Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

272 A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi február hő 26-án, csütörtökön. resni annak módját, hogy ezen valamikép könnyitsünk. A világért sem akarom sem én, sem képviselőtársaim, azt, hogy az adófizető polgárok az adóviselés terhe alól kibújjanak, de valamennyire mentesiteni akarnók a publikumot ettől a sok méltánytalan zaklatástól és felesleges adófizetéstől. Nem tudjuk azután megérteni azt sem, hogy akármilyen rendeletet adnak is ki, abban mindig vannak büntetőhatározatok. Hiszen valóságos jogászembernek kellene lenni miniden adófizető polgárnak mostani adórendszerünk mellett. A laikus emberek egyáltalában nem tudnak eligazodni az adók tekintetében, s maholnap már a jegyzők sem tudják, hogy mit csináljanak. Nem az adó összege ellen emelünk kifogást, t. pénzügy minis ter ur, de méltóztassék elhinni, hogy az ilyen adófizetési rendszer mellett nem sokáig fogjuk tudni birni az adófizetést. Vaunak egyes emberek, akik ügyesen kihasználva adórendszerünk bonyolult voltát, arra fektetik a fősúlyt, hogy kijátsszák magát a rendszert és nem fizetnek, mig a másikat, aki becsületesen mindent meg akar fizetni, ha csupán tudatlanságból valamit elmulaszt, rögtön a legszigorúbban megbírságolják. Az egyenlő elbánás elvénél fogva kérem, hogy méltóztassék ugyanilyen elbánásban részesiteni az adóvégrehajtó közegeket is, mivel tudjuk — nem akarok általánosítani —, hogy azok között is vannak olyanok, akik szándékosan zaklatják az embereket és sok esetben feleslegesen molesztálják őket. Minduntalan halljuk annak hangoztatását — a pénzügyminister ur fog rá bizonyára emlékezni —, hogy takarékosságra van szükség, hogy azt minden vonalon végre kell hajtani. A faluban egyáltalában nem tapasztaljuk ezt, sőt az ellenkezőjét látjuk. Azt látjuk ugyanis, hogy olyan helyeken, ahol azelőtt egy jegyző volt három községben, most egy községben van három jegyző. Mikor az adót be kell vinni, azt kérdezi a jegyző: Mennyi pénzt hozott? Azután azt mondja: Amennyit hozott, adja ide! Az a jegyző ugyanis nem tudja az adót kivetni, vagy azért, mert nem talál alapot, vagy egyéb ok miatt. Már most az az adófizető polgár megkapja az adókönyvet, amelybe bele van irva, hogy ennyi és ennyi milliót fizet, de hogy mennyi összeget milyen címen, azt már nem tudja az illető. Azt sem tudja, hogy milyen cimen, házadó, útadó, kereseti adó, földadó ci mén fizeti adóját, mert a jó Isten sem tudja, hány adója van. De nem akarom untatni ezt a néhány itt jelenlevő képviselőtársamat. Ha nem is áll meg tényleg az, amit Perlaki 1. képviselőtársam mondott, hogy a földmivesosztály nincs megróva, de tény, hogyha mindennap adót kellene fizetnie, megtehetné, mert minden napra jut egy adónem. Nemcsak állami, községi, de egyházi adó is van, annyiféle az adónem, hogy az adófizető polgárnak minden napra esik egy. amelyért fizetnie kellene. 1924-ben a jövedelemés vagyonadó tárgyalásánál megúllapodás jött létre, hogy nem kell vallomásivet kiállítani. Ebben a vallomási ivben fel van sorolva, hogy ötven holdon alul stb. Magam sem vagyok ezzel tisztában, mert a folyó évben egyre-másra jönnek a ponyvanagyságu bevallási ivek. Méltóztassék elképzelni, hogy az a kis parasztgazda, akinek semmi másra nincs gondja, mint arra, a néhány hold földjére, alig jut hozzá, hogy lábát kitehesse a mezőre. Nap-nap után kidobolják, hogy mindenki jelenjen meg a községházán jövedelmi és vagyonadó ivével. Az a kisember, akinek esetleg húsz darabban is szétszórva fekszik a földje, nem tudja, hogy az katasztrális holdakban mennyit jelent, csak annyit tud, hogy mennyi vetőmagot kell vennie, ós annyi holdban számolja a földjét. Mikor, bemegy a községházára, megkérdezik tőle, hogy hivták a dédapját, dédanyját, nagyapját, nagyanyját, hány gyermeke van, hogy hívják azokat, hány évesek, hány a malaca és hány hetesek, mennyi a borjú és hány hónaposak stb. stb. Lehetetlen állapot az, hogy az

f emberek százszámra álljanak a községházánál egy, esetleg két napon keresztül is. Azt mondják az emberek, hogy szivesebben fizetnének pár százezer koronával többet is, csak engedjék ki őket a mezőre munkára. Mert csak igy lehet adóalanyokat teremteni, hiszen a mezőgazdaságban két nap elvesztése óriási veszteséget jelent. Én ugy értelmezem, hogy ebben a folyó évben sem kell az ötven holdon aluli birtokok után vallomási ivet beadni. De egy valóságos lepedőt, egy óriási bevallási ivet kaptak a kisgazdák az idén is, amelyen egész kérdéstömeg van feltüntetve. Ennek kiállitása rengeteg időt vesz igénybe. Igen t. pénzügyminister ur, bátran kérdezhetem, hogy ez már csak nem takarékosság

1

? A jegyző nem tudja az adót kivetni, mert azt mondja, hogy nincs fizikai ereje hozzá, arra pedig, hogy ezeket a bevallási iveket kitöltse, van ereje. Ezt az üres blankettát magam is 1700 koronáért tudtam megszerezni — üresen. Nem tudom, hogyha majd kitöltik, mennyibe kerül? (Derültség.) Mi tehát egész jogosan szólalunk fel és szerintünk ez a rendszer semmi körülmények között sem tartható fenn sokáig. Nem győzöm eleget ismételni, hogy nem az adó nagysága ellen szólalunk fel, nem az ellen tiltakozunk, hanem a rendszer ellen. A pénzügyminister ur már több esetben honorálta kívánságainkat, amikor rámutattunk egyes esetekre, az esetekben rejlő hibákra, és most is arra kérem, méltóztassék ezt is megszívlelni és gyorsan intézkedni, mert ez nemcsak óriási anyagi károsodást jelent, de ennek a kérdésnek, amint már többen rá is mutattunk, iszonyú nagy politikai háttere is van. Nem is kell azt megmagyaráznom, hogy mi mindenre ad ez okot. A létszámcsökkentésnél már rámutattam arra, hogy azt egész könnyen keresztül lehetne vinni, ha mindezeket a sablonos és az adókivető közegeknél feleslegessé vált munkálatokat elhagynók, mert ezekkel mingyárt megszabadulnánk egy csomó munkától. Ez ellen semmi kifogásunk sem volna, mert ha tudjuk egyszerűsíteni az eljárást, akkor könnyebb keresztülvinni a létszámcsökkentést is. Ebben az esetben nem kellene három jegyző egy községben, de egy is elég volna három községre. Amint emiitettem, a háború előtt három községnek volt egy jegyzője, most pedig egy közh ségnek van három jegyzője. A háború előtt jó, ha egyszer egy esztendőben láttunk fináncot, most pedig, ha kutyát akarnánk ütni, minduntalan fináncot találnánk. Ilyen körülmények között semmiesetre sem tudjuk az adófizető polgárokkal elhitetni, hogy itt létszámcsökkentés; takarékosság és szanálás van, mert ezek a jelenségek ennek ép az ellenkezőjét mutatják. Most pedig szeretném ielhivni a pénzügyminister ur figyelmét a valorizációnak régen vajúdó és sokunkat érdeklő kérdésére. Elhiszem, hogy ez igen nehéz kérdés, azonban bizonyos okok miatt ennek életbeléptetését nagyon sürgősnek találnám. A háború óta sok mód adó-