Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-383

306 A nemzetgyűlés 383. ülése 1925. évi február hó 27-én, pénteken. házasodnak, a 16 éves családot alapit, a leány férjhez megy; elfelejti azt, hogy négy vagy hatszobás lakásból igen könnyű nyolc szobást átépiteni, vagy átalakitani. Ilyen lehetetlen szempontok belevitele az adómentesség feltételei közé, elriasztja a mi közönségünk készségét az építkezéstől. Elriasztja az is, hogy üzlethelyiségre egyáltalában nem adnak adómentessséget. Nagyon jól tudom, hogy más országokban nagyon szűk keretekre szorítják az adómentességet, vagy épen nem adják meg. De amikor a mi népünk, a mi országunk lakossága ezt 50 esztendőn keresztül megszokta, akár van belőle valami számottevő haszna, akár nincs, ehhez a jogához, igényéhez ragaszkodik. Ha nem látja biztosítottnak az adómentességet, kész lemondani az építkezésről és bele sem fog abba. Ez az eset mutatja, hogy rossz adópolitikával az ország gazdasági vetésében miképen lehet konkolyt hinteni. Hiszem, hogy ezt a rendeletet mielőbb törvény váltja fel és ebben a törvényben a házadómentességnek olyan feltételeit fogja megszabni az igen t. minister ur, amelyek lendületet adnak az építkezésnek és nem fogják az épittetőket elkedvetleníteni. Ezeket kívántam megjegyezni. Elnök: A vitát bezárom; a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltóztatnak-e a második rovatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A második* rovat elfogadtatott. Következik a harmadik rovat. Láng János jegyző (olvassa): 3. rovat. Társulati adó 4,600.000. — Strausz István! Strausz István; T. Nemzetgyűlés! A társulati adóval már tegnap foglalkozott az igen t. minister ur, de nem emelte ki, hogy tulajdonképen ez a legbarátságosabb adó. (Csik József: Nincs barátságos adó!) Ez igenis, barátságos adó, mert naponként látjuk, hogy egyéni cégek átalakulnak részvénytársasággá, betéti társasággá, átalakulnak más társasággá, csak azért, hogy a társulati adó szárnyai alá menekülhessenek. Nem is a társulati adó szárnyai alá menekülnek, hanem a mérleg szárnyai alá. Ahol mérlegre bazirozódik az adó kivetése, ott nincs értékfelbecsülés, ott nincs zaklatás. A kulcs nagyon magas, csakhogy az adóalap eltörpül a rejtett tartalékok révén. Az adóztató hatóság egy problematikus nyereséget kap és ezen dolgozik napokig, hetekig a legkicsinyesebb, a legfinomabb módon kieszelt és kicsiszolt szabályok alkalmazásával. Szinte csodálkozni lehet azon, hogy az emberi elme. amely nem a tudományt akarja belevinni az adóztatásba, hanem a gyakorlati életet, a szabályokban ilyen minuciózus részletességekig tud menni. Ebben el\'észi az adóalap és a társulatok, de különösen a bankok tulajdonképen nincsenek ugy megadóztatva, ahogy azt az ő kereseti viszonyaik szerint kívánni lehetne. Remélem, hogy a pénzügyminister ur betekint ennek az adónemnek rejtekeibe és nem lesz másra tekintettel, csak az állam érdekeire. Nekünk^ nem szabad megengednünk azt, hogy a részvényesek érdekei háttérbe szoríttassanak, nem szabad megena-ednünk, hogy minden bankigazgatói állás jólétet és" élvezeteket engedjen meg, különösen akkor, amikor a banktisztviselőknek ezreit és ezreit bocsátják el, amikor családok esnek el a kenyértől. Le kell szállitani a legmagasabb igényeiket és ezeket mérsékelni kell az elbocsátottak és a részvényesek érdekében. Miért legyen a bankigazgatói állás mindig valami nagy élvezetet, illetőleg rendki vüli életstandardot biztosító stallum! Ilyen esettel külföldi államokban nem találkozunk. Azért is hiba ez. mert a kisebb bankoknál mindig az igazgatói javadalmak kiépitése a fődolog, mert szinte az állással velejárónak tekintik a bankigazgatók, hogy nekik minél nagyobb kényelem biztosittassék. Nem mondom azt, hogy nem dolgoznak emberfeletti módon, nem mondom azt, hogy itt nem kívántatik meg rendkívüli koncepció és azt sem mondom, hogy elégedjenek meg olyan önzetlen igényekkel, amilyenek az államháztartásban jelentkeznek, de mindenütt, ahol az igazgatói javadalmakban túlzás van, segíteni kell a társulati adó átreformálásával. A társulati adó átreformálásáig is azt a tanácsot adom az igen t. minister urnák. hogy méltóztassék ezt az adónemet bizonyos időre kontingentálni és az érdekeltségek azután az összeget osszák fel maguk között. Ha annyi a panasz min fjen oldalról és azt mondják, .hogy ezek a vállalatok keveset fizetnek, akkor tessék ezt a z adót kontingentálni és méltóztassék a kontingentálás alapján az érdekeltségekre rábízni az adókivetést. A mai viszonyok között a nyereséget nem lehet kimunkálni a nagyon magas kulcs miatt, mert a jövedelem elrejtőzik, pedig ezer módja van annak, hogy ahhoz hozzá lehessen férni, de ehhez nincsenek megfelelő szakembereink. Ezért hangsúlyozom én, hogy az államszámviteltant tudják azok a pénzügyi fogalmazó urak és ismerjék azt a ministeriumban azok is, akik törvényjavaslatokat készítenek elő, mert az államszámviteltan alapvonalai olyanok, mint az építészetben a pillérek, ezek belejátszanak a közigazgatásba. Aki nem tud vonalozui, az egyegy elhibázott vonal miatt száz és száz munkaerőt foglalkoztat azért, mert az illető nem ért a közigazgatás építésének munkájához. Nem lehet a bevallásokat odaadni egy olyan tisztviselőnek a kezébe, aki ezekkel a fogalmakkal és a dolgok technikájával nincs tisztában. Nem száraz technika ez, amely ^csak kézügyességet kivan. Ehhez a kézügyességhez tanultság is kell és ezt a tanultságot szeretném belevinni a pénzügyi fogalmazói szakba és minden közigazgatási tisztviselőbe ; akkor fogunk majd jó közigazgatást csinálni, akkor fogunk alaposan és gyökeresen egyszerűsíteni is tudni. Csak ezeket kivántam megjegyezni. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki nem kivan szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Több izben foglalkoztam már a társulati adó kérdésével és ezért ezúttal nem kívánok nagyon részletesen kitérni reá. Az igen t képviselő ur egyrészt ugy tünteti fel a dolgot, mintha a társulati adó igen mérsékelt volna, másrészt szemrehányást tesz, hogy mágus az adókulcs, tehát a jövedelmeket eltitkolják. Én tegnap rámutattam arra, hogy ugy az egyik, mint a másik álláspont teljesen helytelen. Tény az, hogy tulajdonképen nem áll az, mintha a társaságok nem fizetnének adót, mert igenis van egy olyan adókulcs, amely elavult... (Strausz István: Amely nagyon magas!) Nem mag-as, ezt nem állítanám, mert ez teljesen arányos azokkal az adókulcsokkal, amelyeket más foglalkozási ágoknál is alkalmazunk. Megnyugtatom az igen t. képviselő urat abban a tekintetben is, hogy igenis megvan a módja annak, hogy kiderittessenek a