Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

A nemzetgyűlés 382. ülése 1925. évi tat éltek, azt méltóztatnak látni, hogy ezek ä paloták zárva vannak, üresek, fel vannak osz- ! látva a háztartások és észre méltóztatnak j venni még azt is, hogy akárhány nagybirto- j kos, aki a háború után is, még ennek a pénz- j ügyi érának az elején is két-három autót is ! tartott, ma az autótartást is beszüntette és ! háztartását a legmesszebbmenőleg restringálta j azért, mert kénytelen volt, mert jövedelméből ! és vagyonából tovább ez az életmód nem futja, { Ha mindezeket figyelembe vesszük, ezek két- j ségtelenül, abszolúte bizonyítékot képező külső jelei annak, hogy az a földbirtokos osztály —-•'• sem legmagasabb vonatkozásában, sem az utolsó kis földmivelőnél — vagyoni gyarapodást a múlttal szemben felmutatni nem tud s ! annál kevésbé tud jövedelemtöbbletről beszélni. Ennek ellenére egész adózási rendszerünk ) azon alapszik, hogy ez az osztály, melynek csak egyetlenegy szerencsétlensége van más kereső _ osztályokkal szemben, hogy az ő vagyona, tulajdona szemmel látható, megfogható, el nem dugható, sőt kataszterbe foglalva, még a jövedelme is fixirozva van, mondom, ez az osztály, amely lerongyolódott, amely tönkrement, az adó tekintetében jóval magasabb terhet visel, mint a békében. Ily körülmények kö- I zött azt hiszem, sem igazságtalannak, sem pe- I dig túlzottnak nem lehet tartani azt a kivanságot, amit itt ennek az osztálynak egy sze- j rény képviselője a nemzetgyűlés előtt felhoz, [ hogy ennek az osztálynak adózásával szemben legalább is hasonló arányban, legalább is meg- | felelő módon adózzanak azok a kereseti fórrá- [ sok, amelyeknek reprezentánsai ma is autókon j szaladgálnak (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.), j amelyeknek reprezentánsait ott látjuk mindé- s nütf, ahol drágán és jól lehet élni (Ugy van! \ Ugy van! jobbfelől.), kezdve a színháztól a luxusvendéglőkig (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.), amelyeknek reprezentánsai járják Európa luxusfürdőit és viszik ki a milliárdokat ebből az országból. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) T . T. Nemzetgyűlés! Ez megint csak indirekt, de azért abszolút bizonyíték arra, hogy hol van a pénz. Ha pedig ott van a pénz. tessék ott megfogni és az adózás terén a közterhek viselésébe azokat a rétegeket aránylagosan belevonni, amely rétegek jövedelem dolgában ebben az országban ma kétségtelenül a legjobban állanak. Szememre vetette a múltkor ennek a társadalmi osztálynak egyik általam ismert és nagyon tisztelt reprezentánsa, akit irigylek tőlük, mert szeretném, ha a magyar gazdasági érdekképviseleteknek is ilyen reprezentánsai és harcosai lennének, Fenyő Miksa — az igaz, a Házon kivül —, hogy állítottam, de nem bizónyitottam és számonkérte tőlem a bizonyítást. Hát most bizonyítottam. Reámutattam, hogy a földbirtok lerongyolódott és bebizonyítottam, • hogy a másik kereseti ág az egész vonalon a legnagyobb luxusban él. (Ugy van! balfelől.) Csak maga ez az egy dolog is kétségtelenül bizonyíték arra, hogy azt az adózási politikát, mely eddig kizárólag és elsősorban csak a földbirtok — általában az ingatlan vagyon — ellen irányult, meg kell változtatni, meg kell szüntetni és olyan adópolitikát kell behozni, amely a közteherviselés arányos és elviselhető alapelvein épül fel. j Fel kell még valamit hoznom bizonyítékként az előbbiekre. T. i. állítottam a múltkor a vámtételek túlmagasságának igazolása szempontjából, hogy a külföldön hasonlíthatatlanul olcsóbban tudom beszerezni mindazokat az .! február hó 26-án, csütörtökön. 263 életszükséglet! iparcikkeket, amelyek minden ember részére szinte nélkülözhetetlenek. ^Itt a bizonyítás igazán roppant könnyű, mert én azt ajánlom mindazoknak, akik ebben kételkednek, méltóztassanak Bécsbe felrándulni, méltóztassanak ugyanazt az inget, ugyanazt a ruhát, fehérneműt, felsőruhát vagy iparcikket, cipőt, kalapot vagy bármit, amire egy embernek, szegénynek, gazdagnak egyaránt szüksége van, megvásárolni és méltóztassanak megpróbálni ugyanazt Budapesten megvenni! Odaát jóformán mi dent felárán szerezhet be. Akinek ez sem elég bizonyíték, annak természetesen nem bizonyítgatok tovább, mert hiszen nem kívánok én a ködös teóriák beláthatatlan utjain tévelyegni. A közgazdasági téren a teóriákat különben sem nagyon szeretem. A gyakorlati élet az, amely mindennél világosabban beszél, és ha azt látom, hogy ugyanaz-az árucikk ma Budapesten kétszer annyiba kerül, mint. Bécsben és ugyanazt az árucikket ennyivel olcsóbban tudják előállítani ott, ahol a munkásviszonyok rosszabbak, ahol nyersanyagtermelés nincs, ahova azt külföldről kell behozni: akkoi: kétségtelenül megállapíthatom, hogy a magyar gazdasági politikában a vámpolitika körül valami hibának kell lenni és én, mint törvényhozó, nem tehetek mást, mint hogy erre a hibára a kormány figyelmét minden egyes alkalommal, amikor erre módom van, felhivjam. Ami a kormánynak pénzügyi és gazdasági kibontakozási politikáját általában illeti, erre vonatkozólag is meg kell tennem a magam szerény pár észrevételét, és meg kell tennem ennél a tárcánál, mert hiszen elsősorban a pénzügyi tárca vezetője viseli a felelősséget mindazért, ami az országban gazdaságilag történik. A pénzügyi tárca helyes vagy nein helyes vitele, az ország pénzügyi gazdaságának megfelelő, vagy meg nem felelő irányítása dönti el az egész magyar közgazdasági élet jöV vőjét. A kibontakozás utjai tekintetében, ami az elvi szempontokat illeti, azt hiszem, sohasem volt közöttünk nézeteltérés, inert hiszen mindannyian, akik a kérdéssel foglalkoztunk, megegyeztünk abban, hogy ennek megoldási módja csak a takarékosság, a bevételek gyarapítása, a termelés előmozdítása és a drágaság lehető megszüntetése segítségével lehetséges. Ami a takarékosság kérdését illeti, erre nézve- már több izben voltam bátor a magam szerény véleményének kifejezést adni, már több izben voltam bátor hangsúlyozni azt, hogy én a takarékosság lényegét nem abban látom, amely irányban a kormány elindult és intézkedik, hogy pár nyomorult alsóbbrendű tisztviselőt B-listára helyezvén, tessék-lássék a hivatalnoki létszámban numerikus megtakarításokat eszközöljön, mert az alsóbbrendű tisztviselői kategóriák elbocsátása az országon pénzügyileg valami nagyon nem lendit, hanem a takarékosságot ott keresném, hogy adminisztrációnkról faragtassék le minden, ami felesleges, ami haszontalan, ami pénz-és időpocsékolás (Helyeslés balfelöl.), és lia ez sikerül, akkor magától következik be ennek folyományaként a személyi redukció, mert ha lecsapoltam a tavat, akkor elvándorolnak a békák. Béka csak addig van, amíg mocsár van. méltóztassék a munkát a túltengő bürokratizmus^ mocsarán kezdeni. Hogy a mocsár alatt mit értek, ^ arra eddigi felszólalásaimban gyakorlati példákkal már több ízben rámutattam. Rámutattam arra az őrületre, amit a bélyeg terén csináltak és csinálnak még ma is, mert hogy mi szükség van négyféle illetékbélyegre egy 13 vármegyés országban, ezt az én józan eszem soha nem fogja 38*