Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-385

364 À nemzetgyűlés 385. ülése 1925. évi március hó d-én, szerdán. Ezek közül elsősorban kell megemlítenem a munkanélküliségről szóló ajánlást, mint amelyet a kormány annak idején javaslatba nem hozhatott, de amelynek elfogadását a bizottságok a nemzetgyűlésnek javasolják. Ennek az ajánlásnak célja az, hogy a munkanélküliség elleni védekezés a nemzetközi munkaügyi szervezet tagállamai által életbeléptetendő megfelelő rendelkezések által is biztor sittassék. Miután ennek az ajánlásnak rendelkezései olyanok, melyek megvalósítása nálunk leküzdhetetlen nehézségbe nem ütközik, és miután e rendelkezések végrehajtása a munkanélküliség veszedelmét elhárítani alkalmas, a bizottságok javasolják ez ajánlás elfogadását is. A kormány által is javaslatba hozott ajánlások a következők: Ilyen elsősorban a lépfene elhárításáról szóló ajánlás, amelynek célját a címe is kellőleg megjelöli; az ezen ajánlásban foglalt rendelkezések végrehajtása semmi nehézségbe nem ütközik. A nőknek és gyermekeknek ólommérgezéstől való megvédéséről szóló ajánlás célja az, hogy a nők és gyermekek, akik tapasztalat szerint könnyebben ki vannak téve az ólommérgezés veszedelmének, mint a felnőtt férfiak, eltiltassanak minden olyan munkától, ahol ólmot olvasztanak, vagy olvasztott ólmot használnak fel. A közegészségügyi szolgálat szervezéséről szóló ajánlás rendelkezései azt célozzák, hogy a munkások egészségének megóvása érdekében szükséges rendelkezések megtétessenek. A^ berni

r egyezmény elfogadásáról szóló ajánlásra nézve csak azt kívánom megemlíteni, hogy miután a berni egyezményhez a trianoni békeszerződés értelmében úgyis csatlakoznunk kell, ennek az ajánlásnak elfogadása magától értetődik. A mezőgazdasági munkanélküliség elhárítására alkalmas intézkedésekről szóló ajánlás olyan, túlnyomórészt gazdasági természetű inintézkedéseket javasol, amelyek a mezőgazdaságban előforduló munkanélküliség elhárítására vagy legalább annak csökkentésére alkalmasak. A mezőgazdasági női munkások éjjeli munkájáról szóló ajánlás rendelkezései reánk nézve nagyobb jelentőséggel nem bírnak, miután nálunk a mezőgazdaságban az éjjeli munka kevésbé fordul elő; a szükséges kivételekre egyébként az ajánlás módot nyújt. A fiatalkorúak és gyermekek mezőgazdasági éjjeli munkájának eltiltása tárgyában elfogadott ajánlás azt célozza, hogy a 14 éven aluli gyermekek és a 14—18 év közötti fiatalkorúak munkája éjjel a mezőgazdaságban se vétessék igénybe. A mezőgazdasági szakoktatás fejlesztéséről szóló ajánlás célját már annak címe is megjelöli. Ennek az ajánlásnak foutosabb rendelkezése az, amely szerint a mezőgazdasági bérmunkások részére a mezőgazdasági szakoktatásnál bizonyos kedvezmények megadását kivallja. A mezőgazdasági munkások szállása és fekhelye tárgyában a kormány által elfogadásra ajánlott ajánlás célja az, hogy a mezőgazdasági munkásoknak a közegészségügy és a közerkölcsiség kívánalmainak megfelelő elhelyezéséről történjék gondoskodás. Végül a heti pihenő időnek a kereskedelemben való érvényesítéséről szóló ajánlás célja az, hegy a vasárnapi munkaszünet rendelkezései a kereskedelmi alkalmazottakra is megfelelően alkalmazást nyerjenek. | Ezek az ajánlások, amint méltóztatnak j látni, nagyrészt olyan intézkedéseket tartalmaznak, amelyek nálunk már ezidőszerint is részben megvalósultak, amelyek pedig meg megvalósítva nincsenek, azok nagyobb nehézségek árán is, de a szóban forgó érdekek sérelme nélkül megvalósíthatók. Mindezeknél fogva a kormány ezeknek az ajánlásoknak elfogadását javasolja a nemzetgyűlésnek. Hátra volna még azoknak az egyezmények és ajánlástervezeteknek ismertetése, amelyeket sem a kormány, sem pedig a bizottságok a nemzetgyűlésnek javaslatba nem hoznak. Ezek között van az ipari munkára bocsátható gyermekek legkisebb életkoráról szóló ajánlás, amelynek el nem'íogadhatását leginkább sajnálnunk kell. Ennek az egyezménynek célja ugyanis az, hogy a 14 éven aluli gyermekeknek ipari munkával való foglalkoztatása eltiltassék. Egy ilyen irányú rendelkezésnek nemcsak szociális, de általános nemzetvédelmi jelentősége is anynyira kézenfekvő, hogy azt indokolni szinte felesleges. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy az időelőtti nehéz munka, különösen, ha az egészségtelen gyárakban folyik, milyen káros következményekkel jár a testi fejlődésre. Ha, ennek ellenére sem fogadhatjuk el ezt az egyezményt, annak egyetlen oka az, hogy nálunk a mindennapos elemi iskola látogatásának kötelezettsége csak a befejezett 12-ik életévig terjed, és így, ha mi ezt az egyezményt elfogadnék anélkül, hogy a mindennapos elemi iskola látogatásának kötelezettségét egyidejűleg ki nem terjesztenek a befejezett 14-ik életévig, attól lehetne tartani, hogy különösen a városokban lakó munkások gyermekei az igy támadt két éves időköz alatt a teljes elzüllésnek lennének kitéve. Nem kívánom a t. Nemzetgyűlés igen t. tagjainak szíves türelmét továbbra is igénybe venni és ezért a magam részéről az el nem fogy dptt többi egyezmény- és ajánlástervezetekre vonatkozólag utalok a kormány jelentésében igen bőven kifejtett indokokra, amelyek kellően megvilágítják és igazolják azt,, hogy ezeknek az egyezményeknek és ajánlásoknak elfogadása Magyarország részéről a jelenlegi súlyos gazdasági körülmények között lehetetlenség. Nem mulaszthatom azonban el, hogy mégis ne említsek legalább két szervezetet, amelyekről jól tudom azt, hogy ezek lesznek azok, amelyek elutasítása leginkább ki fog használtatni arra, hogy az érintett társadalmi osztályok elégedetlenségét felkeltsék. Ezen szervezetek egyike a munkaidőnek az ipari üzemekben napi 8 órában való megállapításáról, másika pedig a mezőgazdasági munkások szervezkedési és egyesülési szabadságáról szól. Csak arra akarok rámutatni egész röviden, hogy melyek azok az államok, amelyek ezeket az egyezményeket ezideig még el nem fogadták. A 8 órai munkaidőről szóló egyezményt ezideig nem fogadták még el — csak a szociális szempontból előrehaladottabb ipari • államokat említem — Németország, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Anglia, Norvégia j., csak feltételesen fogadták el Ausztria és Olaszország. Az európai államok közül egyedül csak Görögország és Csehszlovákia fogadták el. A mezőgazdasági munkások egyesülési és szervezkedési jogára, vonatkozó ajánlást ezideig nem fogadták el Németország, ^ Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország és Norvégia. Kétségkívül figyelmet érdemel az a körül-