Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

A nemzetgyűlés 370. illése 1925. évi február hó é-ón, szerdán. 93 bor: Talán etikai szempontból!) Az etikai szempont is belevág- annyiban, hogy minden törvényhozónak etikai alapon kell állania, amely .etikai alap értelmében a törvényekkel ellentétbe szabad jönnie. De ezenkívül vannak dolgok, amelyeket nem Lehet csupán törvényes, vagy

: etikai szempontból, de ezenkívül szükséges esztétikai szempontból is elbírálni. Szükségesnek tartom, hogy a nemzetgyűlés ebben a tekintetben állást foglaljon és ennek az anomáliának továbbfejlődését akármilyen módon megaka dályozza. Annakidején megpróbáltam ezt a kérdést elintézni, kénytelen vagyok elismerni, hogy a Ház elnökének részéről a legnagyobb megértéssel is találkoztam — legalább bizonyos fokig —, úgyhogy mikor ezt a kérdést felemiitettem, egy átirat ment a Ház elnökétől a ministerelnökhöz, hogy ez a kérdés rendeztessék. Ez történt november első napjaiban, de a tministeriumok még* mindig- nem kutatták ki, hogy kik azok a képviselők, akik a törvényes szabályozással ellentétesen jártak el. (Vargha Gábor: Törvényhozás utján lehet ezen változtatni!) A gyakorlatban nem lehet! Ha a^ nemzetgyűlés vagy a törvényhozás bölcsessége megtalálja, hogy ezek az állapotok, amelyek a régi törvények alapján feimállanak nem megfelelők, akkor tessék megtalálni a törvényes intézkedést, de addig amíg uj törvényes intézkedés nincs, tessék a régi törvényes intézkedések mellett kitartani. Ez csak egy epizód, egy kis kérdés. De ha ilyen kis kérdésekben joggal lehet kritika tárgyává tenni a neanzetgyülés eljárását, ha egyes ilyen kis bagatell, de szabályellenes dolgokban lehet a kormányzatot joggal kritizálni — voltam bátor egyik interpellációm alkalmával ezt is szóvá tenni —, ha pazarlást látok ott, ahol takarékosságot kellene érvényesíteni, akkor hi'ába szavalnak nemzeti öntudat, Magyarország feltámasztása és minden egyéb mellett, mert tömegeket nagyon nehéz szerezni ennek a gondolatnak, márpedig tömegek nélkül nagyobb érvényesülés és változtatás a politikai életben nem vihető keresztül. Mert még ha minden rendben megy is, és ha a legnagyobb jóakaratot és a legjobb szaktudást képes is a kormányzat mutatni, még akkor is nehézségei vannak, különösen amikor nyugtalanok a viszoiyok, és amikor az egész világ többé-kevésbé forradalmi hangulatban' van. Ha egy kormányzat hibákat kutat és nyíltan kutatja ezeket a hibákat, akkor fegyverrel, vagy pedig állami tisztviselők segítségével az állam fentartó tekintélyt nem lehet megvédeni. Mert a tekintélyek egyik legnagyobb ellensége a nyílt vagy burkolt panama. (Halljuk! Halljuk! balfelöt.) és ezt védeni és eltussolni nem lehet. Nem akarok itt (Keisehl Richárd: Gyanúsítani!) — gyanusitani nem szoktam, mert pozitív adatokkal szoktam előállani —, de nem akarok olyan hibába esni. amibe az igazságügyi minister ur esett annakidején, amikor ráolvasott Magyarország közállapotaira, talán inkább irodalmi szempontból érdekes színezetű felszólalásával (Kiss Menyhért: Politikai szempontból is érdekes!), mindenesetre politikai szempontból eredmény nélkül. Ha a nemzetgyűlés egyáltalában azt akarja, hogy munkássága maid a történelem Ítélete szerint is eredménnyel járjon, akkor mindenesetre szükséges volna, hogy egyszer már hozzálásson azokhoz a feladatokhoz, amelyek elvégzésére ez a nemzetgyűlés tulajdonképen' összeült. Ennek a mamkának keretében vagyok bátor egy körülményre felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét, arra t. i., hogy amikor rosXAPLÓ xxrx. tál ni fog és megállapítja azoknak a lűukeionáriusoknak számát, akikre ennek a szerencsétlen, nyomorult országnak okvetlenül szüksége van, akkor majd helyezkedjék a belátásnak olyan magaslatára, hogy a leendő országgyűlés tagjainak számát redukálja, megfelelő számra. (Helyeslés half elöl.) Mert ez az ország ezen a téren most igen nagy luxust fejt ki. Hasonlítsuk össze a nemzetgyűlés tagjainak számát akár a régi Magyarország törvényhozóinak számával, akár a kultúrállam okban meglévő keretekkel, akkor mindenesetre azt találjuk, hogy itt sokkal több a törvényhozó, mint amennyit az ország lakosainak számarányában és területe arányában megbírna és amennyire szükség volna. Lehetetlen,' hogy legyenek kerületek, amelyeken kilencszáz egynéhány választó van, kerületek ahol ezerszázötven választó van, azután sok kerület, ahol kétezer és olyanok, ahol 15—18 ezer választó van. (Vargha Gábor: Bégen a nemzetiségek idején volt jogosultsága!) Bocsánatot kérek, ha már ezzel a kérdéssel jön a képviselő ur, akkor kénytelen vagyok itt erről a helyről megállapitani azt, hogy legjobb meggyőződésem szerint az a politika, amelyet Magyarországon a nemzetiségekkel szemben követtek, elhibázott volt. Elsősorban elhibázott volt azért, mert csinált és megerősített olyan bürokráciát, amely távol állott a néptől és amely bürokrácia nem mindig helyesen és tapintatosan működött. (Mozgás és zaj a balközépen.) Hiszen voltak ott más bajok is, voltak vallási kérdések is, azt hiszem, de ezen kérdéseket talán ma ne tárgyaljuk, mert végtére nekünk a múlt hibáit ma nincs módunkban reparálni, nekünk csak egy áll módunkban, elismerni mindazt a hibát, amit a múltban ebben az országban elkövettek és eze ket a hibákat a jövőre nézve e kis területen is eliininálni akarjuk, hogy az esetleges változások elé azzal a nyugodt tudattal mehessünk, hogy belátjuk, hogy a múltban nein ment minden ugy, ahogy kellett volna, történtek méltánytalanságok és hajlandók legyünk ennek tudatában megtenni mindent, hogy amennyire lehet azokat a fájó sebeket, amelyeket saját hibáinkból, de néha a körülmények hatása alatt ütöttünk, majd orvosoljuk, ha az orvoslásra szükség van. Abban a nyugodt tudatban, hogy őszintén elismerjük, hogy hibák történtek itt a múltban, felhívjuk mindazokat, akik érdekelve vannak, annak eldöntésére, hogy a magyarság által a múltban elkövetett hibák nem jelentkeztek-e fokozottabb mértékben akkor, amikor a szent demokrácia jegyében iiíraalakitolták Európa térképét, hogy azok, akik annakidején a legnagyobb eréllyel s nagyon sokszor nagy hanggal, nagvon sokszor valótlanságokat hangoztató nagy hanggal támadták a magyar államot — mert igenis voltak hibái — most, amikor módjukban lenne saját maguknak más. üdvösebb, igazságosabb politikát megvalósítani, sokkal, de sokkal roszszabb viszonyokat teremtettek, neomsesak- a, rokonfajokkal szembe«, hanem az állítólag velük közelebbi nexusban levőkkel szemben is (Zsirkay János: Épen a felszabadított nemzetiségek sirják vissza legjobban a régi állapotot!), mint amilyen Magyarországon a legnagyobb atrocitások idején is volt ezekkel szemben. (Kiss Menyhért: Az összes magyar iskolákat bezárták Erdélyben!) Beszédem végéhez értem. Normális viszonyok között szükségesnek tartom, hogy költségvetése legyen az országnak, a mai viszonyok között azonban részemről ueM helyezek súlyt