Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-383

300 A nemzetgyűlés 383. ülése 1925. évi február hó 27-én, pénteken. ban, bogy megért engem és a legközelebbi költségvetési előirányzatban a központi igazgatásban dolgozó tisztviselők létszámáról teljes kimutatást fog a nemzetgyűlés elé terjeszteni. T. Nemzetgyűlés! Ezekután áttérek a kimutatott létszám bírálására. 837 egyénből áll az úgynevezett belső status. Énhez még legalább 250 beosztott és berendelt tisztviselőt kell számítani. Emiitettem már, hogy az egyszerűsítés szempontjából is mennyire lényeges tudni, hogy milyen létszámmal állunk szemben, mert ebből a bemutatott és nyilvánosságra hozott létszámból is megállapítható, hogy a fogalmazói szak 146 egyénből, a számvevőségi pedig 300 tisztviselőből áll. Ez mutatja, hogy miféle eltolódások vannak az ügykörben, mert majdnem több esik egy fogalmazói szakbell tisztviselőre, mint két számvevőségi tisztviselő. Ebből látszik — amit már tegnap az általános vitánál felemiitettem —, hogy az adminisztrációt, illetőleg a pénzügyi közigazgatás nagyrészét maga a számvevőség végzi, holott az adminisztráció egyáltalában nem tartozik a számvevőség feladata körébe és feladatkörének ilyeténkent való kiterjesztése csak csorbítja tulajdonképeni ellenőrző feladatát. A kezelési szakban 248 tisztviselő van. E szaknál is majdnem egy-egy tisztviselő esik egy-egy fogalmazó szakban levő tisztviselőre, ez pedig azt mutatja, hogy milyen bürokratikus a berendezése a pénzügyministerium központi igazgatásának. Kérdem a t. minister úrtól, hogy miután itt két ministeri állás van kimutatva, vájjon a ministeri statusban megtörtént-e a létszámredukció? Én tudom, hogy megtörtént, de történelmi szempontból is nagyon helytelen volt ezt igy kimutatni, hogy a pénzügyi tárca vezetése két minister alatt állott, mert ez igy alkotmányjogunkat, de főleg az 1848 : III. tc.-et sérti. Két minister sohasem volt; ezt nem állíthatta senki sem. Volt egy átmenetileg beosztott minister, de két aktiv pénzügyministere (Meskó Zoltán: Az egyik már B-listán van!) a tárcának nem volt olymódon, ahogyan itt fel van tüntetve. Azt hiszem megértette az általános vitában elhangzott felszólalásomnak célját az egyszerüsités kérdésére vonatkozólag az igen t. minister ur, Ismétleni, a vezérszempont az legyen, hogy milyen bevétel és kiadás a Magyar Nemzeti Bank kezében van, és az elintézés a Postatakarékpénztár utján történik. Át kell szervezni ennek a vezérszempontnak rigorózus szem előtt tartásával ugy a számvevőségi, mint a fogalmazó szakbeli ügykört, át kell szervezni ehhez képest a kezelést, még pedig gyökeresen. Semmiféle érzékenységgel ne számoljon a pénzügyminister ur, csak eggyel: az állam érdekével. A mi adminisztrációnkat ebben a kis országban mintaszerűvé kell tenni, és azt hiszem, ezt nem tudjuk máskép elérni, mint ugy, ha minden tradícióval, amely a beosztás tekintetében a ministeriumoknál a múltban irányadó, mértékadó volt, teljesen szakítunk. (Beck Lajos: Nagyon helyes. Végre le kell számölni ezzel a kérdéssel! Nem lehet noli me längere a tisztviselőKérdés!) Ne méltóztassék azt hinni, hogy én talán a számvevőségek érdekeit akarom szolgálni. Szolgáltam én a fogalmazószakban is, azt is ismerem nagyon jól. Minden szaknak elismerem érdemességét, készültségét, de ismerem hibáit is. és épen azért kivánom ezt a beosztást, mert meg vagyok győződve róla, hogy a most jelentkező beosztási súrlódások megszüntetésével oly nagy előnyökhöz jut a t. minister ur, hogy még az átmeneti időben sem fogja érezni a köajigazgatási nehézségeket, hanem mindenki csak elismeréssel lesz a minister ur iránt abban a tekintetben, hogy komoly lépést tett ministeriuma közigazgatásának egyszerüsitésére. Ezeket kívántam a létszámmal kapcsolatban előadni. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. . Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről kifejtettem már álláspontomat a közigazgatás egyszerűsítése tekintetében. Teljesen fentartom ezt az álláspontomat, sőt nemcsak fentartom, hanem minden erőmmel megvalósítani is törekszem. (Helyeslés jobbfelől.) Természetes, hogy ez vonatkozik ép ugy a pénzügyigazgatásra, mint az egész adminisztrációra. * Ami az igen t. képviselő urnák azt a megjegyzését illeti —^ amely különösen a számvevőségekre vonatkozik —, hogy bizonyos túltengés van, magamnak is el kell ismernem, hogy ez igy van, ez azonban jórészt összefüggésben van azokkal a mindenféle uj munkakörökkel, amelyek a háború alatt és azóta hárulnak a számvevőségekre. Ebből fejlődött ki ez a túltengés is. Azt tartom, hogy az állami adminisztráció egyszerűsítésének elsősorban itt kell kezdődni, de természetesen folytatandó a többi szakon is. Ezek a munkálatok máris folyamatban vannak, és megvagyok győződve arról, hogy nem is olyan hosszú időn belül kellő eredménnyel fognak járni. Ami az igen t. képviselő urnák azt a megjegyzését illeti, hogy véletlenül két ministeri állás van a költségvetésbe felvéve (Meskó Zoltán: Nem volt véletlen!), erre megjegyzem, hogy ezeket valahol fel kellett tüntetni, mert június 1-étől novemberig tényleg ott voltak az illetők bizonyos munkakörrel felruházva, tehát ott kellett őket felvenni. (Beck Lajos: Nagyon helyes volt, hogy ott voltak!) Történelmi szempontból ennek semmi jelentősége' nincs, és ezért kérem a tétel változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az 1. rovatot változatlanul elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés az 1. rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Láng János jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 205.160. — Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Ehhez a rovathoz csupán a takarékosság szempontjából kívánok hozzászólni és egész általánosságban kivánom tartani felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk azt, hogy a pénzügyministeriumnak a társministeriurnok költségvetése végrehajtására külön törvények hatékony befolyást engednek. Ez a befolyás csak fokozódott az 1924 : IV. te.-kel, amely a szanálás keresztülviteléről szól. Felhivom az igen t. minister ur figyelmét arra, hogy ezzel a jogkörével ne éljen ridegen ministertársaival szemben. Ne kívánjon minden legkisebb ügyet maga elé a ministeriumba. Tulajdonképen nem is maga elé kivánja azokat, mert egy ember képtelen áttekinteni, feldolgozni és betekinteni abba a nagy anyagba, amely ily módon a pénzügyministerium elé kerül. Különösen az építkezéseknél a vállalatbaadás, a beszerzések körüli ajánlatok elfogadása ne kerüljön — csakis kivételes esetekben — a pénzügyministerium elé, mert sok példa van arra, hogy az ügyeknek ottani késedelmes elintézése az államnak sok-sok milliójába kerül. Az ily módon való takarókosság arra vezet, hogy amit megnyertünk a vámon, elveszítjük a réven. Az intenció