Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

120 A nemzetgyűlés 379. ülése 1925, államtitkár ur dicsekszik azzal, hogy sikerült ezt a forgalmat eléggé redukálnia. Most még- egyre akarom felhívni a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét. A felekezeti tanitók, kántortanítók ebből a kevés jóból is ki vannak zárva. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ők nem fizetnek!) Tudom. Ha fizetnének, be volnának kapcsolva és nem kellene itt erről beszélnem. Én azt akarom, hogy fizessenek, azt akarom, hogy bekapcsoltassanak (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: De ők nem akarják!), mert ha a közalkalmazottaknál a rendkívüli időkben megfelelően indokolt ennek a segélyezésinek bevezetése, ugyanolyan indokolt ez azokkal a felekezeti tanítókkal szemben, akik illetmény dolgában nem állanak a közalkalmazottak felett, sőt nagyon sokszor — panaszok vannak — alattuk vannak és bizonyos kedvezményektől, amelyeket emezek kapnak, elesnek. Egy nagyon szomorú példával fogom ezt illusztrálni. A közelmúltban Kerepesen egy kántortanító megbetegedett, vakbélgyulladást kapott, orvosi beavatkozást, operációt kellett volna rajta végrehajtani, amiért hétmillió papirkoronát kértek tőle. A mai illetmények mellett szegény embernek nem áll olyan könnyen rendelkezésre a hét millió, tehát elhanyagolta a dolgot. Mikor azután nagy kínnal rászánta magát, hogy valahogyan előteremti a hét milliót, már késő volt a beavatkozás, elgennyesedett a baj és az illető menthetetlen volt, el is pusztult. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Bármely kórházban megoperálták volna!) Ezek a jelenségek egészen természetesen az egész vonalon előfordulnak és épen azért, felfogásom szerint, nagyon kívánatos volna az egész betegsegélyezésnek rendezése. Nincs igaza Barla-Szabó képviselő urnák, akit ugyan nem hallottam beszélni, de sejtem, hogy miről beszélt, t, i. az orvosok minden rendszeres betegsegél yezés elől elzárkóznak abból a felfogásból kiindulva, hogy ebből az orvosoknak káruk van. (Bozsik Pál: Nem érdemli meg Barla-Szabó!) Talán inkább általában orvosokról beszélek ez esetben, mint Barla-Szabóról. Ez az orvosok felfogása. Semmiféle biztosítást nem akarunk intézményesen keresztülvinni. Itt azonban ez az eset sem áll fenn. mert hiszen ezek a tisztviselők pénzbeli támogatást kapnak, hogy az orvost meg tudják fizetni és a gyógyszert meg tudják vásárolni. Ha ilyen alapon építjük ki a betegsegélyezés intézményét, ez kárt senkinek sem fog okozni, de a nemzetnek és főképen ennek a társadalmi rétegnek nagyon sok hasznot fog eredményezni. Ezért bátor vagyok egy határozati javaslatot itt beterjeszteni, amely a következőképp szól (olvassa): „Utasítsa a nemzetgyűlés a népjóléti és munkaügyi minister urat, hogv sürgősen terjesszen javaslatot a nemzetgyűlés elé a közalkalmazottak betegsegélyző egyesületének törvényes rendezésérői és azt terjessze ki a felekezeti tanítókra is." Elnök: A népjóléti és munkaügyi minister ur kíván szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Nagy sajnálatomra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy teljesen egyet tudnék érteni igen t. képviselőtársam fejtegetéseivel és nevezetesen kívánságával. A tisztviselői betegápolási alap, vagy beteg-ellátás, mint tegnap voltam bátor említeni, nézetem szerint állami formában csak addig tartható fenn. amíg a tisztviselők nincsenek rende évi február hó 19-én, csütörtökön. zett anyagi, fizetési viszonyok között. Igen t. képviselőtársamnak nincsen egész helyes információja azon a ponton, amikor^ sürgeti, hogy az államkincstár nagyobb mértékben vétessék igénybe, mert hiszen bizonyos paritásnak kell lenni — s ezt sürgeti — a munkaadó, tehát az állam és a munkavállaló, tehát a tisztviselők között a betegellátás költségeinek előteremtésében. Ez a paritás megvan, jóllehet csak 300.000 aranykorona van itt felvéve. Méltóztassék t. i. azt figyelembe venni, hogy milyen differenciák vannak az állam mint munkaadó é& a magánmunkaadók között. Az állam, mint munkaadó, tisztviselőjét mindenekelőtt biztosítja nyugdijáról. Ugyanezt nem teszi a magánmunkaadó. Másodszor az állam tisztviselőjét betegség esetén egy egész éven keresztül teljes fizetése élvezetében meghagyja. Más munkaadó ezt természetesen nem teszi, mert hiszen, ha a munkás megbetegszik, munkájából abban a pillanatban ki kell válnia és munkaadójával való közvetlen viszonya azonnal megszakadt. Ha tehát csak ezt a két tételt méltóztatik figyelembe venni — az egyik az. hogy az állam saját háztartása óriási megterhelésével nyugdíjat biztosít a tisztviselőknek, a másik az, hogy betegség esetén egy teljes évig, esetleg tovább is meghagyja az illető tisztviselőt fizetése élvezetében —. akkor rögtön méltóztatik látni, hogy ha ebben az esetben a munkavállaló, tehát a tisztviselő ].900.000 aranykoronát fizet, mint egyszázalékos hozzájárnlást, az állam pedig 300.000 koronát, akkor tulajdonképen az állam fizet többet, mint 1.200.000 koronát. Ha pontos matematikát kívánnánk ebben az esetben igénybe venni, ebből azt hiszem az következnék, hogy az állam többel járul hozzá, mint a tisztviselő. A kiterjesztés dolgában bátor voltam már tegnap nyilatkozni. Sajnos, most is ugyanaz az álláspontom. Nem tartom helyesnek, ho<rv a tisztviselői betegellátás rendszere nagyobb területre építtessék ki. Mivel azonban honorálni szeretném azt a szempontot, amelyet az igen t. képviselőtársam szociális érzéke nyomatékosan hangsúlyozott, neveztesen. hoarv. mondjuk. a katholikus, a felekezeti tanító, a vármegyei alkalmazottak stb. valamiképen hozzájuthassanak a megfelelő biztosításihoz meg kell mondanom, hogy a nemzetgyűlés előtt fekvő munkásbiztositási javaslatban megvan a fakultatív lehetősége annak, hogy ezek bekapcsolódjanak. Erre vonatkozóan azonban az illető egyházi főhatóságoktól mér nem kaptam meg minden oldalról a megfelelő nyilatkozatokat. Azt látom már, hogy ugy a katholikus, mint a protestáns egyházak, lelkészeikre nézve, nem nézik jó szemmel, hogy bekacsoltassanak ilyen biztosítási szervezetbe. Attól félek, hogy ugyanez lesz a nézet az egyéb alkalmazottakra, tisztviselőké nézve is, bár e tekintetben — amint látom — még nem egységes a felfogás sem a katholikus, sem a protestáns egyházak főhatóságainál. Ha azonban épugy, mint az egészen kicsiny, önálló kisipari exiszteneiák részére, megteremtjük n lehetőséget, hogy ""bekapcsolódjanak betegellátás, balesetbiztosítás. sőt aggkori stb. biztosítás tekintetében. az általános munkásbiztositóba, akkor azt hiszem, legalább részben honoráltuk, vagy honorálni fogjuk azokat a gondolatokat, melyeket t. képviselőtársam felvetett. Még eg*y pontra szeretnék kiterjeszkedni, nevezetesen arra, hogy hogyan történik most a tisztviselői betegellátás vitele. Tegnap mondottam, hogy az eg*yik erőskezű és az adminisztrációban egészen promt és jártas helyettes államtitkár urat állítottam ennek az ügy-