Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.
Ülésnapok - 1922-377
22 A nemzetgyűlés 377. ülése 1925. évi február hó 17-én, kedden. Elnök: Elfogadtatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 2. rovat. Selyemfonódákat bérlő r.-i-tól haszonbér és nyereségrészesedés 19.500. Elnök: El fog-adta tik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): 3. rovat. Selymérpete eladásból 9.000. Elnök: Elfogadtatik. Ezzel az 1924/25. évi állami költségvetés földmivelésügyi tárcája és vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XXIII— XXV. fejezete részleteiben is letárgyaltatott. Következik a népjóléti és munkaügyi tárcának általános vitája. Az előadó urat illeti a szó. Ernszt Sándor előadó: T. Nemzetgyűlés! Egy egészen uj mínisteriumról van szó, amely csak egy néhány esztendeje működik a magyar állam tevékeny szervei között. Amidőn a magyar állam ezt a ministeriulmot kreálta annak belátására jutott, hogy az állam rendkívül sok, uj, modern feladatot kénytelen megoldani, melyeket a régebbi időkben kevésbé tekintettek állami feladatoknak, mely feladatok azonban a modern társadalmi és termelési körülmények között rendkívül fontosaknak bizonyultak. A modern társadalmi és állami élet követelménye volt, hogy egy uj ministerium kreáltassék, mely az állami gondoskodását rendkivül sok téren, különösen szociális és karitativ téren, de társadalmi téren is elő kell, hogy segítse, mely kell, hogy lelkesítse, irányítsa a társadalmat és neesak rideg, fiskális jogi szempontokat tartson széni előtt, hanem az ujabb élet követelméiivei szerint tegye meg mindazt, amire feltétlenül szüksége van egy modern államnak, hogy tovább fejlődhessék. Mingy árt most feltétlenül szükségesnek tartom megjegyezni, hogy én azt képzelem, bogy az élet megtanító tt bennünket sok mindenre ezen a téren. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél inkább át kell alakulnunk ebben a fejlődési keretben is, mélyére kell nyúlnunk a problémáknak, minél mélyebben kell felfognunk a problémákat, hogy az állam és a társadalom életét ugy vezessük, hogy az a valóságban haladást és mélységes kulturális és szociális életet jelentsen, amelyre a modern keretek között feltétlenül szükség van. Azt hiszem, hogy az államnak olyan elsőrangú szerve, mint egy ministeriumi, rendkivül sok karitatív és hasonló ügykörrel foglalkozik, mely ügykör magában véve rendkivül szép, nemes és humánus, azonban szorosan még sem az állami élet feltétlen és parancsoló követelménye. Nem' is tartom ezt az üarykört tökéletesen olyannak, amelv a mai körülmények között parancsoló szükségképen elsősorban az államtól várhatja megoldását; de egy másik követelmény az, hogy nekünk minél jobban és szilárdabban kell megalapoznunk a társadalom 1 fejlődését — és itt nemcsak a dolog- társadalmi és családi vonatkozására utalok, hanem az igazságos vonatkozására, ami minden produkciónak az alapja. Ezt tartom feltétlenül hangsúlyoz?) ndónak és olyannak, mely felé feltétlenül haladnunk kell, mert csak iery érhetjük el azt, hogy a társadalom további szervezése minél igazságosabb és jobb legyen. E tárca keretében, amelyet most előadni* szerencsém van, sok mindenféle intézkedést lehet látni, amelvek ugy látszik, preventív intézkedések abból a szempontból, ho^gy a társadalmat kiméljük, igazságosabbá egészségesebbé és erkölcsösebbé tegyük. Mindezek a momentumok maglikban véve rendkivül fontossággal birnak és elsőrangú. tén3 r ezőkként hatnak egy nemzet életében, de állandóan emlékeztetnem, kell arra is, hogy a legfontosabbnak minden körülmények között az igazságot tartom, az igazságot a produkcióban és a gazdasági életben. Ha ez az igazság megvan, akkor a nemzet életét, a nemzet társadaknát és a produktiv életet sokkal biztosabban, nyugodtabban, szilárdabban, egészségesebben és erkölcsösebben fogjuk fejleszteni, mintha más dolgokra vagyunk tekintettel. Ennek a tárcának a keretében foglalkozunk olyan momentulmokkal is, amelyek elsősorban társadalmi kérdések mint például a szegénység kérdése, a szegénységnek jobb sorsra való segitése. Ezek magukban véve elsősorban nem állami feladatok. Az állam legelső feladata természetesen az, hooy igazságot teremtsen, az igazság alapján álljon és az igazságra folytonosan felügyeljen különösen az egyedek bevételei és kiadásai szempontjából; az államnak és a társadalomnak további egészséges fejlődése szempontjából ez a legfontosabb, legdöntőbb tényező. Természetesen okosan teszi az állam, ha a karitatív és preventív intézkedéseket is mind szeműméi tartja, de ez magában nem merítheti ki azt a nagy feladatot, amely akkor mélységes, akkor igazi és akkor rak le mélységes alapokat a további fejlődésre, ha minden produkciós és társadalmi igazságot érvényre iparkodik emelni. Mi azonban, midőn igy gondolkozunk, semmiképen sem akarunk államszocializmust proívokálni és hirdetni ezen a téren. Nagyon jól tudjuk, hog-y teljesen meddő maradt az államszocializmus sok mindenféle terrenüíina, amint azt a XIX. században egyik-másik állalmiban megpróbálták, úgyhogy azokat a rendkivül nagy várakozásokat, amelyeket egyesek az államsziciálizlmüshoz fűztek, senimiképeii sem látja beteljesülve a társadalom. Mi olyan területekre, amelyek tulaj donképen nem állami területek, nem akármik monopóliumot szerezni az állam számára; azokat a feladatokat, amelyeket elsősorban a társadalominak kell elvégeznie, mi nem akarjuk az állam számára lefoglalni. Mi nem akarunk minden társadalmi és szociális ügyet az állam által elvégeztetni. Semmiképen settn! Mi csak egy becsületes, egészséges, igazságos társadalmat akarunk és ha látjuk, hogv a társadalom itt-ott nem teljesiti kötelességét, nagyon természetes, hogy az államtól rendkivül sokat kérünk és várunk és nagyon természetes, hogy az állainiot folyton biztatjuk, hogy bizonyos területeken haladjon előre. Ez azonban nem azt jelenti, mintha mi az állam feladatait félreismernők. Az állam azokat a feladatokat, amelyeket a társadalomnak kell teljesítenie, nem képes teljesíteni. A társadalom kell, hogy megtartsa a maga, hatáskörét és tevékenységének körét, az állam pedig folyton felügyeljen, hogy a társadalom ós a társadalom/ tevékenysége lehetőleg egészséges legyen, hogy a karitatív, preventív, egészségügyi, erkölcsi tevékenység egészséges legyen és maradjon, ő maga pedig íanácsadólag-, kiegészítőlég és korrigálólag járjon el ezeken a terrénumokon. T. Nemzetgyűlés! E tárcakeretben több szak mutatkozik, amelyekre különös figyelemmel kell lennünk. Minél inkább azon kell lennünk; hogy azt, amit kezdeményeztünk ezen a téren, minél jobbá, egészségesebbé és hatékonyabbá tudjuk kifejleszteni. Ez természetesen elsősorban azt hozza magával, hogy éhben a nagy
