Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-386
A nemzetgyűlés 386. ülése 1925. évi március hó 5-én, csütörtökön. 389 lain, amely végig/vibrált az emberek idegzeten, akkor, amikor a párizsi Olimpiászról az első hírek megérkeztek. Én, aki kissé jobban mögéje láttam a dolgoknak, láttam azt, hogy tervszerű előkészítés hiányában nem tudjuk ezen az Olimpiászon érvényre juttatni mindazokat a sportbéli értékeket, amelyek a magyar nemzetben megvannak. (Ügy van! Ugy van!) Azt lehet mondani, hogy az utolsó esztendőben, az Olimpiász esztendejében, bizonyos kapkodás folyt, de ennek ellenére védelmembe kell vennem az olimpiai bizottságot, amelyet ezért felelőssé tenni nem lehet, mivel ezt a kérdést kormánytámogatás nélkül, a társadalom mai anyagi ereje mellett, megoldani nem lehet. (Ugy van!) A megoldást nem az^ utolsó esztendőben kell kézbe venni, hanem kézbe kell venni már most és ennek a négy évnek, amely a következő Olimpiászig előttünk áll, előkészítési kampánynak kell lennie, hogy azután a következő Olimpiászon a magyar sportvilág megmutassa azt, hogy a testnevelés terén mi telik ki a magyar nemzetből. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát a jelen törvényjavaslat alapján megnyíló bevételek egy részét arra kívánom fordítani, hogy ez alatt a négy év alatt alaposan elkészüljünk az Olimpiászra, továbbá, hogy annakidején az odavaló kiküldetésekre is rendelkezésre álljanak az anyagi eszközök. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy a jövőben nem lesz szükség a társadalom áldozatkészségére is. (Ugy van!) A harmadik feladat, amelyről, mint az iskola embere, tulajdonképen elsősorban szerettem volna beszélni, a testnevelési főiskola létesítése. Hiszen aki eletében gyakorlatilag intézett ügyeket, az tudja, hogy a siker záloga nem a törvényben és intézményekben van, hanem kizárólag azokban az emberekben, akik a végrehajtásra hivatottak. (Ugy van! Ugy van!) Hogy tehát lesz-e Magyarországon egy hatalmas testnevelési mozgalom, vagy nem, az tisztán attól függ, hogy a jövő tornatanár-generációt megfelelően tudjuk-e nevelni. (Ugy van! Ugy van!) Ezt pedig testnevelési főiskola nélkül megtenni nem tudjuk. Nem akarlnék most részletekbe bocsátkozni, mert azok még nincsenek tisztázva, de nekem alapos reményem van arra, hogy sport üzésére alkalmas nagyobb csarnokot és internátus létesítésére megfelelő épületet meg tudok szerezni, úgyhogy a testnevelési főiskolát meg fogjuk valósithatni tulaj donképen nagyobb építkezések nélkül, átalakítások és berendezések révén. A törvényjavaslat utján rendelkezésünkre jutó anyagi eszközökkel, azt hiszem, a kérdést meg tudjuk oldani. Kétségtelen, hogy erre a három célra szolgáló bevételek, amelyeket ez a törvényjavaslat javaslatba hoz. bizonyos súllyal foginak egyes sportokra ránehezedni. Itt azonban nem szabad figyelmen kívül haeryni, hogy vannak sportok, amelyek népszerűbbek, és vannak, amelyek iránt a közöttiség kevésbé érdeklődik. Ez a sportnak természetéből folyik, mert bizonyos sportágak nem alkalmasak arra. hogy szélesebb körök érdeklődését felkeltsék. A magyar nemzet szempontjából azonban valamennyi sportra egyenlőkép szükség van. (Ugy vanf Ugy van!) Ilyen körülmények között az osztó igazságnak követelménye az, höfirv azok a sportágak, amelvek iránt a közvéleménynek nagyobb érdeklődése nyilatkozik meg. s amelyek ennélfogva többet is kereshetnek, áldozatot hozzanak azoknak a sportágaknak érdekében, amelyek iránt ilyen nagyobb érdeklődést és áldpÉETESITÖ. zatkészséget megmozgatni nem lehet, (Helyeslés.) Én tehát ebben bizonyos fokig az osztó igazság érvényesülését látom és azt hiszem, hogy a népszerű és jövedelmezőséget is biztosító sportokban meglesz a hazafias áldozatkészség, amely ezeknek a terheknek vállalásához, illetőleg az azokban való megnyugváshoz szükséges. A törvényjavaslat ezenkívül a kultuszministernek a sporttal szemben bizonyos felügyeleti hatáskört is ad. Ez többnyire sportvitáknak eldöntésében fog a gyakorlati életben megnyilatkozni. Én azt hiszem, meglehetősen nyilvánvaló az, hogy ez odiózus hatáskör, mert viszálykodó felek közé elegyedni sokszor nem tartozik az élet legnagyobb örömei közé. A minister tehát semmiesetre sem hatáskörének kitágítása céljából, tehát — mondjuk — hatalmi, egoisztikus célokból kívánja ezt, hanem azért, mert azt tapasztaltuk az eddigi praxis során, hogy törvényes felhatalmazása alapján létesített Országos Testnevelési Tanács szakszerű tanácsaival ellátott kultuszministerben nem lehetett meg a kellő erő arra, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. De szükség van erre a ministeri felelősség szempontjából is, mert alkotmányos szokás, hogy a ministereket még az időjárásért is felelőssé teszik (Derültség.) és általában felelőssé teszik azért, ha egy-egy ügykör, amely reá van bízva, nem fejlődik kellőképen. Hogyan lehessen azonban ezt a ministertől számon kérni akkor, ha nem adatnak meg neki a hatalmi eszközök, amelyekkel hatékonyan belenyúlhat az életbe, vagy abba az ügykörbe, amely reá van bizva? (Ugy van!) A törvényjavaslatban lefektetett felhatalmazás nélkül tehát a kultuszmimsterium működése ezen a téren sikeres nem lehet. Mindazért, amit előadtam és mivel azok a terhek, amelyek itt a sportegyesületekre háramlani fognak — bevallom —, súlyosak ugyan, de nem elviselhetetlenek és ma valamennyien, magyar emberek, az adózás egyéb terein is igen súb r os terheket viselünk, azt hiszem, hogy a törvényjavaslat e része is elfogadható és ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék törvényjavaslatomat általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik! Gschwindt ErnŐ képviselő ur kivan szólni! Ärsehwindt Ernő: T. Nemzetgyűlés! Nehéz helyzetben vagyok, amikor a kultuszminister ur^felszólalása után a testnevelési törvény ki; egészitése tárgyában általa a nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatot kritika tárgyává vagyok kénytelen tenni. Méltóztassék megengedni, hogy sportszempontból kritizáljam a törvényjavaslatnak egyes intézkedéseit, amelyeket a jelen viszonyok mellett a sportra nézve aggályosnak látok. A mai gazdasági viszonyok mellett a törvényjavaslat 1. §-a olyan horribilis testnevelési adót vet ki a tömegsportokra. így elsősorban a labdarugósportra, mely szinte elviselhetetlenné teszi ennek a sportnak további fejlődését. Elöljáróban meg kellett volna emlékeznem arról, hogy miért volt olyan sürgős a kultuszkormánynak ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztése. Más törvényjavaslatoknál, különösen ha, az illető törvényjavaslat súlyos adómegterhelést vont maga után, a kormánv meg szokta hallgatni az érdekelt feleket, ankétot hív össze, és iparkodik barátságos megegyezést létesíteni az állam érdeke és az adózó polgárok teher58
