Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-384

334 A nemzetgyűlés 384. ülése 1925, évi március hó 3-án, kedden. iiyivel inkább szüksége van erre a kormánynak moßt, akkor, amikor a háború és az azt kö­vető időszak következtében összes kereskedelmi és egyéb szerződéseink, amelyeket annakide­jén még az országgyűlés ratifikált, a háború következtében megszűntek s ezzel azon szálak, amelyek bennünket nenzetközileg különböző ál­lamokhoz fűztek, teljesen elszakadtak. Ezeket a szálakat most a kormánynak újra kell szőnie, hogy az elvesztett barátságos összeköttetés a. külfölddel újból helyreállittassék. Annál in­kább fontos ez mai viszonyaink között, mert as a Magyarország, amely a háború következté­ben oly hihetetlenül sokat vesztett, egyet mégis nyert, visszanyerte századok óta óhajtott nem­zeti függetlenségét és most már, mint nemzeti, független és önálló állam, saját maga erejéből köti meg azon szerződéseket, amelyekkel be akar a nemzetközi életbe kapcsolódni. Az utóbbi időben — sajnos —, az az atmosz­féra, amelyet a háború és utána Trianon terem­tett Közép-Európában, mondhatni egész Euró­pában, nem volt alkalmas arra, hogy hosszú le­járatú kereskedelmi és forgalmi szerződé­seket kössünk. De nem lehetett ilyen hosszú lejáratú kereskedelmi szerződéseket kötni azért sem, mert még vámtörvé­nyünk sem vplt. Ezért volt szükséges, hogy a magyar kormány minden évben hosszabb, rö­videbb lejáratú ideiglenes megállapodásokkal igyekezzék szabályozni ugy a távolabbi, mint a közelebbi külfölddel való viszonyát. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és nem aka­rom felolvasni újból azon államok nevét, ame­lyeket a költségvetés tárgyalásának általános vitája során már szerencsém volt felolvasni, amely államokkal a királyi kormány a múlt esztendőben kereskedelmi megállapodásokat kötött, annál kevésbé, mert a folyó esztendő első napja úgyis nagy dátumot jelent a magyar ál­lam életében, mert ezen a napon lépett életbe az uj magyar vámtarifa és most már ennek folytán abban a helyzetben leszünk, hogy en­nek a kerettörvénynek alapján és annak bevo­násával hosszú lejáratú rendes kereskedelmi szerződéseket is köthetünk, lehetőleg a legna­gyobb tarifális kedvezmények alapján. Már eb­ből a szempontból is rendkívül fontos, hogy a nemzetgyűlés a most tárgyalt javaslatot meg­szavazza, mert hiszen ezzel csak felhatalma­zást ad a kormánynak arra vonatkozólag, hogy uj tárgyalásokat kezdjen, illetőleg a megkez­dett tárgyalásokat befejezze és megkösse azo­kat a kereskedelmi és egyéb megállapodáso­kat, amelyekre a magyar nemzetnek feltétle­nül szüksége van. Épen ezért, miután evidens dolog, hogy ennek a törvényjavaslatnak meg­szavazásával a magyar nemzetre vonatkozó­lag csak előnyök származhatnak, kérem a mé­lyen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvény­javaslatot magáévá tenni és elfogadni. (He­lyeslés.) Elnök: Kivan mê^. valaki szólani"? (Nem!) Kivan a külügyminister ur szólni? (Scitovszky Tibor külügyminister: Nem!) A külügyminis­ter ur sem kíván szólni, a tanácskozást befe­jezettnek nyilvánítom. Következik a határozat­hozatal. Kérdeni a t. Házai, méltóztatik-e az imént letárgyalt törvényjavaslatot általános­ságban, a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadni, igen vagy nem? (Igent) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa a törvény­javaslat címét, s az 1—3. §-okat, melyek észre­vétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok javaslatot tenni. Következik a trianoni békeszerződés XIII. része („Munka") 325. cikkének módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Moser Ernő előadó: T. Nemzetgyűlés! A trianoni békediktátum nem tartalmaz szigo­rúan a békével kapcsolatos részeket is, ameny­nyiben annak első részeként bekapcsolták a népszövetségi paktumol, az utolsóként, 13. rész­ként pedig felvették a nemzetközi munkáshi­vatal létesítésére vonatkozó javaslatot. Ez a munka és munkásvédelmi intézmény talán egyetlen szép és nemes alkotása az egész dik­tátumnak, mert — sajnos — ha tekintjük azon eredményeket, amelyeket a Népszövetség* a mai napig fel tud mutatni, konstatálnunk kell, hogy bizony az még most sem áll hivatása magas­latán, hanem még ma is inkább kölcsönös védő érdekszövetsége azon államoknak, amelyek azt létesítették. A mai ülés eddig azzal telt el, hogy a ma­gyar kisebbségeknek, amelyek Romániába kebc­leztettek be, sérelmeit tette szóvá egy igen t. képviselőtársunk. Az ő felszólalására az igen t. külügyminister ur válaszolt és kijelentette, hogy a Népszövetség elé viszi a magyar ki­sebbségek ezen baját. Sajnos, ugy érzem, hog-y a mi ezen ujabb és ismételt felszólalásunk a magyar kisebbségek érdekében megint nem fogja meghozni a kívánt eredményt és nem bizom abban, hogy a Népszövetség ebben az esetben is, amikor a magyar kisebbségek jogai evidenter megsértettek, elfoglalná azt az igaz­ságos álláspontot, amely kellene hogy állás­pontja legyen akkor, amikor jogsérelem orvos­; lásáról van szó. Mindamellett — ha kénytelen | vagyok is kritizálni a Népszövetséget, amely a kritikát magatartásával ismételten kibiyta maga eilen — meg kell állapitanom azt is, hogy a békediktátum 13. részét, amely a munka biztosítását, bizonyos népjóléti intézmények meghonosítását és egyáltalában a munkás­osztályok védelmét célozza, örömmel üdvözlöm. Azt hiszem, hogy Magyarországnak is és ennek a nemzetgyűlésnek is, amely át van hatva szociális érzéstől, öröme telik abban, hogy ilynemű törvényjavaslatokat tárgyalhat és megszavazhat. Lényege a törvényjavaslat­nak az igazgatótanács taglétszámának a feleme­lése. A paktum keletkezése után röviden a ten­gerentúli államok — különösen a délameri­kaiak — ismételten szóvá tették ugy a washing­toni, mint később a párizsi konferencián, hogy kevés a;: érdekeltségük az igazgatótanácsban, amely a hivatal vezetésére hivatva van. K párizsi konferencia a tengerentúli államoknak ezen kifogását magáévá tette és elhatározta, hogy 24-ről 32-re emeli fel az igazgatótanácsban levő tagok számát és pedig oly képeli, hogy abból 16 kiküldött mint kormánykiküldött fog szerepelni, 6 tengerentúli állami kiküldöttel. A másik 16-ból 8 a munkaadók, 8 pedig a mun­kások érdekeltségeiből fog behívatni. Lá_that­juk ebből is, hogy végre olyan intézkedésről vau itt szó, amely nagy általánosságban nemcsak az egyik érdekcsoportnak, hanem a másik ez­zel ellentétben álló csoportnak képviseletét is l teljes egészében kidomborítják. Miután — mint az előbb is mondottam — át vagyunk hatva sn­' üak szükségességétől, hogy szociális intézkedé-

Next

/
Thumbnails
Contents