Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.

Ülésnapok - 1922-391

100 A nemzetgyűlés 391, ülése 1925_ évi március hó 13-én, pénteken. t. belügyminister ur nyújtott be. tekintem olyannak, amellyel a párt a maga uralmát akarja örökidőkre biztosítani. Később erről nagyon sokat fogmnk beszélni. Miután nem lehet elhallgatni, most csak egy dologra vagyok bátor a minister ur jóindulatú figyelmét felhívni. (Zsjrkay János: Á korona mellett magukat is stabilizálni akarják!) Itt van a választójogi törvénytervezet 11. §-a. Ebben az foglaltatik, hogy aki a földbirtokreform-eljárás tárgyalásai során akár míní ügyvéd, akár mint más megbízott, igénylőket képviselt, nem választható képviselőnek. (Ellentmondások a jobboldalon.) Nagyon jól tudom, hogy ez mit céloz, de majd össze fogjuk számlálni, hogy hány olyan megválasztott képviselő volt, aki a nincstelenek választmányában helyet foglalt. Miért? Azért, hogy képviselői feladatát teljesitse, mert hiszen a képviselőnek az a feladata és kötelessége, hogy a törvényt végrehajtassa, a kis embereket segítse, azoknak ingyen, önzetlenül, díjtalanul, 40 kilogram búza nélkül jogi tanácsokat adjon (Barthos Andor: Pro futoro!) és

4 ime az urak azt a képviselőt, aki feladatát teljesítette (Zsirkay János: A néppel szemben!), aki gazdasági szakértő volt, vagy a nincstelenek választmá nyában helyet foglalt, a helyett, hogy őt megdicsérnék, elismernék és azt mondanák, hogy jól tetted, becsületbeli és képviselői kötelességedet teljesítetted, mert hiszen nem arra való vagy, hogy a törvény ellen és a nagybirtok megmentése érdekében dolgozzál, hanem arra, hogy a törvényt segítsed végrehajtani, ehelyett az önök javaslata kizárja annak lehetőségét, hogy azt a képviselőt megválasszák kerületében. (Ellentmondások a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Nem vonatkozik a képviselőkre egyáltalán!) Ugy látom Puky Endre képviselőtársam és többek közbeszólásából, hogy nem ezt értik alatta. De egyetlen egy olyan jobboldali képviselő sem akad, aki azt mondta volna, hogy nem igy van, bár beszéltem erről többekkel. Ha ez megmarad igy és a magyar nép százezrei megtudják, hogy azt a néhány embert, aki nem volt ügyvéd, aki nem dijakért, nem 40 kilogram búzáért, hanem önzetlenül segitett a törvényt végrehajtani, nem engedik megválasztani, ez nagy elkeseredést fog szülni. (Erdélyi Aladár: Azt akarjuk kizárni, aki megnyúzta a népet!) Akkor másképpen kell ezt a mondatot megfogalmazni, mert mondhatom, hogy ez a legrosszabb vért szüli s etikailag, erkölcsileg roppant kellemetlen kihatása volna ennek a dolognak. Nem tudom feltételezni a jobboldali képviselő urak részéről sem azt, hogy azt az erkölcsi elégtételt, ami abban nyilvánul meg, hogy néhány községben nem a keresztényekkel, hanem más nagybirtokokkal szemben sikerek érettek el, ezzel akarnák megjutalmazni. Hisz a politikai összetartozandóságnak életerejét és gyökerét vágnák el ezzel a paragrafussal. Beszédemnek a végére értem. Minthogy különösen a rokkantkérdésben, a földbirtok reform végrehajtása tekintetében, általában a kereskedelmi és földmivelési tárcák költségei összegének csekély voltában azt látom, hogy azokat a szociális és gazdasági reformokat, amelyeket várnánk, hogy megvalósítson a kormány a nemzetgyűlés ideje alatt, a niiaistsrelnök ur nem igyekszik megvalósítani, e helyett inkább a beterjesztett választójogi javaslattal is csak a maga párturalmát igyekszik fentar tani, ezt én a magyar nép érdekében, a, magyar nép jövője szempontjából károsnak és veszedelmesnek tartom, ezért ezt a törvényjavaslatot nem tudom elfogadni. (Helyeslés a balközéven.) Elnök: Szólásra következik 1 Perlaki fiyörgy jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Zsilinszky Endre! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. • 5 -•• ; Kérdem a t. Házat, kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kivan, igy a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Bár %2 már elmúlt és igy a házszabályok értelmében nem volna megtartható beszédem. Mégis kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet megtarthassam. (Helyeslés.) Elnök: A kérdést ugy teszem fel, hogy kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a minister ur a legközelebbi ülésnapon mondja el beszédét? Amennyiben nem méltóztatnak ehhez hozzájárulni, abban az esetben a minister ur a házszabályok 203. §-a értelmében jogosítva van beszédét elmondani és tetszése szerinti ideig beszélni. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a minister ur elhalássza beszédét? (Felkiáltások a jobboldalon: Igen! Igen!) Ugy látom, hogy a képviselő urak nincsenek tisztában a feltett kérdéssel. Méltóztassék idefigyelni. A kérdést akként teszem fel: méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a minister ur a legközelebbi ülésnapon mondhassa el beszédét. A házszabályok értelmében ugyanis csakis ilyen kérelem terjeszthető elő. Amennyiben nem méltóztatnak hozzájárulni, abban az esetben a minister urnák joga van a napirend tárgyalására szánt időn tul tetszése szerinti ideig beszélni. (Rassay Károly: A minister mindig beszélhet!) Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a halasztást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a halasztásra engedélyt nem adott és igy a 203. § értelmében a minister urnák joga van beszédét elmondani. (Rassay Károly: Ez egészen házszabályellenes!) Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladott voltára tekintettel röviden kívánok foglalkozni azokkal a. beszédekkel, amelyek a felhatalmazási vita során elhangzottak. Nagy Emil t. képviselőtársam tegnap foglalkozott a parlamentarizmus lényegével. Erre a kérdésre nem kivánok kitérni. Tett azonban egy-két olyan megjegyzést is, amelyeket egészen szó nélkül hagyni nem lehet. Ö ugyanis ugy állította be a kérdést, mintha a kormány egyes tagjai és maga a kormány nem kívánnának eszmecserét folytatni egyes kérdésekről, s vagy fölénnyel, vagy bizalmatlansággal kezelnék azokat a javaslatokat, amelyek más oldalról tétetnek. Nem hiszem,-hogy a magam részéről erre példát adtam volna, de kizártnak tartom azt is, hogy a kormánynak bármelyik tagja ilyen álláspontot foglaljon el. Hogy pedig magában a nemzetgyűlésben is lehetséges a legmesszebbmenőén eszmecserét folytatni, azt bizonyítja hosszas vita is, amely a költségvetés tárgyalása során több. mint három hétig tartott. Én kész vagyok a magam részéről mindenkit meghallgatni, mindenki javaslatát a legmesszebbmenő megfontolás tárgyává tenni, természetesen fentartva a döntés jogát a magam részére. Ö ezzel szemben felvetette azt