Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

56 A nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-án, szerdán. zünk elértéktelenedésétől már nem lehet tartani, A tőzsdejáték erősen korlátok közé van szorítva és így va lut ár is nehézségeink, valutáris problémáink, már alig vannak. Ellenben teljes megoldatlanságában áll előttünk még mindig- a lakáskérdés problémája, amelyre nézve bár történtek igen tiszteletreméltó lépések állam

1 részről, történtek bizonyos kényszerítő lépések a nagyoké felé is, a magárépitkezést még mindig* nem sikerült megindítani, pedig ez az a probléma, amely a legtöbb szociális elégedetlenségnek forrása. A lakáshoz való természetes joga minden emibernek olyan, hogy ennek hatósági intézkedésekkel való megbolygatása sok visszatetszésnek szülő oka. A lakáskérdés megoldatlansága àz. oka a nagy épitő ipari pangásnak, a nagy munkanélküliségnek is, mert hiszen ha a lakástermelés folyamatban volna, akkor minden néven nevezendő ipari munkának meg volna tág tere. A lakásügy rendezetlensége ad egyedül létjogosultságot a lakáshivatalnak, pedig ez a hivatal az, amelyet valamennyien mielőbb megszüntetendőnek szeretnénk látni, s azt hiszem, maga a minister ur is, boldog* volna azon a napon, amikor lehetővé válna részére, hogy ezt a szót: Jnkáshivatal". többé nem kell kiejtenie. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez igazi) A városok fejlődését, a városok egészségügyi viszonyainak javulását a megoldatlan lakásprobléma teszi lehetetlenné. Az a túlzsúfoltság, amely ina van a városi lakásokban, egészségügyi téren a fertőző bajoknak legtágabb melegágyát alkotja, de a népességi statisztika szomorú eredménye is a lakáskérdéssel kapcsolatos. Rengeteg sok meg nem született gyermek leli meg nem születésének okát azokban a lehetetlen lakásviszonyokban, amelyek között ma, élünk. Mindezek tehát azt mutatják, hogy ennek a kérdésnek mielőbbi megoldása, ha ez pénzügyi és egyéb szempontokból lehetséges, az államhatalomnak elsőreíidü kötelesség-e. Békében a lakásprobléma csak minőségi probléma volt. Békében csak azt néztük, hogy az a lakás fel van-e szerelve mindennéyen nevezendő műszaki konforttal; azt vizsgáltuk csak, vájjon van-e abban gáz-, viz-, villanj*vezeték, centrálfütés, van-e vacuum cleaner, van-e benne autógeyzir megfelelő minőségü-e a belső installációs berendezés, szóval tisztán minőségi

1 szempontok voltak azok, amelyeket a lakáskérdésnél vizsgálat tárgyává tettünk és an naiv a lakásnak volt több előnye és keresettsége, amelynek mindezek a modern liigieának meg'felelő berendezései megvoltak. Ma viszont a halandó minden igényről lemondott, ma a lakásoknál a mennyiség' a probléma tárgyaMa arról van szó, hogy Bárhol, bármilyen méretben, bármilyen kivitelben, csak lakást lehessen kapni. Ma lakásnak nevezzük még a deszkából készült kunyhót is, lakásnak nevezzük a pincét, sőt a barlangokat és a földbevájt Unterstandökat is. Hiszen vannak barlanglakóink is; nem is csekély számmal, tízezernél többre .becsülik a főváros környékén barlangokban és kőbányákban lakó emberek számát. Ez a, kérdés tehát ma a mennyiség- kérdésére redukálódott, A lakáshiány kérdésére nézve útbaigazítást ad az, ha összehasonlítjuk a házasságok statisztikáját a lakástermelés statisztikájával. Ha csak a legutóbbi öt esztendőre térek ki: 1919-ben házasság köttetett 22.942, lakás épült 10; 1920ban házasság köttetett 11.677, lakás épült 146; 1921-ben házasság köttetett 10.819, lakás épült 149; 1922-ben 11.445 házasságot kötöttek és 234 lakást építettek.-Itt már érezhető a lakásépítési ministeri biztosság tevékenysége, amely még inkább érezhető a következő 1923. esztendőben, amikor a házasság-ok száma 10.960, s a termelt uj lakások száma már 1193. Ha összeadom ezt az öt esztendőt, ezeknek az adatoknak átlaga a házasságkötéseknél 13.570 és az egy évben épített lakásoknál 377, vagyis a 13.570 család közül — ha ideszámítom azokat is, akik elhalálozás, vagy elköltözés folytán megüresedett lakásokba kerültek bele — önálló lakásba legfeljebb 10—11.000 uj házaspár kerülhetett. A többiek kénytelenek behúzódni a szülők lakásába és azt velük megosztani, zsúfoltabbá tenni azoknak rendszerint amúgy is szűk lakásviszonyait és ha azt kell mondanom, hogy ezeknek a házasságoknak egy része nagyon gyors elválással végződik, akkor ennek okát abban a körülményben kell találnunk, hogy a fiatalok nem tudnak maguknak önálló fészket szerezni, nem tudnak pedig egy kényszerítő oknál fogva: a lakáshiány következtében. Ha ehhez az állapothoz hozzáteszem azt, hogy a békében a legrosszabb esztendőben is 1387 lakást termeltek Budapesten, míg a leg| jobb évben 9905-öt, akkor az látható, hogy a legjobb évben tízszeresen felülmulta a lakástermelés mértéke a mostanit. De ez nemcsak székesfővárosi probléma, nem is csak magyar probléma, hanem világprobléma. Ha bárhová, bármely világvárosra tekintünk, akkor kiderül, hogy 1920-tól kezdve, mindenütt, kivétel néikül — beleértve az entente-államokat, sőt a semlegeseket is —, a lakásigény nagyobb lett, mint amennyi a rendelkezésre álló lakások száma, Mert ha csak Budapest adatait veszem a páros esztendőkben, akkor 1914-ben Budapesten még 1525 üres lakás volt, 1916-ban 1730, 1918-ban már csak 70, 1920-ban már 11.000 volt az igénylők száma a rendelkezésre álló lakásokon felül és 1922-ben már 44.976. Ezzel szemben nem sorolom fel Berlinnek és Bécsnek ehhez meglehetősen ha! soíiló és kongruens számadatait, hanem csak j egy semleges városét, Kopenhágáét fogom J felvenni, ahol 1914-ben 1520, 1916-ban még mini dig- 44 volt a fölös lakások száma, de már | 1918-ban 1474-gyel, 1920-ban 2243-mal, 1922-ben j 3232-vel volt több az igénylők száma. Tehát j méltóztatnak látni, hogy az igénylők száma ! mennyivel multa felül a rendelkezésre álló la! kasok számát. Világjelenség ez, amit kizárólag a háború okozott, mert a háborús lakástermelés, egyrészt a munkaerő elvonása, másrészt a háború folytán előállott bizonytalan gazdasági helyzet miatt, nemcsak nálunk akadt meg, de megakadt az entente-államokban épugy, mint a semleges államokban is

; Erre vonatkozólag idézek Császár Ferenc építész-tanárnak a mémökegyesületben tartott előadásából néhány statisztikai adatot, amelyek a szövetséges, az entente és a semleges városokra vonatkoznak. Ha az 1913. évi lakástermelést 100-nak vesszük, akkor százalékban kiszámítva az öt háborús esztendőben, 1914-től 1918-ig a lakástermelés a következő számokban jelentkezik : Budapesten: 89, 62, .10, 4, 11. Bécsben: 65. 36, 6, 2-4és 0-3. Berlinben: 74, 29, 11, 2-5. 10, Méltóztatnak látni, hogy egészen 1917-ig mindenütt csökkent, s csak 1918-ban kezdett egy kissé emel!• kedni. Az átlag 26 százalék ebben a három ! városban, vagyis a termelt lakásoknak nei gyedrésze. Az entente-álíamokban a számok a j következők: Londonban: 98, 43, 12, 7, 4. Párizsban: 110, "35, 28, 9 és 13, Rómában 111, tehát az