Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február }\JÓ 18-án, szerdán. 85 megvan!) Borzalmas dolog, hogy Budapest uecáin naponta lehet találni rokkantakat, akik télen, fagyban, vízben, sárban, dideregve árusítanak egy-egy lapot, s néhány ezer korona keresményből kénytelenek fentartani magukat Még rémségesebb az a látvány, amikor sziygörcsökben ott fetrengenek habzó szájjal és nincs, aki rajtuk segítsen. A budapesti tömeg igazán, mondhatom, szomorú képét adja annak a kulturnivónak. amelyen áll, amikor egy ilyen szerencsétlen, az uccán fetrengő rokkant előtt elmegy anélkül, hogy ránézne, sőt az utálat bizonyos nemével hagyja ott szenvedni. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. kormány még nem hajtotta be az autók utáni luxusadót. Nem tartom luxuseszköznek ugyan az autót, de miután a társadalom maga nem jött még rá arra, hogy adakozzék és áldozzon a rokkantaknak ós betegeknek az, akinek van, kényszerítse erre a kormány. Az az akció, amelyet a népjóléti minister ur az elmúlt esztendőben, illetőleg ebben az évben a rokkantak javára megindított, igen szép dolog, mert mégis közel 18 ezer méter szövet és — ugy tudom — 14—15 ezer pár cipő foga legolcsóbb áron a rokkantak kezébe jutni, de ez mind kevés, nekünk folytatnunk és fentartarmnk kell a segitő akciót mindaddig, amíg' gazdasági viszonyaink annyira nem konszolidálódtak, hogy Magyarországon nem fognak kolduló rokkantaknak olyan tömegei lenni, mint ma. Igen helyes volt az igen t minister urnák az a. tegnapi kijelentése, hogy a gyermekvédelmet sokkal szélesebb körben, sokkal nagyobb erővel fogja felkarolni, és nagyon helyesen jegyezte meg, hogy a bábaképzés és a gyermekóvódák nem a kultuszminist érium, hanem a népjóléti ministerium keretébe valók. Óriási szolgálatokat tenne a nemzetnek azzal az igen t. minister ur, ha ezt a két intézményt tárcájába mielőbb átvenné és az óvódákból napközi otthonokat alkotna, ellátva azokat a legtöbb helyen orvossal, összekötné őket diszpanzérekkel, anya- és csecsemővédelmi intézményekkel és rávezetné a falusi anyákat is annak felismerésére, hogy mit jelent az, ha a gyermekkel törődnek, ha a gyermeknek fejlődését zsenge korától kezdve állandóan orvosilag ellenőrzi. Ha minden faluban ilyen napközi otthonok volnának, akkor azt hiszem, nem halna el minden ötödik gyermek Magyarországon. Múltkor történt fölszólalásomkor bátor voltam felhívni a figyelmet azon osztályokra, amelyek ma még Magyarországon bizonyos tekintetben vogelfreiok, a munkásság és a magánalkalmazottak tömegeire s egy határozati javaslatot nyújtottam be, amelyben arra kértem az igen t. Nemzetgyűlést, utasitani a kormányt és különösen a népjóléti minister urat, lenne szíves a lehető legrövidebb időn bel ül törvényjavaslatot készíteni és a nemzetgyűlés elé hozni, amely kimondaná a baleset- és ag-gkori rokkantság esetére szóló kötelező biztosítást, valamint kimondaná, hogy mi nden magánalkalmazott köteles ma gát nyugdíjra biztosítani. A mi ni ster ur akkor azt mondotta, hogy elvben elfogadja iaví'slátaimat. miután' azonban azok időhöz köttettek, ezidőszerint nem teheti azokat magáévá. Nem óhajtok ismétlésekbe bocsátkozni a . ezért nem indokolom meg akkor tett javaslatai.- < mat. hanem egyszerűen megújítom azokat és j tisztelettel benyújtóim

1 a következő két hatá- S rozati javaslatot. Az -egyik -igy szól (olvassa): „ Utasítsa a nemzetgyűlés a népjóléti miniséért, hogy rokkantság és aggkor esetére szóló kötelező biztosításról törvényjavaslatot terjeszszen mielőbb a nemzetgyűlés elé". A másik pedig (olvassa): „Utasítsa a nemzetgyűlés a népjóléti minister urat, hogy a magánalkalmazottaknak kötelező nyugdíjbiztosításáról szóló törvényjavaslatot mielőbb terjessze a nemzetgyűlés elé". Azt hiszem, lesz annyi szociális érzés mindnyájunkban, hogy átérezzük eme két téma fontosságát és ha a nemzetgyűlés elé fog kerülni ez a két javaslat, a nemzetgyűlés azokat meg fogja szavazni'. Nem uj dologról van szó, hanem olyan dologról, amely a legtöbb államban már megoldatott. Nem teszünk mást, mint hogy a bizonytalanság érzését kiöljük a munkásemberek száz- és százezreiből azáltal, hogy biztosítjuk jövőjüket olyképen, hogy amennyiben aggkor esettén vagy munkaképes korukban őket ért baleset következtében képtelenek volnának kenyerüket megkeresni, nem fognak kiszorulni az uccasarkokra, a templomajtókra, vagy a legjobb esetben a szegényházakra, hanem előre meghatározott íixösszegü nyugdíjat fognak kapni ők, illetve haláluk esetén családjuk. Ezek voltak azok a kérdések, amelyekkel bátor voltam foglalkozni és az igen t Nemzetgyűlés szíves figyelmébe ajánlani. Most még csak innen, a nemzetgyűlés padjaiból szeretnék egy kérést intézni Magyarország társadalmához, a gazdagokhoz, az egészségesekhez. (Graeff 1 Jenő: Hol vannak? Mondjon egy gazdagot!) Én a népjóléti minister urat citálom csak, aki tegnap azt mondta, hogy a Lipótvárosban és máshol vannak még gazdagok. Ha igen t. képviselőtársam esténkint egy-egy körsétát tesz, vagy akár csak a lapokat olvassa, minden újság keddi számában hasábszámra megtalálja a mulató gazdagok névjegyzékét. A Parisien Grill és a szomszédságában levő éjjeli mulatóhelyek napról-napra zsúfolva vannak. Vagy méltóztassék megnézni az utlevélosztályt, ahol most a tavasszal meg fog kezdődni az áramlat a külföldre, ami azt jelenti, hogy a magyar gazdagoknak ezrei és ezrei viszik ki pénzüket külföldre szórakozni. Amikor azonban arról van szó, hogy köz jótékonyságra, vagy a rokkantak számára kellene egyetlenegy fillért is adniok, akkor már nincsenek gazdagok. Nagyon kérem az igen t. minister urat, méltóztassék elénkhozni azon bizonyos törvényjavaslatokat, amelyeknek az a céljuk, hogy a minister ur a népjóléti intézmények számára és a rokkantügy rendezésére pénzt kapjon. A minister ur tegnap délután elmondta, hogy ministeriumáuak kanuja jobboldalán ajtót töretett, és kijelentette, hogy azt a ministeriunrot. amelyet ő vezet, nem helyesen nevezik ministeriumnak, mert az tulajdonképen misztérium. Igenis ez misztérium és a minister ur van hivatva arra, hogy ezt a misztérruniot kibogozza, és ezzel magának olyan érdemet szerezzen a nemzet előtt, aminőt még kevés minister szerzett. Kezébe van adva minden. Tudom, hogy erős keze van. a neve is Vass, tehát éljen erejével, éljen azzal a tetterővel, mellyel a jó Isten megáldotfa. és dolg-ozzon a minister ur a szegény elesettek érdekében. Mi, akikben van szociális érzés, mindenkor a háta mögött leszünk és~ meg fogjuk védeni a testünkkel. Csak egyet kérünk: tüntesse el Magyarországról addig a mértékig, amiig lehet, a betegséget, a nyomort és a koldusbotot. A költségvetést elfogadom. (Általános éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.)