Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

2?Ô À nemzetgyűlés 382. ülése 19, nem az volt az ok, hogy nem lettek volna jók a hitelre, hanem egyéb bajok fordultak elő; nem jutottak hitelhez a hitelügy megszorítása következtében. Amikor már ugy állunk, hogy régi, jó, szolid vállalatok is meginognak, akkor kötelességünk utána nézni ennek a dolognak, kötelességünk ezekre a jelenségekre az illetékes körök figyelmét is felhívni és kérni, hogy tőlük telhetőleg bocsássák rendelkezésre a hazai erőforrásokat, hogy ezek a régi, jó, szolid vállalatok semmi körülmények között se kerüljenek olyan helyzetbe, hogy tönkremenjenek s hogy áldozatai legyenek a mai gazdasági helyzetnek. Amint emiitettem, a konjunktura-vállalatokért senkinek sem fáj a szive, a konjunkturavállalatok bukását talán még örömmel is üdvözölhetjük, de a régi, jó, szolid kereskedelemnek és iparnak erőnkhöz mérten való megmentése érdekében mindent el kell követnünk. Ezek után még pár szót óhajtanék beszélni a forgalmi adóról. A forgalmi adók kérdésének rendezését szintén feltétlenül szükségesnek tartom, mert a jelenlegi, forgalmiadó-rendszer mellett a magyar ipar a külföldi iparral szemben nem versenyképes. Attól félek, hogy a jelenlegi forgalmiadó-rendszer fentartásával a külföldi iparnak oly nagy előnyt adunk, amelylyel a magyar ipart és kereskedelmet teljesen tönkre fogja tenni. Örömmel hallottam, hogy a pénzügyminister ur hajlandó a jelenlegi rendszeren változtatni, könnyítéseket eszközölni épen azért, hogy iparunk és kereskedelmünk a külföldivel szemben versenyképes legyen, de ne vegye rossz néven tőlem az igen t. pénzügyminister ur, hogy kissé furcsának tartottam, hogy a pénzügyminister ur a forgalmi adónál, melynek alapja ingadozó, mert annak mennyisége a forgalomtól függ, bizonyos garanciákat emiitett az érdekképviseletek előtt. Az érdekképviseletek természetesen ugy fogták fel a dolgot, hogy nekik garantálniuk kell azt a 100 millió aranykoronát, máskülönben a rendszeren változtatásokat eszközölni nem lehet. Ha a jelenlegi gazdasági pangás fenn fog állani, s ha a jelenlegi gazdasági állapot talán még rosszabb lesz, akkor kérdés, hogy a jelenlegi forgalmiadó-rendszer mellett is be tudjuk-e hozni a 100 millió aranykoronát, nemhogy még a mostani rendszeren változtatásokat is eszközöljünk. Itt mérlegelés tárgyává kell tenni, hogy a rendszerváltozás magában véve nem idézne-e elő a forgalmi adónál jövedelemcsökkenést A forgalmi adó alapja ugyanis — amint emiitettem — a forgalom, ennek nagysága pedig függ a gazdasági viszonyoktól. Ha tehát a gazdasági helyzet rosszabbodik, akkor ez a bevételi forrás is feltétlenül kell, hogy csökkenjen. A jelenlegi forgalmiadó-rendszer megA^áltoztatását szükségesnek tartom azért, mert a forgalmi adó tekintetében a vidékről rengetegsok panasz érkezik be. A pénzügyminister ur expozéjában rámutatott ugyan arra, hogy a büntetések nem teszik ki az egész forgalmi adónak oly nagy százalékát, mint amilyenről beszélnek. Lehet, hogy a büntetések nem teszik ki az egész forgalmi adónak oly nagy százalékát, mint amilyen hirek a köztudatban élnek, de azt

; látjuk, hogy a büntetések legnagyobb része épen a legkisebb, legegyszerűbb embereket sújtja, mert ezek fizetik a legtöbb büntetést. (Ügy imn! a jobboldalon ) Nagyon jól tudjuk, hogy azok a nagy cégek, amelyek kettős könyvelést tartoznak vezetni, nem fizetnek olyan nagy összegű és olyan gyakori bünte- | test, mint azok a kis exisztenciák, akik járatlanok a könyvvezetésben, akik talián irni

1

«!- ! '£. évi február hó 26-án, csütörtökön. vásni sem tudnak, s akik talán magát az alaptörvényt sem ismerik, és igy igen gyakran nem adócsalási szándékból, hanem véletlenül is belekerülnek valamely vétségbe, s ezért sújtják azután őket forgalmiadó-büntetéssel. Épen pár nappal ezelőtt voltam bátor a pénzügyminister urnák egész csomó kérvényt átadni ilyen kisemberek érdekében. Sajnos, a kerületemben talán egyetlenegy kisember sincs, akit már ne büntettek volna meg, már pedig ezek a vétségek nem adócsalási szándékból követtettek el. Az egyik eset épen az, hogy olyanok, akik nálunk forgalmiadó-átalányt fizettek, a szomszédos vármegyébe mentek át a vásárra s ott hivatkoztak arra, hogy az adóátalányt már lefizették. Az ottani hatóság azonban azt nem akceptálta és egyszerűen megbüntette őket, annak ellenére, hogy a fennálló szabályok szerint erre joga nem volt. Természetes dolog, hogy a jogorvoslatot meg fogják kapni, de amig ez megtörténik, az hosszú időt vesz igénybe, s a legnagyobb baj az, hogy ha be is adják a fellebbezést, mégis végrehajtást vezetnek ellenük. Ezért a kisexisztenciák érdekében feltétlenül szükségesnek tartom ennek a rendszernek megváltoztatását és nagyon kérem a pénzügyminister urat: tekintsen el a jutalékrendszer esetleges ujabb visszaállításától, ha a forgalmi adónál nem fog mutatkozni az a bevétel, amely — mondjuk — a múlt évben volt, illetőleg amelyet a múlt évben az államkincstár megkapott. Sajnos, a forgalmiadó-bevételeket a forgalom hiánya is természetesen csökkenteni fogja, sőt esetleg más körülmények is, mert például nagyon sokan az iparigazolványukat is kénytelenek visszaadni. Örömmel hallotam a pénzügyminister urnák azt a kijelentését, melyet expozéjában tett, hogy egy adóstatisztikát óhajt elkészíteni. Én ennek csak örülni tudok, mert azt hiszem, hogy ez a statisztika alkalmas lesz arra, hogy kiegyenlítse azokat a társadalmi ellentéteket, melyeket egyesek talán politikai célzatból vagy más célból szitának, azt hangoztatván, hogy a különböző társadalmi osztályok különbözőképen vannak megterhelve. Szomorúan tapasztaltam épen most vasárnap is egy gyűlésen, hog7.

T ilyenféle felszólalások és közbekiáltások is hangzottak el, amikor például az egyik azt kiáltotta közbe, hogy: a mezőgazdaság nebántsvirág! Azt hiszem, Gaal Gaston és Erdélyi Aladár t. képviselőtársaim már igen sokszor bebizonyították, hogy ez nem igy van. (Ugy van! a .jobboldalon.) Magunk is, akik vidéken járunk, nagyon jól tudjuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak; nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság épugy, mint a városi lakosság lerongyolódott, s hogy a mezőgazdasággal foglalkozók körében ma époly nyomruság van, mint a városi lakosok körében. (Ugy van! jobhfelől.) Ezt a dolgot nagyon sokan politikai célzattal használják ki. Ezeknek a politikai agitátoroknak a kezéből ki kell venni ezt a fegyvert, mert lehetetlennek tartom, hogy ilyen fegyverekkel szitsuk a társadalmi ellentéteket akkor, amikor mindenkinek össze kellene fogni, hogy az országot mai nehéz helyzetéből kivezessük. Fagyon jól tudjuk, hogy a szanálás is csak akkor fog sikerülni, ha mindenki összefog, ha a társadalmi ellentétek meg fognak szűnni, ha társadalmi különbségekre való tekintet nélkül összefogva fogunk együtt dolgozni a nemzet talpraállitása érdekében. Tekintettel arra, hogy a pénzügyminister ur iránt bizalommal viseltetem, a költségvetést