Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-383
3Í A nemzetgyűlés 383. uUse 1925. Elnök: Elfogadtatik, Láng' János jegyző (olvassa): 3. rovat. I Cukoradó 14,500.000. Elnök: Elfogadtatik. Láng János jegyző (olvassa): 4. rovat. Ás- ! váuyolajadó 3,300.000. Elnök: Elfogadtatik, Láng János jegyző (olvassa) : 5. rovat. Gyujtószeradó 1,845.000. Elnök: Elfogadtatik. Láng János jegyző (olvassa): 6. rovat. Szivarkahüvcly- és szivarkapapiradó 666.000. Elnök: Elfogadtatik. Láng János jegyző (olvassa): 7. rovat. Vegyes bevételek 294. Elnök: Elfogadtatik. Következik a 11. cím. Láng János jegyző (olvassa): 11. cím. Határvámjövedék. Kiadás. Rendes kiadások. I. Vámigazgatás. 1. rovat. Személyi járandóságok 1,008.870. — Strausz István! Strausz István: Tisztelt Nemzetgyűlés! (B. Podmaniczky Endre: Eláll!) Akkor átadom a szót a t. báró urnák, talán meghalljuk a szűzbeszédét, mert még mindig várunk rá. (Graeffi Jenő: Egy kis változatosság elkelne!) Ebben a rovatban 5750 közszolgálati alkalmazottat látok kimutatva. Ehhez nem kell kommentár, ehhez nem kell magyarázat. Arra kérem a mélyen t. minister urat, hogy ebből a ! szempontból a költségelőirányzatot lehetőség szerint minél előbb vegye revízió alá. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a rovat meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik? Láng János jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 212.500. Elnök: Elfogadtatik. Láng János jegyző (olvassa): II. Vámőrség. 3. rovat. Személyi járandóságok 6,227.740. — Pintér László! Pintér László: T. Nemzetgyűlés! A vámőrségre a költségvetés több, mint hatmillió aranykoronát irányoz elő. Ez az összeg jóí'or-, mán felülmúlja azt a tételt, amelyet az állam az állami elemi népiskolákra költ, pedig ha valamikor volt Európának beteg embere, Törökország, ugy ennek az országnak is van beteg testrésze és ez a vámőrség. 5750 főből álló létszámmal rendelkezik ma a vámőrség a költségvetés szerint, de a tényleges helyzet az, hogy ennek a létszámnak a fele sincs meg. Ki megy ma a vámőrséghez 1 ] Az, aki munkanélkül áll, vagy másutt elhelyezkedni nem tud. Azért van ez igy, mert a vámőrségnél való szolgálat ma nem tekinthető élethivatásnak. Nem hiába van két szín a vámőr paroliján, hiszen a hivatásában tulajdonképen maga sem tudja, hogy hova tartozik, a határőrséghez-e, vagy a vámőrséghez. A határszolgálat a határőrséget kívánná meg tőle, a vámőr szolgálata pedig a vámőrséget. Mind a kettőt ellátni azonban képtelen, mert egyáltalában nem rendelkezik azzal a tudással, amit a vámszolgálat tőle megkíván. Hiányzik az intelligenciája és sok tekintetben a megbizhatósága is, de másrészt nem tudja ellátni a szolgálatát azért sem, mert az ői'ségnek nincs meg a kellő létszáma. Hogy erre példát hozzak fel, a vámőr-szakasz létszáma 16 ember, de sehol sincs több, mint legfeljebb 8 ember. Hogy egy esetet említsek, az oroszvári őrszakasznak szüksége volna két mozgóőrre, két állóőrre, kettőre a belső szolgálatra és kettőre az úgynevezett vámhivatali segédszolgálatra. Mi ennek a következményei Az, hogy mivel neru tudják évi február hó 27-én, pénteken. jól ellátni a szolgálatot, tehát sehogy sem látják el. Csak azokat fogják el a csempészetnél, akik járatlanok és a vámuton jönnek végig. A kis tolvajokat elfogják, a nagyokat pedig futni engedik. (Erdélyi Aladár: Ez mindenütt igy van!) Mivel lehetetlen kiképezni őket és teljességgel nem tudják ellátni szolgálatukat, a tisztek is elkedvetlenednek. A mai rendszer, amely apró kis falvakba helyezi ki az őrségeket, nem tartható fenn sem a fegyelem, sem a tisztek szempontjából a rossz lakásviszonyok folytán, akik, mivel látják, hogy hiába dolgoznak, elkedvetlenednek és akárhányan a züllésnek vannak kitéve. (Ellentmondások éobbfelől.) Ez igy van, és igen szigorú példákat mondhatnék errevonartkozólag t. képviselőtársaimnak. Megrettennének akkor, hogy milyen esetek fordulnak elő a vámőrtisztek között az országban. (Uav van!) Ezt a kérdést gyökerében rendezni kell, mert a mai állapot tarthatatlan. A megoldás kétféle lehet. Az egyik az volna, hogy határcsendőrséggé szervezzék át őket, és a belügyministeriumot bizzák meg a határszolgálat ellátásával. Ettől azonban félek, mert nem szeretném a csendőrséget semmiféleképen összeköttetésbe hozni a vámszolgálattal, minthogy a vámszolgálat mindig ki van téve bizonyos kísértésnek. Hála Istennek, már annyira jutottunk, hogy sikerült a csendőrséget ugy átszervezni, hogy intakt testületté fejlődött.. Nem szeretném, ha az infekció akármilyen módon hozzáférkőziiiék. Ennél sokkal megfelelőbbnek találnám, ha a vámőrséget oda utalnák át, ahova tulaj donképen tartozik, a pénzügyőrség körébe. Ha az ember megnézi a nyugati határon az osztrák, vagy az északi részen a cseh határszolgálatot és összehasonlítja a mienkkel, meglátja a kettő között a nagy differenciát. Nálunk szaktudás és intelligencia nélküli, rendszerint munkanélküliekből összetoborzott vámőrök látják el a szolgálatot, hogy hogyan, azt csak azok tudják megmondani, akiknek velük érintkezni kell, míg odaát kiképzett és többé-kevésbé intelligens emberek látják el a határszolgálatot. Tehát a pénzügyőrség keretében kellene megszervezni a külön határpénzügyőrséget és ezt megbízni a határvámszolgálattal. Mert ha az, aki belép a vámőrségbe, a vániőri szolgálatot élethivatásnak tekintheti, megszűnik a mai állapot, lesz elég jelentkező, meg lehet őket tanítani a szolgálatra, fegyelemre, és a mai állapotot szanálni lehet. Ezeket ajánlom az igen t. pénzügyminister ur figyelmébe. Elnök: Szólásra következik? (Senki.) Minthogy szóim senki sem kivan, a vitát berekesztem. A pénzügyminister. ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről csak azt kívánom megjegyezni Pintér igen it. képviselőtársam felszólalására, hogy egészen természetes az, hogy nálunk a vámőri szolgálat nincs kellőképen kialakulva. Hiszen nekünk azelőtt vámhatárunk csak az országnak kis részén volt, és ezért nem állt rendelkezésre az a személyzet, amire e tekintetben szükségünk volna. A szükséges személyzet kiképzése nem is történhetik máról holnapra. De ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy lehetetlen határaink vannak, ugyhogy szinte képtelenség a szolgálatnak tökéletes ellátása. Azonban meg vagyok győződve róla, hogy lassankint ki fog alakulni a minden tekintetben alkalmas személyzet. Hogy azután vannak itt most bizonyos hibák és egyesek talán el is
