Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-382

"À nemzetgyűlés 382. ülése 1525. évi február hó 26-án, csütörtökön. 255 azonkívül óvatosságra késztet^ még- a szorzószám, kérdésének elintézetlensége is. Tökéletesen igaza van a t. pénzügymiiiister urnák abban, hogy a budget-évben ezen változtatni nem lehet. Kétségtelen azonban az is — s erre vonatkozólag már mérvadó kijelentések is történtek —, hogy a jövő költségvetési évben ez a szorzószám így már nem lesz feiitartható. (Ugrón Gábor: Nem lesz szorzószám!) Én elejétől fogva ellensége voltam a szorzószám ilyetén való inegállapitásának és azért kritizáltam a szanálási bizottságban a Jegybank felálli; tása kérdésénél azokat a természetes koronafeljavitási törekvéseket a Jegybank részéről, amelyek a mi koronánknak az angol fonttal való összekapcsolásában jelentkeztek. Készséggel elismerem, hogy ebben a tekintetben tévedtem, mert gazdaságpolitikai szempontból — én absztrahálok azoktól az adminisztratív nehézségektől, amelyek a budgetre vonatkozólag adódtak — ez alatt a félév alatt előállott egy igen jelentékeny javulás, amely 18—20 százalékra tehető, s amely jótékonyan hatott az árak kialakulása tekintetében és lassította' azt a természetes^ processzust, amelyet rendesen a drágaság nevével szoktak jelölni és amely nem más, mint kiegyenlítése annak a különbözetnek, amely az inflációs korszak megszűnte után természetszerűleg be kell hogy következzék az árakban azoknak a világparitási árakhoz való viszonya tekintetében. Ez a kiegyenlitődés a 18.000 koronás alapon sokkal magasabb magyar korolnaárakat juttatott volna érvényre, a jövedelmek pedig magyar koronában nem lettek volna nagyobbak. A világszinvonalat elért árak és az elégtelen jövedelmek közötti diszparitás tehát sokkal nagyobb volna és a gazdasági életet, de főleg a fixfizetésüek megélhetését sokkal erősebben érintette volna. Ebben a tekintetben megállapítható tehát, hogy a_ Jegybank politikája helyesnek bizonyult. Én különben nem észleltein — sok előttem felszólalt t. képviselőtársammal ellentétben! — azt, hogy az árkiegyenlitődési folyamatban az utolsó félévben épen az ipari cikkek vezettek volna. A. legkülönbözőbb áruknál a legkülönfélébb mértékű volt ez a folyamat, a kötött vagy szabad gazdálkodás, a versenyviszonyok különbözősége szerint. Legnagyobb mértékű közismerten a búzánál volt. Nem fogadom el e tekintetben azt a tételt, amelyet itt különben még hivatalos helyről is hallottunk, hogy ez a helyi spekulációnak lett volna az eredménye. A spekuláció ugyan bizonyos mértékig minidig* árképző tényező, de sohasem olyan kevéssé az, mint nálunk most, mert hiszen hiányzott ehhez zi megfelelő forgótőke. Az ái-képződésre más vonatkozásban leszek bátor még később kitérni. Most visszatérek a« egyenesadó-bevételek és szorzószám kérdésére. Nagyon szeretném az igen t. pénzügymiiiister úrtól hallani, azt, hogy hogyan várja ő az egyenesadó bevételek alakulását a jövő budgetévben a szorzószámok kiegyenlítésével kapcsolatban, illetőleg, hogyha a budget-et — mint hallottuk — papirkoronában fogja felállítani, vájjon a mostani papirkorona menyiségekkel, vagyis az idei budget-vei szemben nagyobb aranykoronabevételekre számit-e az egyenesadóknál, speciálisan a jövedelem- és vagyonadónál, amit alig tudok elképzelni, mert a múlt év rossz gazdasági viszonyai alig engednek nagyobb jövedelem- és vagyonadóalapokat remélni a jövő évre. Hogyan kívánja tehát ő ezt a 18 százalékos mankót a jövő költségvetésben kiegyenliteni? Amellett tekintetbe kell venni, hogy az inflációs korszakban beállított kulcsok és progresszivitások mértéke is kétségtelenül revízió alá kell hogy kerüljön, mert lehetetlennek tartom ezt a mostani progresszivitást. Kétségtelen, hogy ennek a progresszivitásnak mérvét valahogy széjjelebb kell húzni. A szanálási program emellett az egyenesadó-bevételeknél félévenként az összbevételek mind nagyobb hányadát tüntetik fel a jövedelem- és vagyonadónál. Én azonban nem kívánok e tekintetben tovább inkvirálni. A budget egyenesadó-bevételeit továbbme nőleg vizsgálva, most nem a társulati adóról kellene beszélnem, hanem Gaal Gaston t. képviselőtársam példáját követve, ia földadóról. Én azonban ezt nem teszem, hanem mégis a társulati adóról fogok beszélni azért is, mert ezt a témát meglehetősen ismerem. (Gaal Gaston: Mind a kettőről tessék beszélni!) A földadó tekintetében csak arra szoritkozom, hogy a legutolsó esztendő kedvezőtlen terméseredményei következtében a földadó is igen erősen és érzékenyen sújtja a mezőgazdaságot. A társulati adó tekintetében igen sajnálom, hogy Gaal Gaston igen t. képviselőtársam, akinek nagy tekintélye impresszionálja a gazdatársadalomnak a nemzetgyűlésben ülő tagjait és ezen túimenőleg a társadalom legszélesebb rétegeit is, nem vette magának azt a fáradságot, hogy egy kicsit mélyebben tekintsen bele a társulati adó kérdésébe, és hogy egy olyan vádat emelt a társulati adóalanyokkal széniben — amely osztály egyik szerény reprezentánsának érzem magamat —, amelyek túlzottak és igazságtalanok. A társulati adóval szemben felhangzott más oldalról is az, hogy a budget-keretben megállapitott 4.6 millió aranykorona túlkevés. Ezzel szemben bátor vagyok konstatálni azt, hogy az eg-yetlen adónem az egyenesadók közül, ahol lényeges több-bevételt ért el az állam az előirányzattal szemben, épen a társulati adó. A I társulati adókivetés azt mutatja, hogy az e fél! évi 4.6 milliónyi összeg túlhaladott szám; a rendelkezésre álló adatok szerint a kivetések maguk ténylegesen 10.4 millió aranykoronát eredményeztek. Ez a budget-előirányzat bevételeinek 2 és % százaléka. Mintegy külső ismérvül meg kívánom jegyezni, hogy az angol budget-bevétel közül a corporation tax, amely megfelel a társulati adónak, Angliában is épen 2 és % százalékát teszi ki az összes állami bevételeknek. Azt hiszem, arról nem kell beszélnem, hogy a társulati adóalanyok a gazdasági életben sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, sokkal erősebbek, sokkal nagyobb részét képviselik az angol nemzeti vagyonnak, mint nálunk. A külső ismérvek szerint tehát nem látom, hogy itt valami aránytalan kedvezésben részesülnének a társulati adóalanyok, eltekintve attól, hogy a kivetett társulati adók tényleg be is folynak, míg ellenben a mai szomorú gazdasági viszonyok között kétségtelen, hogy a jövedelem- és vagyonadóknál a kivetéseknek 100 százalékban való befolyását nem remélhetjük és ugy tudom, hogy mintegy 80 százalék befolyására számítanak. Ami miatt én Gaal Gaston t. képviselőtársammal debattálni szeretnék, az az, hogy ő azt az igen súlyos vádat emelte a társulati adóalanyokkal szemben, hogy ők egész nyíltan bevallják azt, hogy hamis mérlegeket készitettek. Ö t. i. azt hiszi, hogy mikor a társulati adóalanyok nyiltan azt mondják, hogy az adókérdés rendezetlensége miatt nagyobb osztalékot fizetni nem tudnak (Gaal Gaston: A magas adók miatt!) — vagy a magas adók miatt, az teljesen mindegy —, ez egyúttal implicite azt 37*