Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

68 A nemzetgyűlés 378. ülése 1925, kórházat igénybe veszik. Ebben az esetben az a meggyőződésem, hogy az a kórház és férőhely-menyiség, amely ma van az országban, bőven elegendő lesz. De egyet kötök ki, és egyet kérek hozzá, azt, hogy ezeknek az; intézeteknek felszerelése megfelelő legyen és az ápolási dijak is megfelelőbben legyenek megállapítva. (Helyeslés.) A kórházak orvosai, a községi és körorvosok legyenek pusztán gyógyító orvosok, a vármegyei és tiszti orvosok pedig a betegségek megelőzésének, a profilaxisnak hivatott apostolai. Itt rá kell mutatnom arra is, hogy az orvosképzést jelenlegi formájában nem tartom elegendőnek; nem tartom elegendőnek a közegészségügynek^ az egyetemeken csak fél éven ! át való tanítását, és egy tessék-lássék szigorlat letételével ennek a tárgynak az elintézését. J Épigy nem tartom elegendőnek a háromhavi i tisztiorvosi kurzust sem. Vagy legyen intenzivebb kiképzés az egyetemen, vagy pedig, ha nem volna lehetséges ennek megváltoztatása. akkor az orvosi kurzusok keretében történjék ez meg, a majd felállítandó Rockfeller-intézet keretében. A falu

1 egészségű gyet tulajdonképen a községi (kör-)orvos, a községi szülésznő és a községri halottkém végzi. Ahol községi orvos van, ott az állapot meg-felelő, az orvos mindig kéznél van, a szülésznőt állandóan ellenőrizheti és a J halottkémlést maga végzi. A körorvos csak a I székhelyén teheti ezt meg és a köréhez tartozó í többi községekben már nem ilyen jó a helyzet, j A többnyire nem okleveles szülésznő kuruzslással, gyermekeihajtással is foglalkozik és mint egyszerű, szegény, rosszul fizetett alkalmazottja a községnek, egyéb dolgokat is végezve, sokszor olyan kézzel nyúl a szülőanyához, hogy a hozzáértő szakember valósággal elborzad tőle. Ennek tulajdonítom azt, hogy Magyarországon, sajnos, ezidőszerint is évenként több mint 2000 szülőanya hal el gyermekágyi lázban. A halottkémeket, akiket egyszerű földmivesékből, a legjobb esetben iparosokból szednek és képeznek ki, sem tartom megfelelőknek, mert hiszen azt az egyszerű, szegény, falusi embert jól kiképezni aligha lehetséges. A lehetetlennél lehetetlenebb haláleseteket írnak be a halottvizsgálati jegyzőkönybe, és azon túlmenően valamely különösebb halálesetnél, vagy véletlen balesetnél, sérülésnél, gyanús halálesetnél fogalmuk sincs a teendőjükről. De engem nem annyira ez bánt, minit inkább az, hogy a halál beálltát sem képesek precízen konstatálni és én, őszintén megvallva, egész életemben mindig amiatt aggódtam, hogy vájjon az ilyen halottkémek közreműködésével eltemetett egyének között nem akadt-e tetszhalott, akit élve temettek el. Ezért tartom szükségesnek, hogy a halottkémlést mindenütt maga a községi orvos, illetve a körorvos végezze és olyan dijazás mellett szálljon ki a halotthoz halottvizsgálat céljából, mintha beteghez ment volna. Szükséges volna továbbá az is, hogy minden községben jól kiképzett, okleveles szülész- j nő legyen, aki egyúttal az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmet is ellátná. így tudna neki a ; község- olyan jövedelmet és megálhetést is biz- j tositani, hogy a becsület és tisztesség utjáról nem térne le. Az orvosok száma csonka Magyarországon j ötezren felül van. Ebből az ötezren felüli orvosból a fele Budapesten, a fele vidéken él. I És ilyen magas létszám mellett még négy egye- I tem ontja évenként az ujabb orvosokat, Kétségbeejtő elgondolni is, vájjon hol fognak ezek, ' évi február hó 18-án, szerdán. kikerülve az életbe, elhelyezkedni akkor, amikor egész Magyarországon mindössze csak 795 községi körorvosi, 32 megyei fő-, 153 járási és 168 városi tisztiorvosi állás van. (Kiss Menvhért: Mégis jó a numerus clausus! — Szabó József: Egy csomó körorvosi állás nincs betöltve!) Betöltetlen körorvosi állás, ami Nagy-Magyarországon több száz volt, ma alig akad. Hiszen tanársegédek mennek el vidékre, hogy a megélhetésüket biztosítsák. Ha azonban végrehajtanánk az 1908 : XXXVIII. tc.-t, amely expressis verbis kimondja, hogy minden 5000 lelket számláló községben községi orvosi és minden kisebb községekből alakult körzetben, amely az 5000 lelket meghaladja, körorvosi állás szervezendő — sőt ezeket a számokat még csökkenteni is lehetne —, akkor az orvosok nagyrészét bizonyára el tudnánk helyezni és ezzel magát &

r közegészségügyet is óriási mértékben tudnánk előrevinni. Ennek egyetlenegy nehézsége van, amit ne méltóztassék a falu népének terhére irni — mert a falu már meg* van azzal bélyegezve, hogy nem akarja az orvost, pedig ellenkezőleg', óhajtja, hogy az orvosi segélyhez közel legyen —, a lakáskérdés. Ennek elintézésébe is szívesen belemennének, felajánlják a lakásépítést az illetékes hatóságnál, amikor azonban építeni akarnak, olyan horribilis öszszeg'et kivannak tőlük és olyan óriási kamat mellett, hogy azt nem birják ki. Ezt megoldani szerintem ugy lehetne, ha elrendeltetnék, hogy minden község községi orvost és bizonyos körzetek bizonyos lélekszámig körorvost tartsanak, azután elrendelnék a lakásépítést is, de egyúttal gondoskodva arról, hogy az illető községek olcsó, vagy kamatmentes kölcsönhöz jussanak, így azi az anomália, amit a népjóléti minister ur tegnap emiitett, hogy Budapesten 100.000 emberre 227, a vidéken pedig csak 37 orvos jut, kiegyenlítődnék. Ilymódon nemcsak el tudnánk helyezni az ujabb orvosi generjieiót, de magát a közegészségügyet is előbbre tudnánk vinni. Amint emiitettem, a községi és körorvos pusztán csak gyógykezelő, gyógyító orvos legyen és nem szabad kitenni annak, hogy az 1908 : XXXVIII. te. 9. §-ában foglaltakat ő hajtsa végre. Ez örökös kellemetlenkedéssel, örökös gyűlölködéssel járna, azonkívül elveszítené a beléje helyezett bizalmat. Nem tartom helyesnek, hogy az orvos, feljelentve a gpncljaira bízott egyéneket, büntetéseket provokáljon. Viszont szükségesnek tartom — és ezt a régi hibát majd a közegészségügy állam ositása alkalmával lehet korrigálni —, hogy a magais akadémiai szakképzettségű körorvos ne maradjon teljes életében a IX. fizetési osztályban, hanem bizonyos évtizedek múlva legalább valamelyest tudjon előrehaladni. Ma a hivatalos dolgokat, a közegészségügyi közigazgatást is, azt lehet mondani, a községi és körorvosok végzik. Helyesebb lenne, ha ezt a járási orvosok mint járási tisztiorvosok végeznék, akiknek nem a) gyógyítás, hanem a közr egészségügyi közigazgatás, a községi körorvosok működésének ellenőrzése, betegségek és járványok megelőzése lenne legfőbb feladatuk. Ezek kezelésére bíznám a házasulandók megvizsgálását» a népbetegségek elleni védekezést diszpenzérek keretében, ahol megfelelő felszereléssel a fuberkulotikus, venereás bajok, az alkoholizmus ellen küzdenének, ahol bakteriológiai és egyéb vizsgálatokat végezhetnek és irányithatják a fertőző betegségek elleni védekezést, a fertőtlenítést és a gyermekvédelmet. Ha a járási főszolgabíró minden hónapban 10