Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. êvi február hó 18-án, szerdán. 89 által emiitett munkanélküliség, itt van a lakáskérdés, itt vam a közszolgálati alkalmazottak betegség esetére való biztosításának nagy kérdése. Mindezek olyan kérdések, bogy még hamarább kell, hogy megoldás végett a nemzetgyűlés elé kerüljenek, mint a közeljövőben szőnyegre kerülő választójogi törvényjavaslat, vagy pedig a főrendiház reformja. (Ugy van ! Ügy van ! a balközépen.) Én ebből nem csinálok titkot. Igenis, ezek azok a szociálpolitikai kérdések, azok az elsőrangú kérdések, amelyeket az előadó u.r is és a népjóléti minister ur is nagy expozéjában ismertetett, amelyeknek megoldására most már haladékot adnunk, vélemény erői szerint nem igein volna szabad, még ha a közjogi kérdések megoldásának rovására történik is ez. T. Nemzetgyűlés Î Először a gyermekvédelem kérdésével kívánok foglalkozni. Sok szépet hallottunk itt a nemzetgyűlésen r is, sok hangzatos jelszót hallottunk és sok Írásos közleményt láttunk a. társadalmi egyesületek programjaiban is. Azt látjuk azonban, hogy ezek a kérdések — tisztelet a kivételeknek, amelyekre később leszek bátor rámutatni — az egyes társadalmi egyesületek programjaiban csak programpontok maradnak és szinte frázisszerüleg kerülnek a közvélemény elé. Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a kérdésinél, a gyermekvédelem kérdésénél, általánosságban egyes olyan kérdésekre, illetőleg olyan megoldási módozatokra mutassak rá, amelyek még mindig messze vannak a megoldás stádiumától. Nem kétséges, hogy a magyar jövő sorsa jórészt a gyermekvédelem eredményességétől függ. A magyar jövő a magyar gyermek, ezért, nemzeti szempontból a gyermekvédelem minden konzerváló és mindéin produktiv erejét fokoznunk kell, hog*y eredményes munkát tudjunk felmutatni ezen a téren. A gyermekvédelem a maga teljességében nemzeti feladat. Nem az államnak, nem egyes közületnek, nem a törvényhatóság-oknak kell ezt megöldaniok egyedül, hanem igenis, midezeknek a közületeknek a társadalommal együtt kell dolgozni ok ás együttesen, karöltve kell ezeket a nagyhorderejű kérdéseket megoldaniuk. Én nem habozom kijelenteni, hogy a népjóléti, helyesebben mondva: szociális tárcának keretébe felvett költségelőirányzat nag*yon kevés arra, hogy ezeket a nagy horderejű kérdéseket meg tudjuk oldani. Nagy sajnálattal kell azonban rámutatnom arra. hogy a társadalom közel sem teljesiti kötelességét ezen a téren ugy, amint azt a nyugati művelt nemzeteknél látjuk. Ugy látszik, hogy ebben a szerencsétlen, feldarabolt ország'ban a társadalom a köztől, az államtól kivan csaknem mindent, ami ennek a kérdésuek megoldásához kell. A gyermekvéde4 lem óriási terheit azonban nem csak ez a szeV renesétlen csonka ország 1 , hanem a háborúi előtti boldog kor régi. nagy Magyarországa, sőt a müveit ínyugati államok sem tudták olyan! mértékben elviselni, hogy a gyermekvédelem sehol még meg- nem oldott nagy problémáit maga az állam meg tudta volna oldani. Fel kell rázni tehát a társadalmat tunyaságából, tudatára kell ébreszteni annak hogy ezzel a nagy kérdéssel szemben kötelességek terhelik. Tudatára kell ébreszteni mindenkit annak, hogy ha a társadalom nem «égit felépíteni azt a nagyépületet, amelynek felépítésére szükség van, akkor az összeomló romok magukkal fogják sodorni nemcsak azokat, akik jólelküek, akik megértéssel vannak e kérdés iránt, hanem el! fogják temetni a szívteleneket, lelketleneket is «• és menthetetlenül maguk alá fogják temetni azokat is. akik csak önmagukat szeretik és másokkal szemben megértő szívvel nem viseltetnek. Ne méltóztassék félremagyarázni szavaimat, mintha ezzel a kemény megvilágítással talán a hatalmas nagylelkű társadalmi egyesületek felett akarnék éles és talán igazságtalan kritikát gyakorolni, amelyekhez tartozik pl., hogy mást ne mondjak, az Országos Stefánia Szövetség és a Gyermekvédő Liga. Nem ezek működése felett akarok kemény kritikát gyakorolni, hanem kritikámmal épen ezek támogatását óhajtom elérni és szeretném itt kijelenteni azt. hogy ezeknek az egyesületeknek támogatására a társadalom még nem tett annyit, mint amennyit meg kellett volna tenni. Mit látunk a gyermeknyaraltatás tekintetében, amelyet a Gyermekvédő Liga, élén a kiváló Neugebauer igazgatóval, nagyon kiválóan vezetett, itt benn az országban. Azt láttuk, hogy amis: Hollandia, Svájc és Belgium meleg szeretettel keblére szOritotta hosszú időn keresztül ezt a sokezer kiküldött egyermeket — ugy tudom, hogy eddig 36.048 gyermeket nyaraltattak és láttak el szülői gondossággal —, addig a magyar társadalomnak egyik tekintélyes része — ezt le kell itt szögezni — saját vérei iránt nem viseltetett olyan szeretettel, mint ezek a külföldi államok. Épen ezért bátor vagyok a következő határozati javaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé (olvassa): „Fejezze ki a magyar nemzetgyűlés a nemesholland, svájci és belga nemzeteknek mélységes háláját és /köszönetét a Gyermekvédő Liga utján hozzájuk kikísért sok ezer magyar gyermekkel szemben évek óta tanúsított tartós, önzetlen, emberszerető vendéglátásért és jótéteményeiért". (Általános élénk helyeslés.) Nagyon rövidre íogoni előadandóiniat, de azt hiszem, helyesen állapltom meg. hogy a gyermekvédelem fogalmát nem meríti ki az egyes gyermekeknél felmerült konkrét esetekben való segités összessége, és az erre szolgáló intézmények foglalata, mert mindezt inkább gyermekmentésnek nevezhetjük, mint gyermekvédelemnek. A gyermekvédelem fogalmába tartoznak azok az intézkedések is, amelyek arra. irányulnak, hogy azokat a bajokat, amelyek a gyermekek testi és szellemi és erkölcsi elsatnyulásával kapcsolatosak, megelőzzék. A menhelyi, kórházi, ja vitó intézeti elhelyezéseket, pénzbeli segélyt tehát mérsékeljék. Ezek a gyermekmentéisi intézmények. A gyermekvédelemnek ezeket meg kell előznie és lehetőleg feleslegessé tennie. Ha elfogadom azt a megállapítást, hogy a gyermekvédelem a mindig újra és újra felnövő nemzedék védelme, akkor meg kell állapítanom, hogy a gyermekvédelem még a születés előtt. a terhes nők, az anyák védelmével kezdődik, majd folytatódik a csecsemővédelemnél s ide kapcsolódik az iskolaköteles gyermekek védelme is. Ebből a ténymegállapításból kifolyólag két fontos körülményre szeretném a t. Nemzetr gyűlés figyelmét felhívni. Az egyik az, hogy az ifiu nemzedék egyes korszakaira kiterjedő gyermekvédelmi tevékenység minden szervezetének, a gyermekvédő társadalmi egyesületek működésének szervesen egybe kell kapcsolódnia és egymásból kell folynia. A másik pedjg az. hogy a sok irányú gyermekvédelmi tevékenységet lehetőleg kevés szerv lássa el, a különböző g-yerniekvédelini szervet pedig legfelsőbb fokon egyetlen szerv központilag irányítsa. Sajnos, azt kell megállapítanom, hogy ezt a két 13*
