Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-385
370 A nemzetgyűlés 385. ülése 1925. évi március hó i-én, szerdán. Madarász-uccai csecsemő- és gyermekvédő kórház mielőbb átadassák rendeltetésének. Elnök: A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Igen örvendek, hogy az igen t. interpelláló képviselő urnák kedvező választ tudok adni. Nevezetesen teljes tudatában vagyok annak, hogy az úgynevezett Madarász uecai csecsemő-kórház rendeltetésszerű átadása és működése feltétlenül szükséges, aminek következtében fontolóra vettem azt a körülményt, hogy az államkincstár nem tudja rendelkezésemre bocsátani azokat az f összegeket, amelyek szükségesek volnának részint a mar befejezett építkezés karbahelyezésére, részint pedig a szükséges beruházások eszközlésére. Ezért tárgyalás alá vettem a StefániaSzövetségnek azt az ajánlatát, hogy az államtól átvehesse ezt a kórhá_zat és a rendelkezésére álló anyagi eszközökkel berendezze és rendeltetésének átadja. Minthogy ennek a teleknek és épületnek eredeti tulajdonosa a székesfőváros, kénytelen voltam errevonatkozólag a székesfővárossal sürgős tárgyalásokat megindítani. A székesfőváros ugyanis annakidején átadta az államnak ezt a telket, és a megkezdett épülettömböt, azzal a kikötéssel, hogy a kórház mind az ideig legyen az állam kezelésében, ami g ennek a rendeltetésnek szolgál és azután a telek az épülettel együtt visszamegy a főváros tulajdonába. Ezt a kikötést érintetlenül akartam hagyni, mert hiszen méltányos dolog, hogy csak addig legyen érvényben a fővárosnak e nemes szándéka, amig ennek a szándéknak maga az intézmény is megfelel. Azonban az eredeti szerződésnek van egynehány olyan pontja, amelyeket a székesfővárossal szemben vállalhatott ugyan az állam, de amelyek némi változásra szorulnak a Stefánia-Szövetség és az állam, illetőleg a Stefánia-Szövetség és a székesfőváros között. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az újonnan átdolgozott szerződéstervezetet, amelyet a Stefánia-Szövetség vezetősége is a maga részéről már elfogadhatónak véleményezett, leküldöttem a székesfővároshoz ujabb tárgyalás végett. Azt hiszem, hogy a székesfőváros, amely teljesen át van hatva az intézmény sürgős megvitatásának fontosságától, a legrövidebb időn belül hozzá fog járulni azokhoz a nem lényeges módosításokhoz, amelyeket én a szerződéstervezeten kértem. Ennek a reményemnek adok tehát kifejezést, amidőn az igen t. képviselő urnák köszönetet mondok azért, hogy módot adott nekem arra, hogy ebben a fontos kérdésben egyrészt a nemzetgyűlés nagy nyilvánossága előtt megnyugtatóan nyilatkozhatom, másrészt pedig a székesfőváros felé is köszönetet mondok, amely testület a maga részéről lehetővé leszi, hogy ez az intézmény rendeltetésének minél előbb átadható legyen. Hozzáfűzöm ehhez még azt is, hogy a jelen költségvetési évben elég mérsékelt összeget, összesen 80.000 aranykoronát vettem fel ennek a kórházépületnek befejezésére. Természetesen, bár ezt nem kérte tőlem a Stefánia-Szövetség, ezt az összeget a hitelrovat rendeltetése szerint a Stefána-Szövetség rendelkezésére fogom bocsátani, úgyhogy azt hiszem, a Stefánia-Szövetség ilymódon a legrövidebb időn bélül át tudja adni ezt az intézményt rendeltetésének. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) I Elnök: Az interpelláló képviselő urat il\ leli a szó. Homonnay Tivadar: A népjóléti minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a népjóléti minister urnák Homonnay Tivadar képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem"? (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Csik József képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): „Interpelláció az összkormányhoz. Minthogy a fobton meg-megujuló bányászszfrájkok az ország közgazdasági életét alapjaiban renditik meg, ezen sztrájkoknak elejét veendő, hajlandó-e a kormány intézkedni aziránt, hogy: 1. az adott helyzet igazságos mérleg-elése céljából á bányavállalatok összes bevételei és kiadásai megfelelő hatósági közegek által felülvizsgáltassanak? 2. A felülvizsgálat eredménye a nemzetgyűlés színe elé terjesztessék? 3. A bányavállalatoknál dolgozó alkalmazottak minimális munkabére rend szeresi tett paritásos munkabérmegállapitó-bizottságok utján időről-időre megállapittassék"? Elnök: Csik képviselő urat illeti a szó. Csik József: T. Nemzetgyűlés! Talán senki nem vonja kétségbe, hogy közgazdasági él# tünknek í eg jelentősebb tényezője a szén. Következőleg már gazdasági szempontból is rendkívül fontos, hogy széntermelésünk nyugodt menete egyszersmindenkorra biztosittassék. Ezt a termelést azonban hónapról-hónapra megzavarják a különböző bányavállalatok alkalmazottai között kitört sztrájkok. Hogy micsoda káros hatással vannak az ország- gazdasági életére ezek a sztrájkok, arra nézve csak j egy példát fogok felhozni. Tudomásom szerint i a bulgár államvasutak nagyobbszabásü sínrendelést tettek volna a különböző vasgyárakban, azonban a= vasgyárak a sztrájkokra való tekintettel olyan kalkulációt csináltak, amelynek folytán a megrendelésből kiestek. Már ez is bizonyítja tehát, hogy elsőrangú állami és gazdasági érdek a nyugodt széntermelés biztosítása, s minthogy ez annyira fontos, cél; szerű a mai tatabányai sztrájkkal kapcsolatban ezt a kérdést a Nemzetgyűlés színe elé is hozni és kutatni azt, vájjon ezeknek a különI böző bányavállalatok alkalmazottai között felmerült sztrájkoknak tulajdonképeli mi lehet az okuk! (Hegedűs György: Az izgatás! — Kiss Menyhért: Nem fizetik jól a munkásokat!) Magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy a sztrájkok egyik legfőbb oka a bányavállalatok önző kapzsisága. (Kiss Menyhért: Ugy van, ez az igaz! Profitéhesek!) Ha valaki a mélyen t. Nemzetgyűlés tagjai közül az esztergomi vasúton utazik, akkor Dorognál a dorogi bányának egy egész épülettömkelegét láthatja meg, amely épületek az ujabb időben épültek és amely épülettömegek bizonyára nem épültek másból, mint abból a konjunkturális haszonból, amelyre a különböző bányavállalatoknak kilátásuk volt az ujabb gazdasági helyzetben. S amikor a bányavállalatok épen ebből kifolyólag óriási haszonra tettek szert, akkor a bányamunkásokat éhbéren dolgoztat ják ; (Kiss Menyhért: Ugy van!) Éhbéren dolgoztatják azokat a munkásokat, akik talán az összes termelőmunkások közül a legnehezebb munkát végzik (Kiss Menyhért: A föld
