilyen kiterjesztő módon foglaljon magában intézkedéseket (Strausz István: Mit mondanak ehhez Franciaországban?), de a mi jogfejlődésünkben ez nem igen fordult elő. A jövőben lehetőleg minden erővel arra fogunk törekedni, hogy a költségvetési törvényjavaslatot tehermentesítsük a szorosan oda nem tartozó intézkedésektől. (Sándor Pál: Ezt már sokszor mondták!) Amit én mondtam, azt rendszerint meg is szoktam tartani, erről nem egyszer meggyőződhetett a t. képviselő ur. (Sándor Pál: í)e meddig marad minister a minister urt)j Ahhoz már nekem semmi közöm. Én magam azon vagyok, hogy a következő költségvetési törvényjavaslat lehetőleg alkalmazkodva jogfejlődésünkhöz, kizárólag magával a költségvetéssel foglalkozzék. De ezzel szemben kijelentem, hogy a pénzügyminister hatáskörének semmiféle csorbítása nincs ebben a törvényjavaslatban, sőt inkább azt hiszem, ez a hatáskör ma sokkal erősebb, mint rendes körülmények között szokott lenni. (Strausz István: Még a számszék jogait is magához ragadtai) A számszék jogait egyáltalában nem ragadtam magamhoz. A számvevőszékkel teljes egyetértésben teszünk minI dent. Ellenkezőleg, merem állítani azt: lia | valaki, én vagyok azon, hogy a számvevőszék j hatásköre a legkisebb mértékben se csorbittassék, mert ezt olyan alkotmányjogi alapelvnek tartom, amelyhez nem szabad senkinek sem hozzánynlnia. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Végül méltóztatott felhívni a figyelmet arra, hogy a jövő évi költségvetésben ne ragaszkodjunk szigorúan a megáll apitott keretekhez. Ebben a tekintetben nem tudók ma nyilatkozni, mert a költségvetés most van összeállítás alatt. Nyugodt lehet a t. képviselő ur, hogy minden szempontot mérlegelni fogok, de viszont az ellen ismét állást kell foglalnom, hogy bizonyos fokig bántó módon méltóztatott azokról a tisztviselőkről nyilatkozni, akik a költségvetés összeállításával foglalkoznak. A békeidőben, amikor évtizedeken át úgyszólván ugyanabban a formában« állottak a bevételek az állam rendelkezésére, szintén nem volt lehetséges rövid idő alatt összeállítani a költségvetéseket. Olyan nehéz viszonyok között, mint amilyenek ma vannak, amikor tulajdonképen minden kérdést újból kell konszideráció és megfontolás tárgyává tenni ugy a kiadások, mint a bevételek szempont jábóh méltóztassanak elhinni, hogy az a tisztviselői kar teljes ereje felhasználásával dolgozik (Huszár Károly: Bár mindenütt ugy dolgoznának!) és mondhatom, elismerés illeti őket, nem pedig szemrehányás. (Ugy van! Ugy van! jobb felől és a\ középen.) Elnök: A vitát és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 25, §-t eredeti, szövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a szakaszt eredeti szövegezésében fogadta el. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyalhatván (Éljenzés jobb felől), annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Napirend szerint következik a tejtermékeknek állami ellenőrző jeggyel való ellátásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A előadó urat illeti a szó. Szily Tamás előadó: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt a törvényjavaslatot részletesen ismertetném, engedje meg a t, Nemzetgyűlés, hogy az ország tejtermelésének helyzetét röviden ismertessem. 1,800.000 darab szarvasmarhából 900.000 tehén van. Ha egy tehén után átlagban 1500 liter tejet számítunk, akkor az ország egész tejtermelése 1350 millió liter tejet képvisel. Ennek az értéke körülbelül 270 millió aranykoronának felel meg. Ez körülbelül egyenlő egy gyenge búzatermés értékével, négy métermázsás búzatermést véve. Ezzel akartam

1 rámutatni arra. hogy a mezőgazdaságnak ezzel az ágával sokkal intenzivebben kell foglalkoznunk/mint eddig tettük. (Erdélyi Aladár: Ugy van! Mint mindennel!) Felmerül most az a kérdés, hogy ez a tejtermelés tulajdonképen elég-e az ország számára, vagy pedig van-e feleslegünk is. Ha a cirka nyolcmillió lakosnál fejenként napi K liter tejet számítunk, amennyi az országos átlagos fogyasztásnak megfelel, akkor rájövünk arra, hogy az ország tejfogyasztása körülbelül 730 millió liter tejet tesz ki. Marad tehát feldolgozásra körülbelül 600 millió liter tej, aminek az értéke 100—120 millió aranykorona. À kérdés csak az, hogy ezt a feldolgozott tejet mi mind elfogyasztjuk-e az országban sajt-, vaj- és egyéb tejtermékek alakjában. Erre vonatkozólag a