Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-379

116 A nemzetgyűlés 379. ülése 1925. évi február hó 19-én, csütörtökön. letét a munkásbiztositó részére megvásároltam és ott körülbelül 200 tüdőbeteg részére munkásbiztositó tüdőbeteg kórházat kívánunk berendezni. (Helyeslés.) Én tudatában vagyok annak, hogy ezzel még nem vettük fel teljes mértékben a küzdelmet az ipari munkásság körében pusztító eme gyilkos kórral szemben. Epen azért hálával és köszönettel nyugtázom igen t. képviselőtársamnak ezt a felszólalását és mindenesetre megnyugtathatom őt abban az irányban, hogy az ügyet azonnal ad referendum magam elé kéretem—ezt az ügyet t. i. én nem ismerem — és majd megkeressük a munkásbiztositó jelenlegi pénzügyi viszonyai között a módot és lehetőséget arra, hogy ezt a szép tervet szintén valóra válthassuk. Örömmel hallom épen t. képviselőtársam magánközléséből, hogy Gyöngyös városa, amelynek területén ez a tervezett tüdőbeteg munkásszanatórium felállítandó volna, a maga részéről jelentékeny természetben való áldozatokkal kivan az intézmény felállításához hozzájárulni. A másik dolog, amelyet ugyancsak ő volt szíves felhozni, egy vasutas balesetesnek békében megállapított járulékának, illetve e járulék valorizálásának kérdése. T. képviselőtársam volt szíves említeni, hogy ez az ügy nem tartozik közvetlenül az én hatáskörömbe és igy azt közvetlenül nem is tudom elintézni. Én hivatkozom arra, hogy a balesetes munkásoknál a balesetbiztosítás körében a régebben megállapított járulékok felemelése — majdnem azt mondhatnám —, részben való valorizálása szakadatlanul folyik. Nem tudom most pillanatnyilag megállapítani, hogy milyen különbség van a valorizálás mértékénél azon valorizálás között, amelyet a munkásbiztositó foganatosít a balesetes munkások járadéka dolgában és azon eljárás között, amelyet a vasút foganatosít saját balesetesei javára, E felszólalás kapcsán azonban mindenesetre érintkezésbe lépek majd a kereskedelemügyi ministeriummal (Helyeslés.), valamint a magyar államvasutak vezetőségével is és bekérem az adatokat erre a kérdésre vonatkozólag, mert amennyiben a vasutas balesetes munkások hátrányára differencia mutatkoznék, mindenesetre kérnem kellene azt, hogy legalább abban a mértékben valorizáltassanak a vasutas balesetesek járadékai, mint amilyen mértékben ugyanezt megteszi a munkásbiztositó. (Helyeslés.) Szabó József t. képviselőtársam ugyancsak a munkásbiztositó kérdésével foglalkozva, két sérelmet hozott fel. Az egyik a munkásbiztositó-tisztviselőknek fizetési osztályok szerint való deklasszifikálása, a másik pedig az, hogy a munkásbiztositó-tisztviselők ujabban nem végleges it tétnek állásukban, bár fegyelmi és eljárási szabályzatuk szerint egyévi, vagy oaetleg ennél hosszabb tartamú szolgálat után automatikusan kellene, hogy véglegesittessenek. Nagyon sajnálom, hogy igen t. képviselőtársamat pillanatnyilag nem tudom azzal megnyugtatni, hogy intézkedést helyeznék kilátásba, megvallom azonban egész őszintén, hogy ezzel a kérdéssel nem kívánok külön a közeljövőben foglalkozói, aminek oka az, hogy immár hosszabb idő óta a t. Nemzetgyűlés előtt fekszik a munkásbiztositó reformjáról szóló törvényjavaslatom. Ebben a törvényjavaslatban az egyik tengelygondolat a munkásbiztositó tisztviselői karának, mondjuk röviden, államosítása. Amennyiben ez a gondolat az igen t. Nemzetgyűlés tetszésével fog találkozni (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) és ha törvényerőre fog emelkedni, abban az esetben egészen természetesen az egész tisztviselői karnak egész uj átszervezésére lesz szükség. De átszervezésre lesz szükség más okból is. T. i. a szakférfiak részéről benn a parla mentben, de a parlamenten kívül is ismételten felhangzott az a postulátum, hogy a munkásbiztositó egész üzemi gesztiója, egész adminisztrációja egyszerüsittessék, bizonyos egész uj alapelvek figyelembevételével. Én ezzel a kérdéssel nagyon sokat foglalkozom és azt hiszem, tényleg sikerülni fog olyan megoldást találnom, amely jelentékenyen megkönnyiti majd ugy a díjak kiszabását, mint azok behajtását is. Ha jól tudom, épen Szabó József igen t. képviselőtársam sürgette, hogy próbáljuk egészen uj alapokra helyezni ezt az adminisztrációt. Ez tehát másik oka annak, hogy nem vagyok abban a helyzetben, hogy most eme intézkedések törvényhozási, foganatosítása előtt véglegesítsek száz és száz tisztviselőt, akiket azután egészen uj organizmusba kell öszszefognom akkor, amikor részint ez a most tervezett reformgondolat testet ölt, részint pedig a t. Nemzetgyűlés törvényerőre emeli az én javaslatomat. A tegnapi beszédek közül röviden reflektálni szeretnék Petrovácz igen t. képviselőtársam beszédére, illetőleg annak arra a részére, amelyben különböző aggodalmakat hozott fel a népjóléti tárca keretében folyó lakásépités egész üzemével és stílusával szemben. Ha jól értettem meg t. képviselőtársam: beszédét, az idevonatkozó pontokat három ágazatba lehetne összefoglalni. Az első pontban kifogasolta azt, hogy eme munkálat ministeriális vezetésében zsidó vallású emberek, mérnökök is vannak; a második pont, hogy ugyancsak a nem keresztény vállalkozók előnyben részesülnek; a harmadik pont pedig konkrét panaszokkal is illusztrálva, azt emiitette, hogy a közszállitási szabályzatokat nem mindig tartja be ez a lakásépítési bizottság. Méltóztassanak megengedni, hogy mind a három pontra röviden megtegyem megjegyzéseimet, mert nem szei-etném, ha ez az igazán kiváló módon és nagy ügyszeretettel működő ministeriális osztály és állandó bizottság egy pillanatig is olyan gyanú árnyékában maradhatna, amely kedvezőtlenül befolyásolhatná a közvéleményt róla alkotott véleményében. Az első pontra vonatkozóan mindenekelőtt meg kell állapitanom azt, hogy a ministerium tisztviselői között egyetlenegy nem keresztény ember sincs, ennek következtében téves lehet az az információ, amelyet e tekintetben igen t. képviselőtársam kapott. Az ő megjegyzése talán azokra a mérnökökre, azokra a szakférfiakra vonatkozott, akik mint a lakásépítési ministeri biztosság szerepelnek a ministeriumban. Ez a lakásépítési ministeri biztosság nem tartozik a népjóléti ministerium státusába. Ez a kereskedelemügyi ministerium státusa: 1919ben alakíttatott, akkor, amikor egy külön állami szervre volt r szükség a nagy lakáshiány exiyhitésére szükséges építések fog*anatositása céljából. A kereskedelemügyi ministeriumból kaptam ezt a státust 1923-ban, ha jól emlékszem májusban, de ez nem lévén az én státusom, és nem én lévén az intézkedő minister, természetesen a státus összeállítása sem volt az én feladatom. Én ugy tudom, hogy zsidó vallású ember vagy legalább — mondjuk igy