Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-386

402 A nemzetgyűlés 386. ülése 1925. évi március hé 5-én, csütörtökön. nék épen a pénzügyi téren, akol azt kell látni, hogy rendkívül súlyos helyzetben vagyunk, Azonban a valorizáció egyik-másik kérdése itt van és folyton éget bennünket. Itt vannak az egyes hitelek, amelyek kiadattak, s amelyeknél nem méltányos és nem igazságos semmiképen — mint ni. a kisiparosoknál —, bogy a jó pénzben kapott hiteleket most rossz pénzben fizessék vissza. Egyszer már rendezni kell ezeket a kérdéseket, másrészt pedig itt van egy sereg magánügy is, amelyekben feltétlenül szükséges, hogy a valorizációhoz hozzányúljunk és egyszer már az ország birái is tudják, mikópen kell eljáratok azokban a rengeteg sok nehéz gazdasági kérdésekben, amelyeket nem lehet utóvégre csak egyes birák kényére bizni. Az egyes birák nem járhatnak el saját belátásuk szerint az ilyen roppant nagy vagyoni kérdésekben. T. Nemzetgyűlés! Rendkívül sajnálom, hogy a ministerelnök úrhoz nem lehet szerencsém, de méltóztassanak azért megengedni, hogy egyet-mást más ügyekről is elmondjak. Itt van elsősorban az ország belügye és a belügyi kérdés. Mint méltóztatnak látni, Magyarország élete nem normális. A magyar 'nemzetnek és a magyar törvényhozásnak élete nem normális. A nemzetgyűlés tagjainak nagyrésze távol tartja magát az ülésekről és benn az országban épen ugy, mint az ország határain kivül olyan látszatot iparkodik kelteni, hogy a magyar közélet és a magyar politikai élet súlyosan beteg. Én a kérdésnek a lényegét nézem, hogy tulajdönképen miben áll ezl Azt kell látnom, hogy Magyarországon két áramlat küzd erősen egymással. Az egyik a túlságosan radikális áramlat, amely az országot mindenáron szeretné átvenni. (Ugy van! Ugy van!) A másik pedig fél a túlsó oldaltól, hogy esetleg pártabszolutizmussal oly állapotot teremtenek itt Magyarországon, amely állapotokon esetleg hosszú ideig sem lehet segíteni. Nagyon jól tudom, hogy az országnak érdeke az, hogy képviselői és politikusai megtalálják az utat, amelyen az ország és a nemzet ügyét tovább lehet vinni, hogy ráz-kódtatásoknak ne tegyük ki az országot. Nagyon jól tudom, hogy semmiféle lelkiismeretes politikus nem fogja átadni az országot a radikális irányzatnak, mert bár az ország és a nemzet nagy része nagyon könnyen vihető jobbra vagy balra, és megfordítva, de csak azért, mert valaki erőszakosan és erősen lép fel, nagyon jól tudom, hogy teljesen lehetetlen, hogy a nemzet, vagy a nemzet képviselőtestülete magát eleve megadja. Azonban azt is látom, hogy a másik oldalról, a baloldalról, egyrészről rendkívül türelmetlen és túlzó politika folyik egyes személyekkel és egyes ministerekkel szemben s talán sehol Európában annyi személyeskedés nincs, mint épen minálunk, és akárhányszor épen a legódiózusabb és leg'gyülelettel jesebb személyeskedés. Másrészről azt látjuk, hogy ez a személyeskedés kicsinyeskedő, vagy akárhányszor túlzott gyanúsító politikának vagyunk tanúi ebben az országban." (Ugy van! Ugy van!) Ha el akarjuk azt érni, hogy a nemzet ügye előbbrevitessék, minden politikusnak, minden alkalommal okvetlenül a lehető legigazságosabbnak kell lennie és nem fontos az, hogy ki ül benn a piros bársonyszékben. Valóban nem fontos még az sem, hogy melyik pártnak az embere, vájjon a mi pártunké, vagy más párté-e, de a nemzet ügyét kell, hogy nézzük, és feltétlenül kell, hogy elsősorban azt nézzük, hogy aki bent ül a bársonyszékben, vájjon valóban hasznára van-e a nemzetnek, és előreviszi-e valamiképen a nemzet ügyét, igen, vagy nem! (Ugy van! Ugy van!) Látom. — és ez egyike a legszörnyűbb állapotoknak szegény nemzetünk életében —, hogy tulajdonképen nincsenek konszolidált pártok. Pártok keletkeznek és elmúlnak hirtelen és a pártoknak nincs meg- az az összeköttetésük a választóközönséggel, amely egyébként • minden egyéb politikai nemzetben meg van. Rendkívül fájlalom különösen azt, hogy Magyarországon nincsenek erősebb konzervatív pártok, mert ha Magyarországon volna egy konzervatív párt, akár az angol, akár a német mintára, ugy t. i., hogy folyton elsősorban a nemzet érdekét nézze és a nemzet érdekében tudjon hatást kelteni, tudjon győzni és tudja magával vinni a választópolgárságot, akkor ez garanciája volna az ország további fejlődésének és haladásának. De Magyarországon ilyen pártok nincsenek és ez egyike a legsúlyosabb dot-' goknak. : Ha az utolsó esztendők eseményeit nézem, meg kell állapitanom, hogy az én meggyőződésem szerint jogunk volt ahhoz, hogy • a választójoghoz nyúljunk (Ugy van! a jobboldalon.) Senki ne mondja ezt egy pillanatig se, sem Magyarországon, sem a külföldön, '. hogy azért marad távol ebből a teremből, mert uj házszabályokat alkottunk. (Helyeslés a jobbolalon.) Ehhez jogunk volt és ezt minden más országban megtették. Mivel itt erre olyan rendkívül nagy szükség volt, amit be kellett látni, s amellett minden más országban is megtették, tehát méltányos és igazságos ember előtt sem ebben az országban, sem az ország határain túl ez nem lehet ok arra, hogy egész pártok abszentáliák magukat. (Ugy van! Ugy van! Taps a .jobboldalon. —- Strausz István: Nem a házszabályok miatt történik! A kivezetések miatt! — Kuna P. András: Hányszor beszélt a múlt héten máskép, nem a tárgyhoz!) Elnök: Csendet kérek. Ernszt Sándor: Bocsánatot kérek, kivezetések voltak Berlinben, voltak Münchenben, voltak Budapesten azelőtt is, de seholsem történt az, hogy ezért abszentálták volna magukat s azt mondták volna: Többé a politikai életben nem akarunk semmi részt venni. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért adtak rá okot! — Zaj. — Elnök csenget.) Itt van egy másik kérdés, a választójog. Nagyon természetes, hogy ennél egy rendkívül fontos kérdésről van szó. Hogy a ministerelnök a házszabályreviziót összekötötte a választójoggal, ez csak méltányos és igazságos. Az, hogy a ministerelnök már eleve, az első stádiumban kijelentette, hogy ezt a taktikát fogja követni, okvetlenül kellett volna, hogy honoráltassék a másik fél részéről. ' Ami a választójogot illeti, mi magunk és minden politikus csak olyan választójogot fogadhatunk el, amely meggyőződésünk szerint megfelel a nemzet érdekének (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Nagyon természetes, hogy minden

1 párt és minden ember azt mondja ... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. Ernszt Sándor:... hogy nekünk a választójogban elsősorban a nemzet szabadságát kell védenünk (Bogya. János: A nemzeti szempont a fő!), másodsorban pedig a választójogban feltétlenül igazságot kell keresnünk. Mi, mint férfiak, mint politikusok, mint meggyőződéses emberek, mint jó fiai ennek a nemzetnek, döni teni fogunk, de senki se mondja, ha a többség