Nemzetgyűlési napló, 1922. XXX. kötet • 1925. február 17. - 1925. március 6.

Ülésnapok - 1922-377

A nemzetgyűlés 377. ülése 1.925. évi február hó 17-én, kedden. nak meggátlására törvényes intézkedések vannak; hívják fel figyelmüket arra, hogy- minden járásban meg. vannak szervezve a munkabérmegallapitó bizottságok és panasz esetén azok működése el lesz rendelve; hivják fel figyelmüket arra, hogy a földmivelésügyi ministeriumban felállitott mezőgazdasági munkások ingyenes jogvédő irodája minden kérdésben rendelkezésére áll a mezőgazdasági munkásoknak; hivják fel figyelmüket arra, hogy ha akármilyen munkából eredő szerződés — akár aratási, vagy bármilyen munkavállalkozási szerződés — alapján bármilyen bajok vagy kétségek merülnének fel. vagy ha olyan kikötések volnának a szerződésekben, amely kikötéseket ők nem tudtak kiszakittatni ott, amikor munkahelyükön kenyérkeresés szempontjából szerződtek: hozzák ezeket a szerződéseket a földmivelésügyi ministeriumba és a földmivelésügyi ministerium megteszi azt, amit a mai nehéz viszonyok között közkormányzati és szociális szempontból érdekükben meg kell tennie, ezeket a szerződéseket felülbírálja és ingyenesen fog számukra jogvédelmet biztosítani, hogy az állam mai nehéz viszonyai között, azt a szociális védelmet és a munkanélküliség enyhítésére azokat az intézkedéseket, amelyeket a vizszabályozásnál és egyéb munkaalkalmak teremtésénél, adni és megtenni tud, megadja és megteszi. Ezzel nem mondom azt, hogy megoldjuk a. kérdést, de a lehetőségek határán belül a nyomorúságot enyhíteni tudjuk. Bátor vagyok továbbá jelezni, hogy legutóbbi beszédemben emiitettem, hogy az uj házhelytulajdonosok megszervezése terén egy ujabb lépés történt (Halljuk! Halljuk!), amenynyiben a kislakásépitő akció, amely eddig is működésben volt, átalakult szövetkezetté és kétmilliárd korona alaptőkével működését már meg is kezdte. Azt hiszem, hogy a kislakásépitő szövetkezet mai formájában nagyon fontos szociális szolgálatot fog teljesíteni azok részére, akik a földbirtokreform alapján házhelyhez jutottak. (ügy van! ügy van!) G-raeffl Jenő t. képviselőtársam, akinek köszönetet mondok azért a szakavatott beszédeért, amelyet a lótenyésztés kérdésében mondott, kifogásolta azt, hogy el van hanyagolva a kisbéri angol-arabs ménes tenyésztési iránya. Tisztelettel bátor vagyok bejelenteni, hogy a félvér tenyésznieneknek Németországból való behozatala kérdésében már történtek intézkedések és ezen az utón akarjuk a kisbéri angolarabs tenyésztést feljavítani. (Helyeslése) Meskó Zoltán t. képviselőtársam, az ő nagyon érdekes beszédében különösen azt vetette szemünkre, hogy ebben az országban nem volt és ma sincs kisgazda-uralom. Ennél a kérdésnél akarok én egy percre megállani. (Halljuk! Halljuk!) Kisgazda-aralomra ebben az országban azok, akik most szerephez jutottak a politikában, nem is törekedtek, (ügy van! ügy van! jobbfelől.) Nem törekedett boldogult elődöm, nagyatádi Szabó István sem. Sohasem volt ez a célja, nem célom nekem sem és nem célja —-hogy igy fejezzem ki magam, ahogy a sajtóban mondani szokták — annak a kisgazdafrakciónak sem, amely most bent van a parlamentben, és amelynek tagjai az úgynevezett csizmás képviselők. Ez már osztályuralom volna, amit kárhoztattunk és kárhoztatunk. Nekünk az volt a célunk mindig — és ezt itt hangsúlyozottan aláhúzom —, hogy a kisgazdatársadalomnak a nemzet egyetemes érdekeinek figyelembevételével az összes társadalmi osztályokkal karöltve arra kell törekednie, hogy a falu népének érdekei védelmet nyerjenek, s közvetlen képviseletet nyerjenek a legmagasabb fokig, amit el is értünk. A lehetőség határain belül törekedtünk minden más társadalmi osztály sérelme nélkül kivívni és biztosítani azt a helyet és azt a védelmet, amely védelemre nemcsak nekünk, a kisgazda-osztálynak, nemcsak a földműves társadalomínak. de a nemzet egyetemes érdekeinek szempontjából is feltétlenül szükség van. (Helyeslés.) Gaal Gaszton t, képviselőtársam, az ő rendkívül érdekes és nagyszabású beszédében kárhoztatta azt, hogy a kormány nem követett el mindent, hogy a kereskedelmi szerződési tárgyalások megkezdésével vámszerződéseket kössön, ami különösen a bortermelésnek szolgált hátrányára, mert elveszítettük borpiacainkat. Azt vagyok bátor tisztelettel kijelenteni, hogy vám- és kereskedelmi szerződések megkötéséhez két félre van szükség. Mi ezt nem egyszer iniciáltuk és mindig visszautasításra találtunk, mindig megragadtuk azonban az alkalmat, hogy ezen a téren eredményes munkásságot fejtsünk ki és ezidő szerint Ausztriával, Csehországgal és Lengyelországgal folynak a tárgyalások. Ismétlem, ezek jó mederben haladnak és ha befejezést nyernek, ezeknek a szerződéseknek hatása közgazdasági szempontból jótékonyan fog kiterjedni ugy reánk, mint azoknak az államoknak közgazdasági életére, amely államokkal ezek a szerződéses tárgyalások folynak. Azt is szemére vetette különösen a földmivelésügyi kormánynak Gaal Gaszton t. képviselőtársam hogy az ipari vámokat felemeltük, a mezőgazdasági vámokat pedig eltöröltük. Az ipari vámokat azonban csak addig a határig engedtük emelni, amíg az a belterületen levő ipar védelme szempontjából feltétlenül helyes és a belső fogyasztás terén nehézségeket és drágaságot előidézni nem fog. Az igaz, hogy a búza- és lisztvám le&zállitásához hozzájárultam. Hozzájárultam azonban abból a magasabb közélelmezési szempontból, amely elől kitérni nem tudtam. Nem lett volna helyes, ha arra az álláspontra helyezkedtem volna, hogy agrárius szempontból védjek egy védővámot akkor, amikor annak az árakban való érvényesülése sem a gazdának, sem a termelőnek, sem a fogyasztónak javára nem válik, másrészről azonban megnehezíti a fogyasztást és még nagyobb mértékű drágaságot idéz elő, mint amilyen eddig mutatkozott. (Gaal Gaston: Nem is kívántam, sőt ellenkezőleg!) Gaal Gaston t. képviselőtársam kárhoztatta továbbá azt is, hogy 25.000 darab külföldi sertés behozatalához a kikészitési eljárásról szóló törvény alapján hozzájárultam és hogy ezzel a sertéstenyésztést tönkretesszük, illetve, hogy az emiatt nagy sérelmet szenvedett. Méltóztassék megengedni, hogy itt egy kis felvilágosítással szolgáljak. Amikor ez a kérdés szóbakerült, mindent megtettem, hogy a termelés érdekeit megvédjem. Kikötöttem, hogy nem szabad egyszerre nagy tömegeket behozni, nehogy a szalámigyárosok külföldről egyszerre piacra zúdítva a behozott sertéseket, a sertésárakat itt lenyomják, akkor olcsón fedezzék szükségletüket és az olcsón beszerzett sertésekből gyártsák a szalámit és vigyék külföldre. Az elém terjesztett adatokból kétségbevonhatatlanul kitűnik az, hogy a vámkülföldön a sertésárak alacsonyabbak, mint nálunk, ha tehát mi nem engedünk külföldről sertést behozni, akkor a mi árainkon