Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-384

332 A nemzetgyűlés 384. ülése 1.925. évi március hó 3-án, kedden. róla, hogy ha nem is azzal az eréllyel, amellyel j kellett volna — és bizonyára nem azzal az erély- j lyel — járt el ebben a kérdésben, de azt semmi ! körülmények között nem tudom feltételezni, j hogy a magyar állam bármely exponense tu- j datosan bűnös volna ebben a kérdésben. Csak ; azt kérdem a t. kormánytól, hogy ha már két év óta folyik ez a brazíliai kitelepítés, hogyan van az, hogy idáig érni és rothadni engedtük ezt az ügyet és mostanáig nem szánta rá magát a t, kormány erélyes lépésekre és az ottani magyarság erélyes megsegítésére. T. Nemzetgyűlés! Az az érzésem, hogy mi a nagyhatalmak jóakarata nélkül ezt a kérdést a magyarság javára elintézni nem tudjuk. A legközelebbi nagyhatalom földrajzilag is, érdekben is, amellyel mi kapcsolatban vagyunk: Olaszország. Olaszország még három fontos és életbevágó kérdésben állott határozottan a magyarság igaza mellé: 1920-ban a jugoszláv-cseh korridor kérdésében, 1921-ben a nyugatmagyarországi kérdésben és tavaly a magyar külföldi kölcsön, illetőleg a jóvátétel kérdésében.. Kell, hogy Olaszország a rnaga régi, ősi gyökerű kultúráját képviselje itt a Balkánon és az elbalkanizált Közép-Európában. Olaszországnak eminens nagyhatalmi érdekei kell, hogy ennek az államnak, ennek a nagy kulturnemzetnek figyelmét Közép-Európára fordítsák. Az olasz kormány már többször tett kijelentéseket erre vonatkozólag és azok a beleszólások a középeurópai ügyekbe, amelyeket emiitettem, szintén arra mutatnak, hogy Olaszország nem látja és nem láthatja szívesen a kisentente további hatalmi megerősödését, Olaszország tehát jgenis kell hogy Közép-Európa kérdésébe a t maga nagyhatalmi érdekeinek megóvása céljából beavatkozzék. És én, mint egy ezer esztendős kulturnemzet szerény tagja és képviselője, egy kétezer esztendős nagy kulturnemzethez fordulok most, melyet a sors abba a helyzetbe hozott, hogy bizonyos protekturátust gyakoroljon Közép-Európa felett. Ehhez a nagy nemzethez fordulok és kérem, hogy az európai kultúra itteni megmentése érdekében és egy nagy tradíció ju, nagymultu és nagy jövőjű nemzet megmentése érdekében álljon a mi igazunk mellé. Nem lehet közömbös a nagyhatalmak e kiváló tagjára nézve, hogy Európa külpolitikájának ez az egyik gyupontja itt teljesen és tökéletesen elbalkánizálódjék és az elbai kánizálódás megakadályozásának pedig nincs más eszköze, mint a magyarság érdekeinek és a magyar állam érdekeinek megvédése és megerősítése. (Ugy van! Taps a középen.) T. Nemzetgyűlés ! Mi annak az olasz protektorátusnak, amely itt kialakulóban van és kell hogy kialakulóban legyen Közép-Európában, csak örülni tudunk. De ugy érezzük, hogy ennek a hatalmi pozíciónak kötelezettségei is vannak, nemcsak jogai. Mi az európai kultúra nevében nemcsak kívánhatjuk, de követelhetjük is Olaszországtól, hogy nézzen bele KözépEurópának ezekbe a bűnfészkeibe és azután vigye ezt a kérdést a Népszövetség elé, mint nemzetközi fórum elé. Mi a Népszövetségben, anélkül, hoev valaki mellénk állaim a Népszövetség tanácsában, teljességgel képtelenek vagyunk igazunk védelmére. Az előbb felolvasott paragrafusok is azt mutatják, hogy a nemzeti kisebbségeket ért minden sérelem kérdésében, a Népszövetség tanácsának egyik tagja kell hogy mellénk álljon ahhoz, hogy ez a kérdés egyáltalán a Népszövetségben konkrét tárgyalás alá kerülhessen. Elnök: A t, képviselő ur beszédidejéből még csak egy perc van hátra. Kérem, szíveskedjék beszédét ezen idő alatt befejezni. (Mozgás a balközépen.) Zsilinszky Endre: Fel akarom kérni a t. kormányt arra, hogy velünk együtt igyekezzék minden erejével felvetni a magyar kérdést. A magyar kérdést Európában két módon lehet felvetni. Fel lehet vetni ugy, ahogy mi fajvédők fel akarjuk vetni: mi ugyanis nyíltan követeljük a békeszerződés revízióját. Ha a t. kormány erre az egyedül helyes álláspontra nem tud, vagy nem akar helyezkedni, akkor árn tessék a magyar kérdést felvetni a békeszerződés és a kisebbségi egyezmény alapján. (Helyeslés.) A magyar kérdésnek olyan mélységeit és Európa sebeinek olyan borzalmait tudná feltárni a magyar kérdésnek ilyen módon való felvetése is, hogy lehetetlenség — ha ez kellő eréllyel és kellő módszerekkel történik —, hogy ennek Európában visszhangja ne legyen és hogy végeredményben a magyar kérdésnek ilyen módon való felvetése meg ne szerezné nekünk legalább is azokat a jogokat, amelyek ma már ebben a két szerződésben kodifikálva vannak. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, ebben a kérdésben közöttünk, minden nacionalista gondolkozású magyar képviselő között, véleménykülönbség egyáltalán nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Ebben a kérdésben mi nem kellemetlenkedni akarunk a kormánynak, hanem segítségére lenni és kijelentem, hogy ha a t. kormány a magyar kérdést a békeszerződés és a^ kisebbségi egyezmény nyomán sokkal erőteljesebben fogja felvetni, bennünket minden erőnkkel, minden képességünkkel, minden lelkesedésünkkel, minden fizikai és erkölcsi erőnkkel a maga háta mögött fog találni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A külügyminist er ur kivan nyilatkozni! Seitovszky Tibor külüay

minister! T. Nem zetgyülés! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy Zsilinszky Endre t. képviselő ur felszólalására azonnal válaszolhassak. Megteendő nyilatkozatom egyúttal válasz Ivády Béla nemzetgyűlési képviselő urnák a költségA^etési vita során elhangzott beszéde azon részére is, amelyben ugyanezt a kérdést tárgyalta. Abban az időben még nem voltam abban a helyzetben, hogy válaszolhattam volna, mert még nem voltam a szükséges adatok birtokában. Válaszomban mindenekelőtt megállapítani kívánom, hogy természetesen tudomásom van a román kamarában a kivándorlási kérdés tárgyalásával kapcsolatban a román kormány részéről elhangzott nyilatkozatokról, amelyek a képviselő urat felszólalásra késztették, amelyek jogosan hívják ki a legeré!yesebb tiltakozást (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) és amelyek nemcsak Magyarországon és Bomániában, hanem másutt is, kinos hatást keltettek. (Ugy van! Ugy van!)_ Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban a ténj^állást a magam részéről is előadhassam, még akkor is, ha a kénviselő ur által előadottak után talán ismétlésekbe is volnék kénytelen bocsátkozni. (Halljuk! Halljuk!) A román kamara múlt hó 12-én tartott ülésében a kivándorlási kérdés tárgyalásával kapcsolatban a román közlekedésügyi minister azt a kijelentést tette, hogy az ügynökök olyan feltétellel kaptak engedélyt kivándorlási propaganda folytatására, ha működésüket csupán