Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-384
338 Á nemzetgyűlés 384. ülése 1925. évi március hó 3-án, kedden. (Igen!) Ha igen, ekként mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvényjavasltat címét, valamint as 1— S. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfő y adtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatott, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok előterjesztést tenni a t. Háznak. Napirendünk szerint következik a szerbhorvát és szlovén királysággal, a belga-luxemburgi gazdasági unióval és a román királysággal való kereskedelempolitikai viszonyunk ideiglenes rendezéséről szóló 565. számú jelentés tárgyában beterjesztett külügybízonsági jelentés tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Móser Ernő: előadó: T. Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő jelentés szorosan összefügg azzal a javaslattal, amelyet bátor voltam a mai napon elsőnek előadni. Én azt hiszem, hogy ezt a jelentést mi csak örömmel fogadhatjuk, mert hiszen ez bizonyítja azt, hogy kormányunk, de különösen külügyi kormányunk ténylegest n dolgozik és még a mai különösen súlyos nemzetközi viszonyok között is képes eredményeket felmutatni, egyes nemzetekkel — sokszor olyan nemzetekkel kapcsolatosan, amelyeket ellenfeleknek, sőt mondhatnám, bizonyos fokig ellenséges érzelmüeknek is tekinthetünk —, amennyiben kereskedelmi, forgalmi és egyéb viszonyainkat, amint látjuk, megállapodásokkal rendezte. Én azt hiszem, hogy az ilyen jelentéseket a Nemzetgyűlés mindenkor szívesen fogadja, s talán mindnyájunknak vágya az, hogy minél több ilyen jelentést nyújtson be a külügyi kormány a nemzetgyűlésnek elfogadásra, sőt örömmel látná, ha ezek az ideiglenes megállapodások nemsokára átváltoznának rendes kereskedelmi szerződésekké, olyan szerződésekké, amelyek aztán hosszú esztendőkre Magyarország és a vele szerződött államok köaött a jogviszonyt szabályozzák. Én bátorkodom kérni, méltóztassék a külügyminis ter ur ezen jelentését elfogadni. Elnök: Kiván-e. valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur nem kivan szólani. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdeni a t. Házat, méltóztatik-e a jelenést tudomásul venni, igen, vagy nemi (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság között a trianoni és a Szt. Germain en Laye-i békeszerződések alapján Magyarországtól Ausztriához csatolt területen volt alkalmazottakkal, nyugdíjasokkal, özvegyekkel és árvákkal szemben követendő eljárás tárgyában 1924. évi január hó 12-én kötött r Államszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Azi ülést öt percre felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. _Az előadó urat illeti a szó. Erdélyi Aladár előadó: T. Nemzetgyűlés! Az 554. számú törvényjavaslat szól a Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság között a trianoni és a Szt, Germain en Laye-i békeszerződések alapján Magyarországtól Ausztriához csatolt területen volt alkalmazottakkal, nyug^ dijasokkal, özvegyekkel fe árvákkal szemben követendő eljárás tárgyában 1924. évi január hó 12-en kötött államszerződés becikkelyezéséről. Ez a törvényjavaslat — mint címében is meg van határozva, — olyan államszerződésről intézkedik, amely különösen két komplexust foglal magában. Nevezetesen a Nyugat-Magyarországnak azon a részén, amelyet, sajnos, tőlünk elszakítottak, alkalmazásban volt állami alkalmazottakra, nemkülönben nyugdijasokra, ezek özvegyeire és árváira vonatkozólag megegyezés jött létre a két kormány között, amely szerint az osztrák kormány kötelezte magát, hogy mindazokat az állami alkalmazottakat, akik az elszakitás idejében azon a helyen rendes lakással birtak és ott. mint a magyar állam alkalmazottai voltak, a jelen szerződósben meghatározott feltételek mellett — nevezetesen, ha három hónapon belül kijelentik azt, hogy ők osztrák állampoLgárokká kivannak lenni s ezzel kapcsolatban ugyancsak intézkednek aziránt is, hogy a magyar állam kötelékéből elbocsátassanak mint állampolgárok — átveszi és ugyanolyan fizetésben részesiti, mint amilyen megfelel az ő állampolgárai fizetésének. Ez a szerződés provideál arra az esetre is, ha ezek nem kívánnak átlépni osztrák szolgálatba, ha tehát nem alkalmazzák őket; az osztrák kormány elvkor tartozik őket megfelelően nyugdíjazni, ugyancsak olyan feltételek mellett, mint az osztrák közhivatalnokokat. Ezzel szemben csak egy kötelezettség hárul a magyar államra, még pedig az, hogy mindazokat az összeg-eket, amelyeket ezek a közhivatalnokok nyugdíj reményében a magyar állam pénztárába befizettek, a magyar állam köteles megfizetni az osztrák kormánynak. A második fokom plexus a nyugdijasokra, özvegyekre és árvákra nézve intézkedik. Nevezetesen voltak olyan állami alkalmazottak, akik az elszakitás idejében már nyugdíjaztattak. Ezekre vonatkozólag a szerződés ugyancsak akképen intézkedik, hogy amennyiben ezek a nyugdijasok igazolják azt, hogy az elszakítás idejében az elszakított területen állandó lakással bírlak, nemkülönben amennyiI ben — mint a közalkalmazottak —, három hónapon belül kérik az osztrák polgárjogok elnyerését és a magyar állam kötelékéből való elbocsátásukat, akkor ugyanazokat a nyugdijakat élvezik, mint amelyeket az osztrák állampolgárságú nyugdijasok élveznek. Hasonlóképen áll ez az özvegyekre és árvákra is. Erre vonatj kozólag is ismét csak egy kikötése van a szer: ződésnek, illetőleg az osztrák kormánynak, t. 5. 1 az, hogy amennyibeen ezek javára bármiiyen összegek befizeti ettek a magyar állam, illetőleg bármily nyugdíj intézmény pénztárába. I ezeket az összegeket a magyar kormány megI határozott időn belül az osztrák kormánynak | magyar pénzben kifizetni tartozik. A szerződés I természetesen provideál arra az esetre is, ha I azok, akik nyugdijasok, vagy pedig özvegyi járulékokat élveznek, ezen idő alatt bármely más állami alkalmazást nyernek; ebben az esetben ugyanazon szabályok szerint, mint > az osztrák állampolgárok, elveszítik a nyugdíjra, illetőleg az özvegyi járulékra való jogosult; «águkat. Én tehát azt hiszem, hogy ez az államszer| ződés nem egyéb, mint a magyar kormánynak I kötelességszerű gondoskodása azon szerencsét! len honpolgárairól, akiket az a szerencsétlen-