Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-386

.194 '"À. nemzetgyűlés $86. ülése 1925. évi március hó 5-én, csütortokmX Ismeretes dolog, hogy a Dnitavölgy Társu- , lat évüzedes vajúdás után 1909. évben alakult meg, főcsatornájának építését 1914-ben kezdte meg és folytatta a háború idején egészen 1918 őszéig. Ezalatt az idő alatt sikerült a társulat­nak . három óriási kotrógépet, úgynevezett ex­kavátort beszerezni és ennek eredménye volt az, hogy a háború végéig a főcsatorna mintegy 3 -kilométer hosszúságban kiépült. A forradal­mak és az ezt követő zavaró« idők alatt az épí­tés anyagiak hiányában alig-alig haladt előre és csak az 1922 : XXV. te. meghozatala után in­dult meg újólag, azonban pénzünk leromlása folytan az épités nagyon lassú mederben folyt. Az 1923. évben némi haladás volt észlelhető és hasonlóképen 1924-ben is, de az építésnek ez az előhaladása a várakozásokat a legkevésbé sem elégítette ki. Az elmúlt 1924. évben a társulat vezetősége kénytelen volt az ártéri járulékot valorizálni, illetve buzaértékben kivetni, ami által elérte azt, hogy az épités valamivel előbbre­haladt ugyan, azonban az ártéri birtokosokra olyan súlyos terheket róttak ki, hogy azt való­sággal el nem birták. A pénzügyministerium, látván az érdekelt­ségek súlyos helyzetét, már 1924-ben néhány esetben a társulat segítségére sietett, kiutal­ván az ártéri járulékokat előlegül, mintegy 5 milliárd papirkoronát. A társulat érdekeltsége azonban a kivetett ártéri járulékokat a múlt esztendőben sem bírta meg és ebben az eszten­dőben sem bírná meg, különösen a múlt évi rossz termés miatt. Ezért célszerűnek mutat­kozott enriek a kérdésnek végleges rendezése. Ezáltal a törvényjavaslat által lesz lehetővé a társult érdekeltségének az a régi vágya és an­nak az országos érdeknek megvalósítása, hogy a társulat területén levő belvizek levezetésére végre a megfelelő összeg biztosítva legyen. Ez a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy 5 év alatt Összesen 5,700.000 aranykorona bocsáttassák a pénzügyminister ur által a társulat rendelke­zésére, 1 évre tehát 1,140.000 aranykorona, a tár­sulatnak pedig kötelessége, hogy az 5 évi épí­tési idő alatt a rendelkezésére bocsátott összeg után 7*5% kamatot fizessen, az építésnek előre­láthatóan 5 év múlva, való befejezése után pe­dig 15 év alatt összesen a kamatok és a tőke törlesztése fejében 31*218 %-nál nem több ösz­szeggel volna a társulat érdekeltsége megter­helve. Hasonlóképen lenne visszafizetendő en­nek a törvényjavaslatnak rendelkezése szerint az a 2 milliárd papírkorona is, amelyet a tár­sulat eddig a Pénzintézeti Központtól volt kénytelen igénybe venni. Sokszor hangoztatjuk mi kulturfölényünket a Balkán-államokkal szemben, azonban ez a nagy terület, amely csaknem a fővárosnál kez­dődik és húzódik csaknem 150 kilométer hosszu­ságban, nem alkalmas arra, hogy a Balkánra törekvő utas előtt ne egy darab Balkánt mu­tasson. Mivel pedig a jelen törvényjavaslat alkal­mas arra, hogy eme egyébként virágzó vidé­ken ősmocsarakat tüntessünk el és adjunk át a mezőgazdasági kultúrának (Ugy van! jobb­felöl), alkalmas arra, hogy a csatornahálózat kiépítésével uj területek ontsák az arany buza­kalászt (Ugy van! a jobboldalon) s a remélhető viruló legelőkön hatalmas állattenyésztés in­duljon meg, alkalmas arra, hogy az ősnádasok poézisét termelő munka váltsa fel, alkalmas arra, hogy a nádi verebek dala helyett pár év múlva remélhetőleg az aratók dalát halljuk (Ugy van! jobbfelől), alkalmas végül arra,hogy , szociális kérdéseket is oldjon meg;, mert előre­láthatólag több száz munkásnak volna hivatva ez a törvényjavaslat öt éven keresztül nem csupán száraz kenyeret, de tisztességes megél­hetést is adni: vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni erre a törvényjavaslatra, ama kérelemmel, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóz­tassék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: F. Szabó Géza! • r F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! Csak néhány szóval vagyok • bátor megindokolni, hogy miért fogadom el ezt a javaslatot, sőt mi több, szivem egész melegével és lelkesültségé­yel üdvözlöm azt. A történeti háttér nemcsak évtizedekre —• mint az előadó ur emiitette —, hanem több, mint egy évszázadra nyúlik visz­sza. Már a múlt század elején törekvések vol­tak abban a tekintetben, hogy a Duna-völgy­nek ezt a posványos, mocsaras részét lecsapol­ják, még akkor árvédelem nélkül. Azután az abszolút korszak idején szintén az érdekeltség részéről mozgalom indult meg ez irányban, azonban az abszolút kormány, a császári és királyi kormány alatt kidolgozott tervek nem voltak megvalósíthatók. Később, amikor már a viz jogi törvény életbe lépett, újólag tervezetek készíttettek ebben a tekintetben, azonban — ezt hangsúlyozom — a vízjogi törvény által előirt szavaztatási eljárás minden igyekezet mellett sem hozta meg a maga sikeres eredinéüyét. Ezért 1908-ban a felállított kultúrmérnöki hiva­tal egy igen pontos és részletes szakszerű ter­vet dolgozott ki. 1907-ben és 1908-ban egy fiatal vármegyei aljegyző lelkesültsége hivta úgy­szólván életre a kérdést, amikor a szavaztatási eljárást újból megkísérelte, nem riadva vissza a már háromszoros kudarctól. Fel kell emlí­tenem különösen Timsics Lázár kir. kultur­főmérnök urnák szorgalmát és ügybuzgóságát; továbbá különösen ki kell emelnem Darányi Ignác akkori földmivelésügyi minister ur vég­telen nagy lelkes szeretetét és felkarolását. Ily módon sikerült végre a többséget összehozni és mint ahogy az előadó ur emiitette, 1909-ben már megalakult alapszabályszerűen a Pestvár­megyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Tár­sulat. Tehát nemcsak lecsapolásról van itt szó, hanem öntözésről is, ami igen fontos és lénye­ges momentum. Itt ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a viztől megszabaduljunk, a vizet le­vezessük, hanem arról is van szó, hogy a vizén uralkodni is tudjunk, vagyis hogy • mikor a vízre a termelésnek érdekében szükség van, azt vissza is tudjuk tartani, öntözésre is fel tudjuk használni. Ilyeténképen indult meg a nagyszabású, munka és ami népünk gondolkozására, tartóz­kodó voltára jellemző, hogy óriási nagy nehéz­ségekbe került, hogy ezt a csatornát a többség révén életre tudtuk hivni, még pedig azért, mert nem tudtuk kellőleg megnyugtatni azt a már sokszor kijátszott és becsapott népet, mert hiszen az u. n. pesti urak kezében oly sokszor változott át a megrendelt varrógép cséplő­géppé. Mégis ez a társulattá alakulás teljesen tető alá hozatott, amiben szintén óriási nagy elévülhetetlen érdemei vannak Darányi Ignác akkori földmivelésügyi minister urnák. Azokat a nehézségeket, amelyekkel 1914-től, tehát az épités megkezdésétől kezdve a társulatnak meg kellett küzdenie egészen addig, amig 1918-ban abba kellett hagyni az építkezést, az előadó ur igen szépen, a történelmi hűségnek megfelelően vázolta. . . Boldogult nagyatádi Szabó István minis-, térsége alatt történt az, hogy a kormány tá'mo-

Next

/
Thumbnails
Contents