Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-378

96 À nemzetgyűlés 378. ülése 1925. évi február hó 18-án, szerdán. nem tudom, talán csak megemlítem, amit ugyanakkor mondottam, hogy ez a különbség minden esetben megvan kettős mértékben közöttünk. Én lenn születtem, az igen t. képviselőtársam fent született, ha megfordítva lett volna ez a születés, nem tudom, nem ugy történt volna-e, hogy én akkor is a ministeri székben volnék, az igen t. képviselőtársam pedig az iparosműhelyben. (Élénk derültség a jobboldalon.) Elnök: Pallavicini György őrgróf képviselő személyes kérdésben kér szót. Tessék. Örgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés! (Zaj.) Röviden kívánok csak néhány megjegyzést tenni. Én a Napló úgynevezett, kékjéből vettem citátumaimat. Nagyon sajnálom, hogy hibásan jelent meg a minister ur beszéde. Tekintettel arra, hogy a minister ur szavait megmagyarázta, természetesen elesnek azok a kommentárok is, amelyeket hozzáfűztem. Méltóztassék megengedni, hogy röviden válaszoljak arra az ellentámadásra, amelyet a t. minister ur ellenem intézett. És pedig roppant szellemesen és személyesen intézte el azt. Az! egész konklúziónak egyetlen egy hibája^ van. Én soha a minister urnák sem a születéséről, sem a stréberségéről népgyűlésen nem beszéltem, nem is tudom, hogy a minister ur milyen családból származik, életemben soha senkinek családi származását nem kutattam, a legkevésbé érdekel ez engem, nem is érdekel Magyarországon, ahol csak örülni lehet annak« hogyha az igazi demokrácia végre érvényesül. (Helyeslés és derültséf) a jobboldalon.) Más példára nem mutatok rá, csak arra, hogy szolgáltam én is egy polgári származású nagy ember ministeriumában, Wekerle Sándor ministeriumában és soha kifogást nem emeltem az ellen (Mozgás és zaj a jobboldalon), hogy az ő ősei milyen foglalkozást űztek. Én elismerem, hogy egy roppant szellemes és nagyszerű replikája volt a minister urnák, azonban a premisszája, amiből kiindult, abszolúte hamis. Elnök: A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad a következőket megjegyezni. Én felvettem a damaszkuszi pengét kezembe, mert azt hittem, hogy szintén damaszkuszi pengét vett kezébe az igen t. képviselőtársam. Tévedtem abban, hogy ő támadni akart engem a kezében levő vagy randelkezésére álló damaszkuszi pengével és én elfogadom a kijelentést természetesein maradék nélkül, hogy soha ilyeneket nem mondott az én származásomra, az én közéleti működésemre. Ennek következtében elesik mindaz, amit én ehhez hozzáfűztem. (Élénk helyeslés.) ) Elnök: Áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Homonnay Tivadar képviselő ur. A házszabályok szerint kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa): ..Interpelláció a m. kir. pénzügyminister úrhoz. — Van-e tudomása a pénzügyminister urnák ar- í ról a nyugtalan hangulatról, amely a nyugdíjas polgári és katonai tisztviselők között el- ! terjedt azáltal, hogy igen illetékes helyekről tör- ; tént (nyilatkozatok szerint a kormány által az aktiv közszolgálati alkalmazottaknak legköze- ! lebb juttatandó segélyben sem a polgári, serű j a^ katonai nyugdijasok állitólag nem fognak részesülni. Hajlandó-e a pénzügyminister ur

1 ! megnyugtató kijelentéseket tenni aziránt, hogy j a köranány módot fog találni a nehéz nélkülö- ! zések között élő nyugdíjasok anyagi helyzetének javítására isi" Elnök: Homonnay Tivadar képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! — Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. méltóztassék helyeiket elfoglalni! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Bethlen gróf ministerelnök ur genfi útja után meg kell állapitanom, hogy ennek eredménye bizonyos megelégedést keltett a közszolgálati alkalmazottak között, de csak az aktiv közszolgálati alkalmazottak között. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Kétségtelen az, hogy a való tényállást nem közelitenónk meg, ha mi nem mondanók ki, hogy a ministerelnök genfi útja sikeresen végződött. (Egy hang: Azt majd ő mondja meg!) A ministerelnök ur nyilatkozott már ebben a tárgyban, azért mondottam azt, hogy genfi útja igenis, sikeresen végződött. A ministerelnök ur nyilatkozatából és félhivatalos nyilatkozatokból azonban kiderül, hogy van egy hátrányos eredmény is, amelyet sajnálattal kell a nemzetgyűlés színe elé hoznom. Ugyanis a ministerelnök ur nyilatkozata után a polgári és katonai alkalmazottak között nem az keltett nyugtalanságot, hogy a ministerelnök ur nyilatkozatában oda konkludált, hogy a közszolgálati alkalmazottak illetményeinek végleges rendezését most momentán a Népszövetség előtt nem sikerült elérnie, hanem az, hogy ebben a kormány által kieszközölt segítségben a közszolgálati alkalmazottak egyik értékes kategóriája, a polgári és katonai nyugdíjasok, özvegyek és árvák állitólag nem részesülnek. Meg vagyok győződve, hogy amikor a ministerelnök ur abban a bizonyos három nagy kérdésben, amelyekhez az ország újjáépítése fűződik, Genfben eljárt, akkor az egyik részletkérdésnél, a közszolgálati alkalmazottak ügyeinek rendezésénél a ministerelnök ur nemcsak az aktiv alkalmazottakra óhajtotta ezt a segélyt kiterjeszteni, hanem a közszolgálati alkalmazottak többi ágazataira is. Amikor a tisztviselő-kérdés rendezéséről vain szó, nem tudom különválasztani a kérdést, mert hiszen jol tudjuk azt, hogy a közalkalmazottak fogalma alá tartoznak először a polgári és katonai aktiv tisztviselők, azután a nyugdíjasok, az özvegyek, árvák és a közszolgálati alkalmazottak másik 'kategóriájában az állami üzemekben alkalmazott aktiv munkások és nyugbéresek is. Én nagyon jól tudom, hogy ez a kérdés igen kényes és igen nehéz. Épen azért, mert ennek tudatában vagyok, kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék megtalálni azt a lehetőséget, hogy az államnak pénzügyi helyzetéhez mérten necsak az aktiv alkalmazottak juttattassanak ehhez a segélyhez. Ha ez nem volna lehetséges, ugy keressen a kormányzat módot arria, hogy a nyugdíjasok, a nyugbéresek, az özvegyek és az árvák, a polgári és a katonai tisztviselők a legrövidebb időn belül gazdasági helyzetük megjavulását biztosan várhassák a kormány intézkedésétől. Nagyon jól tudom, hogy ennek a kérdésnek a megoldásánál igen nagy nehézségek tornyosulnak a kormányzat elé, mert hiszen a Károlyi-éra bűnéül kell felrónom, hogy az aktív közszolgálati alkalmazottak státusát teljesen felforgatta. Hogy egy képletes kifejezéssel éljek, a békeidőkben egy piramishoz lehetett hasonlítani a közszolgálati alkalmazottak törne-