Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXI. kötet • 1925. március 10. - 1925. május 13.
Ülésnapok - 1922-391
92 A nemwigyiÛés 391. ülése 1925. mindent elkövetett, hogy a román nép beküldjön ide néhány képviselőt Montesquieunek igaza van abban, hogy ha az elégedetlenség és nyugtalanság politikai fórumon megnyilatkozhatik, az nagy meg könnyebbülést jelent. Amikor azonban ezt a megkönnyebbülést és megnyilatkozást lehetetlenné teszik, akkor óriási erkölcsi és egyéb erőket kényszerűének arra, hogy ne legális területen, a parlamentben nyilatkozzanak meg, ahol meg kellene nyilatkozniuk, hanem keressék az érvényesülést a gazdasági életben, az iskolában, a templomban, a közéletben és a gazdasági élet minden vonalán. Ez olyan emócióra vezethet, amelytől a nemzetnek félnie kell, most inkább, mint valaha, amikor niég a bolsevizmus iszapja fekszi meg a lelkek nagy részét, amikor bolsevista állam szisztémája áll fenn egy olyan nagy államban, mint Oroszország, amely tizennégyszer nagyobb, mint Európa többi része. Attól kell tehát félnünk, ha minden politikai megnyilatkozást megakadályozunk, hogy itt elposványosodás lesz és olyan fénylő jeleket fognak felírni a sötét égboltozatára, amely után a nemzet gazdasági leromlása fog következni, amely rombolássál, pusztulással és gyújtogatásokkal is jár és amitől meg kell menteni a nemzetet és a gazdasági életet. Szűkre szabott beszédem keretén belül legfontosabbnak tartom, hogy a földbirtokreformmal és annak végrehajtásával foglalkozzam. Több alkalommal — talán már 10—15-ször — voltam kénytelen egyes községekből és városokból az anyagot interpelláció formájában idehozni, amivel meggyőzni kívántam a két minister urat, akik a törvény végrehajtásával vannak megbizva, arról, hogy a végrehajtás rosszul és lassan megy és hogy a végrehajtáshoz fűzött eredményekkel a magyar nép nincsen megelégedve. En azt látom, hogy nincs is meg az a jóakarat az igen t. minister urakban, hogy ezt a törvényt valóban végrehajtsák. Azt* látom, hogy ma Magyarországon, amint ezt Dénes István t. képviselőtársunk tegnap elmondotta, 1,380.000 nincstelen és zsellérmunkás van, az Országos Földbirtokrendező Biróság pedig kiadott egy nyilatkozatot, amelyben közli az országgal, hogy 500.000 katasztrális hold [ földterület az, amennyit részben házhelyekre, részben pedig földbirtokpolitikai célokra lefoglalt. Ha ezt a számot valónak és igaznak fogadom el, s ha csak a nincstelenek kategóriáját veszem fel, akkor is még egy fél hold terület sem jut egy-egy személyre, pedig a földbirtok reform törvény értelmében nemcsak a nincsteleneknek, hanem a törpebirtokosoknak, az iparosoknak, a magántisztviselőknek és a háború rokkantjainak és áldozatainak, és átalában mindenkinek, aki földmiveléssel foglalkozik, jogában van a törvény végrehajtását a maga részére megkövetelni. Én épen a mostani politikai helyzet szerencsétlenségének tekintem azt is, hogy ezt a kérdést nem lelkiismeretesen intézik el és mi, akik panaszokkal járulunk az egyes minister urakhoz, akár a bürójukban keressük fel őket, akár itt a nagy nyilvánosság előtt emlegetjük ezeket a panaszokat, a legzordabb visszautasításban részesülünk, sőt még jóhiszeműségünket is kétségbe vonják. Amikor mi közbelépést kívánunk, akkor az igazságügyminister ur rögtön kijelenti, hogy olyan községben, ahol már a földreform végrehajtatott, uj eljárást kövelelni: jogi analfabétizmus. Hát én meghajlom az igen tisztolt igazságügyminister urnák egeét' i március hó 13-án, péntekek. ket A T er.ő politikai lángelméje és nagy jogi lángelméje előtt (Mozgás jobbfelöl.), mégis vindikálom magamnak azt, hogy én tudom, hogy a földbirtoknovellában níi van megírva,^ hiszen annak tárgyalásában magam is személyesen résztvettem. Abban a novellában pedig benne van, hogy ahol nagy igazságtalanság, nagy méltánytalanság történt az igénylők kárára, ott igenis, perorvoslatnak van helye, ott igenis, uj eljárást, póteljárást kell elrendelni. Én tehát sajnálom, hogy az igen tisztelt igazságügyminister ur, aki e tekintetben a római pápa csalhatatlansági teóriáját kölcsönzi ki a maga részére, e csalhatatlansági teóriának meglovagolatlan fehér lováról néz le reánk és vágja felénk a jogi analfabétizmus vádját, (Derültség balfelöl.) Én ezt a vitát vállalom, mert akármelyik pillanatban odamehetek a Ház asztalához és megmutathatom a földbirtokreformnovellában a kérdéses paragrafust és meggyőzhetem őt arról, hogy neki lényegben nincs ig'aza. Foglalkoznom kell az igazságügyminister urnák azzal a másik megállapításával is, hogy ő a magántulajdon elvét védi — ami helyes is —, és a magántulajdon elvének" védelmében addig megy el, hog*y mindenféle beavatkozást és mindenféle olyan kérdésnek a rendezését, amely a földreformügyekkel áll összefüggésben, anynyira szentségtörő dolognak tekint, hogy ezáltal a jogrend elve van megsértve. Ma már a magántulajdon elvéről nem lehet ugy beszélni, mint ahogyan beszéltek ezelőtt 10 vagy 20_esztendővel; hiszen ma már Európa legnagyobb államában teljesen megszüntették a magántulajdont és az összes utódállamokban a földbirtokreformokat végrehajtották. Egy alkalommal elmondottam, számadatokkal kisérve, hogy pl. Románia tíz-tizenkét millió katasztrális hold földet osztott szét. (Felkiáltások jobbfelőli Kiéből?) Elrablott területekből és a magyarokéból a legtöbbet! Azután a cseheknél — ebben a pillanatban számadat nem áll rendelkezésemre, mert épen most állanak összegyűjtés alatt —, szintén a magyarok és a németek rovására osztották szét a földeket. Angliában a hadviselt katonák javára földreformot kivannak végrehajtani. Ilyen körülmények között olyan jogi fog'almakat és magántulajdoni elveket megkonstruálni, hogy azok jogi szentségek legyenek, amelyekhez hoz.zányulni nem szabad, képtelenségnek tartom, képtelenségnek tartom azért, mert a valóságg-al nem számolnak és mert politikailag nem állják meg a helyüket. (Erdélyi Aladár: így kapjuk meg az agrárhitelt!) Az agrár-hitelek kérdését nagyon szerencsétlen dolog összekapcsolni a földreform végrehajtásával. Dénes István képviselőtársam, tegnap mutatott rá arra, hogy tulajdonképen ezzel az agrárhitel-mumussal akarják koporsóba tenni a földreformot. A mi álláspontunk az, hogy mi nem kívánjuk, hogy a nagybirtokokat mind kisajátítsák; viszont a legnagyobb igazságtalanságnak tartjuk azt, hogy ma még- mindig olyan nagybirtokok legyenek, amelyek 200.000 katasztrális hold területen terjeszkedjenek el. (Felkiáltások jobbfelől: Ilyen csak egy van!) Ez a gazdasági életet A^eszélyezteti és nem nemzeti érdek, csak egy-egy család érdeke, amellyel szemben áll a hét milliós magyar népnek, mindenkinek érdeke. Természetes tehát, hogy ezen változtatni kell. Ezt mi a kormány előtt állandóan hangoztatjuk. Magam is már három izben nyújtottam be olyan javaslatokat, amelyek hitbizomán3 T i birtokokra vonatkoznak
