Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

282 À nemzetgyűlés -382. ütése Í925:évi februurkó-2fi-ati,csiHörtökön. mindaddig, amig adójuk el nem lesz intézve, amig ujabb adójuk ki nem lesz vetve. E tekintetben nagy haladást látok a pénzügyi közigazgatás terén, mert hiszen az igen t. pénzügyminister ur épugy a jövedelmi, mint a vagyonadó kivetésekre nézve, megállapította a bevallások beadásának terminusát február végében, mig a társulati adóra vonatkozólag szintén egy hónappal előbbre tette a terminusokat, úgyhogy kilátás van arra, hogy ez a kérdés hamarosan megoldódjék anélkül, hogy ez a magángazdaságokat túlságosan megviselné; Ezekre a halasztásokra azonban feltétlenül szükség lesz, mivel a kevés készpénzzel rendelkező magángazdaság, amely olyan nagy hitelkrízisben szenved, ezt az ujabb nagy megterhelést nem fogja elbírni. örömmel konstatálom, hogy az uj pénzügyminister ur, amint eddigi kijelentéseiből láttam, nem fogja folytatni a magyar magángazdaság ellen azt a súlyos attakot, amelyet a múlt pénzügyi rezsimek, amint azt vázolni szerencsém volt, folytattak. A magam részéről csak egy ma szokásos kiszólás na k a téves értelmezésére akarom felhívni a t. pénzügyminister ur figyelmét. Ma, amikor aranymérlegről van szó, kezd egy uj frázis tért hódítani a lapokban és egyebütt, amely igy hangzik: „Hulljon a férgese!" Nem is szeretem ezt a nem keresztényi kifejezést használni, amelytől távol áll, az emberbaráti szeretet, (Ugy van! Ugy van!) Bebizonyítottam, hogy ebben a tönkremenésben, amely a magángazdaságot érte (Egy hang jobbfelöl: Csak a gyengéje pusztul!), nagy szerepe volt azoknak a közszolgáltatásoknak is, amelyeket kénytelenek voltunk teljesíteni. A magyar állam, amely a háború elvesztése folytán pénzügyileg elesett, kénytelen feltápászkodni és ebben a tápászkodásban a magángazdaságra támaszkodik. Természetszerűleg előfordul az, hogy némely magángazdaságnak megnyomja a veséjét, vagy a tüdejét ugy, hogy az ebbe belepusztul. Ezek a magángazdaságok ennek a közgazdasági nyomásnak a rokkantjai. Ezt a magángazdaságot épen olyan kímélettel kell kezelni, mint amilyen kimélettel kezeltük a háború rokkantjait (Ugy van! Ugy van!) ós nem szabad azután a divatos jelszó után indulnunk, hogy hulljon a férgese, mert csak egészen kevés — talán egy-két százalék — a férges és itt óvást emelek az ellen, hogyha egy magyar tisztességes kereskedő tönkremegy, annak ügyébe mingyárt a rendőrség avatkozzék be. Ne vigyük rögtön a fegyelmi bíróság elé ezt az ügyet, hanem vigyük előbb az orvoshoz, próbálja meggyógyítani az. Én bizom benne, hogy ahhoz a betegséghez, amelyben ma a magyar magángazdálkodás jelentékeny része szenved, az igen t. ministerelnök ur meg fogja hozni az orvosságot, a külföldi kölesönt. amelyre feltétlenül szüksége van ennek a magángazdaságnak és bizom benne, hogy az igen t. pénzügyminister ur a magángazdaság beteg részét abban a kíméletes bánásmódban fogja részesíteni, amelyre ennek a szegény hazának szüksége van. A pénzügyi tárca költségvetését elfogadom. {Élénk helyeslés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Nemzetgyűlés! Nagy élvezettel hallgattam mélyen t. Paupera Ferenc t. képviselőtársamnak nagy gazdasági tájékozottságról és széleskörű pénzügyi készültségről tanúskodó beszédét. Mindenben , aláírom Paupera t. barátomnak fejtegetéseit. I Ki kell azonban emelnem, hogy megállapitái saival, ítéletével nem értek mindenben egyet. ! Egyetértek abban, hogy a pénzügyi kormány| zat fokozatosan elhanyagolta a rnagáiigazdai eágokat, nem nyúlt a hóna alá, de cselekedeJ tekét sem láttunk részéről. Még sem tudom azt I a megállapítást tenni, hogy felbomlott a mi magángazdasági életünk, amint azt Paupera ; igen t. képviselőtársam tette. (Paupera Ferenc: | Az előjelei mutatkoznak!) Én csak azt állapi; j torn meg, hogy magángazdaságunk senyvedő tespedésben van. Még van rá idő, hogy a kormány kellő eréllyel és közbelépéssel lendületnek indíthassa. Nem írom

1 alá t. képviselőtársamnak azt a megállapítását sem, amelyet a volt pénzügyministerek működéséről felállított index alapján tett. Nem lehet ebből az indexből egy-egy ni misternek sem tárgyilagosan megbírálni a működését. Az eseményeket és az európai és amerikai pénzügyi és gazdasági helyzetet mérlegelni kell abban az időben, amely időről t. képviselőtársam ezt az indexet egybeállította. Én csak egy képviselőtársamat, a volt pénzügyminister urat, Kállay Tibort emelem ki, akiről a legrosszabb minősítést tette. Én nem török pálicát Kállay Tibor fölött. Öt nagyon ferdén ítélte meg_ a közvélemény, elsősorban az egységespárt. Óriási munkát végzett és ebben sokat is hibázhatott. (Csontos Imre: Az ellenzék szidott bennünket mindig!) Tagadhatatlan, hogy vannak neki nagy érdemei. Az a kormányzati pénzügyi politika, 'amely most épül, nem vetette el a Kállay Tibor volt pénzügyminister ur által megépített alapot, hanem azt csak javítja, tökéletesiti. (KunaP. András: Nehéz volt neki a helyzete!) Kiemelem róla különösen, hogy a külföldi kölcsön megszerzésében a ministerelnök ur után neki van a legnagyobb érdeme, úgyhogy a pénzügyministeri széket betöltő igen t. Bud minister urnák is a korona értékének megszilárdításában és a drágaság némi enyhülésében az érdemeket ) Kállay Tiborral meg kell osztania. ! Nem értek egyet igen t. előttem szólott t. képviselőtársammal abban sem, hogy a mi álj lamháztartásunkat költségvetési és pénzügyi S szempontból egészen rendezettnek tekinthetjük. i Egy ideig én is így vélekedtem, most azonban I mélyebben tanulmányozva a költségvetést és tanulmányozás közben mérlegelve azokat a kijelentéseket, amelyek kormányférfiak részéről a vita. folyamán elhangzottak, de különösen figyelemmel az előirányzat mikéntjére ugy a kiadásoknál, mint a bevételeknél, meginog bennem a .kormány iránti bizalom abban a tekintetben, hogy ő a budgetirozás körül a helyes utón járt. A témát nekem ehhez a kérdéshez Bethlen István gróf igen t, minisj terelnök urnák a genfi útról ebben a Házban előterjesztett beszámolóbeszéde adja. Akik figyelemmel hallgatták az igen t. ministerelnök urat — hisz akkor sokan voltunk —, I visszaemlékeznek arra, hogy ő többek között [ foglalkozott a mi Jiiteligényünk kielégitéséI inek^ a lehetőségével, főleg nemzetközi vonatI kozásokban. Ezirányu fejtegetése alatt történt i egy közbeszólás, amely ugy hangzott, hogy „megkésett vele a kormány". Nekem imputálták ezt egyesek, én és többén Zsilinszky Endre igen t. képviselőtársamnak. Tény az, hogy én is olyan megjegyzést tettem közbevetőleg, mikor a ministerelnök ur fejtegette a hiteligények kielégítésének lehetőségét külföldi vonatkozásban, de ?én csak azt (mondtam: „késett vele a kormány". Zsilinszky igen t. képviselőtársam pedig -azt a megállapítást ítette közbeszólás alakjában, hogy ..elkésett vele a kormány".