Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-378
A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. gondozzák, nevelik, ápolják és igen gyakran kérve-kérik a szülőket a gondozó-szülők, hogy hagyják náluk a gyermekeket. Igazán csak a mély vallásosság, amely a belga népet jellemzi, ad nekünk módot, hogy meg tudjuk érteni ezt a háborút, szenvedést és haragot felejtő szeretetet» A Gyermekvédő Liga most már a tizenkettedik vonatot indította útnak Belgiumba —: körülbelül 6200 gyermek indult el Belgiumba — és én nem mulaszthatom el, hogy erről a helyről is mély hálámat és köszönetemet fejezzem ki a belga és a holland népnek ezért a szeretetért, de eg-yuttal a Gyermekvédő Ligának is, és mindazoknak, akik ebben a munkábain és akcióban résztvesznek, különösen annak a néhány lelkes fiatal papnak, akik a krisztusi szeretetre és az evangéliumra apellálva, a két nemzetet gyermekeiken keresztül egymáshoz közel hozták. (Élénk éljenzés.) A gyermekvédelemmel kapcsolatban ki kell terjeszkednem arra az intézkedésre is, amelyet a népjóléti minister ur folyamatba akar tenni, és amelyre a kormányt a szanálási törvény feljogosítja. Az 1924 : IV. tcikk felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy az állami gyermekvédelem alá vett gyermekek korhatáfelmerült tartási költségek viselésére, továbbá a költségek behajtási módjára nézve az eddigi szabályoktól eltérő intézkedéseket léptessen életbe. A minister ur ugy tervezi, hogy ezeket a költségeket a jövőben a községektől hajtja be és a községekre hárítja viszsza. Ez az intézkedés bennem nagy aggodalmat kelt, a városokat és községeket pedig valósággal megdöbbentette, úgyhogy — amint tegnap a minister ur már jelezni méltóztatott — a városok kongresszusának állandó bizottsága is foglalkozik ezzel a kérdéssel és küldöttséggel készül a kormányhoz jönni, hogy ettől az intézkedéstől tekintsen el, inert ez rést üt azon a magasztos elven, hogy az elhagyott gyermek gondozása állami feladat, továbbá mert épen az egyszerűsítés és létszámapasztás idejében ezzel csak munkaszaporulatot fogunk elérni. Azonkívül ezek a költségek olyan magasak lesznek, hogy azokat a községek költségvetésükbe beilleszteni is alig képesek. Hiszen az 1923. évi költségvetésbe 1,427.000 korona volt beállítva a hét éven felüli gyermekek tartására, az idei költségvetésben már 4,536.000 korona és ha hozzá veszem, hogy a betegápolási költségek, amelyeket szintén ilyen módon terveznek átutalni, 6,3000.000 koronát tesznek ki, körülbelül 10,000.000 koroíia az az összeg, amelyet a községekkel akarnak fedeztetni. Megnyugvással veszem tudomásul, hogy az illetőségi kérdések ki lesznek kapcsolva, azonban ennél az intézkedésnél nagyon célszerűnek tartanám, ha beváratnék az az idő, amig a köz- ' ségek uj adózási rendszerének pénzügyi eredményét láthatjuk. Amennyiben ez a pénzügyi eredmény olyan lesz, hogy a községek háztartása ezzel a költséggel megterhelhető lesz, akkor ezt éleibe kellene léptetni, addig azonban nézetem szerint ezzel várni kell. A gyermekvédelemmel kapcsolatosan ki akarok terjeszkedni ezzel egy nagyon szorosan összefüggő kérdésre, amellyel az általános vitában Berki Gyula képviselő ur foglalkozott és ez az egyke, amelyet mi csak egyke néven ismerünk, amely állítólag Napoleon hadaival került be ebbe az országba, és nem a magyar lelkekben termett. De akár azok hozták be, akár itt burjánzott fel, küzdenünk kell ellene épugy, mint a pestis vagy a döghalál ellen. Amint Rómát is nem az ellenség pusztította el, hanem az anyák bűne, azt lehet nyu- 1 évi február hó lS-án, szerdán. 77 godtan mondani, hogy az egyke egy nemzet öngyilkossága. Szomorú a dologban az, hogy az egyke épéin a falusi népben, a földmáves osztályban pusztít legjobban, pedig a földmives nép a nemzet gerince. Ha a falusi nép megszünteti az életadót, akkor elpusztul a nemzet. Valóban megdöbbentő az a felfogás, amely a falusi lakosság* között az egykére nézve él. Azt az anyát, aki kettőnél több gyermeket szül, azt legyalázzák, mint aki szégyent hozott a családra. Valóságos társadalmi törvénnyé lett az egyke. Az egyke-t előidéző okok gazdaságiak és erkölcsiek. A gazdasági okok között szerepel a tisztviselői és a középosztálynál a nehéz megélhetés, a falusi népnél és a mélyebb társadalmi rétegeknél pedig a nyomorúság. De ezek között az okok között szerepel a földéhség, a lakásínség. A háborúban igen sokan nem tudtak lakást kapni, vagy akik megházasodtak, a nehéz gazdasági viszonyok mellett a legszükségesebb felszerelési tárgyakat sem tudták megkapni és ez az állapot évek óta tart már. Az egyke ellen való küzdelem ugy az állam, mint a társadalom feladata. Az államnak mindenesetre hatékonyabb eszközök állnak rendelkezésére, így pl. az oldalági örökösödés korlátozása, a büntetőtörvény szigorítása a magzatelhajtásokra, az orvosok és a szülésznők szigorúbb felügyelete, adókedvezmények és pénzbeli jutalmak a többgyermekes szülők részére, továbbá a város és állam által épített lakásokban előnyben részesítése, akiknek több gyermekük van, és végre, ha majd megint abban a helyzetben leszünk, hogy a védkötelezettségre térhetünk át, a védkötelezettség kiterjesztése még az egy-gyermekre is. Sajnos, hogy bár az állam ismeri ós látja azt az óriási veszedelmet, amely az egykében rejlik, azt lehet mondani, hogy ebben a tekintetben eddig- még nem történt semmi. Sem a lakások kiadásánál, sem a megadóztatásnál, sem a földreformnál a többgyermekes családok érdekeit figyelembe nem vették. A társadalomnak feladata küzdeni különösen a vállástalamság ellen. A népet tanítani kell jóerkölcsre, vallásosságra és becsületességre. Tanítani kell az iskolában, a szószéken és a községházán. Csak a társadalmi erkölcs és a hatósági szigor együttvéve lesz képes ezt a nyavalyát megszüntetni, ha az állami igazgatás néni lesz gépezet és ha a társadalomban megvan a szív és a lelkesedés. De ezen a téren nagy feadat vár a sajtóra is. A sajtónak szüntelenül ostoroznia kell az egykét és a nemzeti öntudatot kell az anyák szivébe önteni: ha a mi férfiaink tudtak szenvedni, küzdeni és meghalni a hazáért, akkor a mi asszonyainknak hazafiságból is kell tudni anyákká lenni. A társadalom munkájának azonban nemcsak az egyke elleni küzdelemben, hanem az összes szociális intézményeknél is jelentkezni kell. Ezt a két fogalmat, hogy állam ós társadalom, sokszor szoktuk egymás fölé, egymásmellé, vagy egymással szembe helyezni. Pedig ennek a két fogalomnak egy fogalommá kell összeolvadni ezalatt a jelszó alatt, hogy: emberi jólét. Ami az egyes ember javára van, az az államnak is érdeke, ami az egyes ember boldogulását megnehezíti, az az állam erejét is gyengíti. Az államnak kötelessége gondoskodni azokról, akik önmagukról, saját erejükből képtelenek gondoskodni. Azonban az állam erre a maga nehézkes berendezésével, az ő törvények és rendeletek által való lekötöttségével nem képes és ezért igénybe kell vennie azt a nagy