Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

90 A nemzetgyűlés 370. ülése 191 állami gazdaság-ok termeléséből olyanok is részesülnek kedvezményekben, akik ezzel az üzemi vezetéssel semminemű, vagy nagyon is laza kapcsolatban vannak. Annakidején a "földrnivelésügyi minister \xr elismerte, bogy ez a kérdés rendezésre vár, megígérte, hogy rendezni is fogja és megszünteti azt a sokszor kicsinyes (Forster Elek: Nem is olyan kicsinyes!) és nem is olyan nagy összegei jelentő kedvezményeket, amelyek azonban, viszonyítva a többi állami tisztviselők dotációjával — akik gyenge fizetés mellett jó munkát kell, vagy í kellene, hogy végezzenek —, nem áll arányban, mivel többnyire azok részesülnek ilyen elo- ; nyökben, akiknek kimutatott üzleti tevékenysége nagy eredménnyel nem járt. Erre vonatkozólag megjegyzéseimet részletesebben később fogom majd megtenni, ha kapok, de akkor is, ha esetleg nem kapok választ. Ami már most az állami üzemek más köreit illeti, méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval megemlékezzem még az állam vasutakról^ is. előreboesátván, hogy az államvasutak kérdése annyira bonyolult technikai kérdés, hogy ezt még kevésbé lehet elintézni néhány rövid óra alatt megfelelő szakértői felvilágositás nélkül, mint ahogy el lehet intézni a mezőgazdasági állami üzemeket, amelyekkel a legtöbb képviselőtársam többé-kevésbé mégis foglalkozott. De egyet nélkülözök az államvasutak költségvetésénél: azt a kimutatást, hogy tulajdonképen milyen eredményre jutunk akkor, ha a vasutakba fektetett tőkét a rendes g-azdálkodás kívánalmainak megfelelően kamatozás szempontjából vizsgáljuk. Azt hiszem, azzal tisztában vagyunk mindnyájan, hogy a magánvállalkozásban lévő vasutaknál az eredmény attól függ, hogy a vasutakban fekvő tőke után tudnak-e bizonyos osztalékot biztosítani. Elismerem, hogy a vasutak majdnem~az egész világon krízisben vannak. Nagyon kevés állam van, ahol a vasutak plusszal folytatják üzemüket. Csakhogy itt kétféleképen lehet számítani. Lehet- számítani ugy. hogy plusz van akkor, ha a vasutak normális kamatozása biztosítva van, mert tulajdonképen plusz csak akkor van; vagy lehet számítani ugy is, hogy a tőkét nem számítjuk olyannak, ami kamatot is hozhat, és ez esetben természetesen egészen más eredményt érünk el. Mert 3*5 vagy 4 százalékot véve alapul a vasutakba elhelyezett tőke kamatjának, mindenesetre ez is nagyon lényeges tétel volna. Mindezek kívánatossá teszik azt, hogy ezek az üzemek alaposan megvizsgáltassanak. Ezért felszólalásom folyamán bátor leszek beterjeszteni egy határozati javaslatot is, amely azt célozza, hogy ezeket az üzemeket a nemzetgyűlés vizsgáltassa meg megfelelő szakértő emberekkel, szerintem a legjobban ugy, hogy ezt a költségvetést, mint gyakorlati célokat nem szolgálót visszaküldi a pénzügyi bizottsághoz, hogy u pénzügyi bizottság hallgassa meg a takarékossági bizottságot és hallgasson meg inás

f szakértő embereket és a vizsgálat eredményéről tegyen azután jelentést megfelelő javaslattal együtt. Vizsgáljuk meg egészen higgadtan és nyugodtan, hogy szüksége vaii-e ennek az országnak arra, hogy ez a költségvetési javaslat törvénnyé váljék. Én bátor vagyok a nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy két évvel ezelőtt, amikor Kállay Tibor volt pénzügyminister ur beterjesztette a költségvetést, azt mondta, hogy ő ezzel a költségvetéssel nem azonosítja magát. Különös volt, hogy a pénzügyminister nem azonosította magát azzal a költségvetéssel, amelyet ő csinált, amelyet ő terjesztett be. 15. évi február hó i-én, szerdán. De ha ez megtörtént, épen olyan joggal kérdezhetjük a múlton okulva azt is: vájjon ez a költségvetés, amelyet Bud pénzügyminister ur terjesztett be, olyan költségvetós-e, amellyel a pénzügyminister ur azonosíthatja magát? Tudvalevő, hogy nem ő csinálta. Akik a pénzügyminister ur múltját ismerik, azok tudják, hogy ő a gazdasági és statisztikai kérdések iránt nagy előszeretettel viseltetett és hogy ezeket a tudományágakat komolyan művelte, tudják, hogy az adminisztráció terén is komolyan dolgozott, úgyhogy akik ismerik múltját, joggal kérdezhetik, vájjon ^ azonosithatja-e magát azután a gyakorlati és elméleti múlt után ezzel a költségvetéssel, mint olyannal, amely megnyugvást nyújt arra nézve, hogy az állami jövedelmek megfelelő állami célok érdekében használtatnak fel. Én joggal azt merem feltételezni, hogy nem egészen fedi a pénzügyminister ur álláspontját ez a költségvetés, mert ha fedné, akkor kénytelen volnék szomorúan azt konstatálni, hogy a pénzügyminister urat is elérte az a végzet, amely elért sok embert, aki az elméleti és gyakorlati pályákon produkálva, onnan a politika terére lépett: az, hogy megváltozott és nem előnyére változott meg. Ennélfogva határozati javaslatom szövege a következő (olvassa): „A nemzetgyűlés a tárgyalás alatt levő javaslatot visszaküldi a pénzügyi bizottságnak azzal az utasítással, hogy hallgassa meg a takarékossági bizottság tagjait a központi igazgatásnál, a személyi kiadások keretében észlelhető megtakarításokra nézve és vizsgáltassa meg az állami üzemek vezetését szakértőkkel és tegyen részletes jelentést ezen üzemek szánalmas üzleti eredményének okairól". (Helyeslés a baloldalon.) A. közoktatásügy! tárca keretében bátor vagyok a nemzetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy tegye megfontolás tárgyává, vájjon szüksége van-e ennek a hét és fél millió lakosú országnak négy tudományegyetemre? (Felkiáltások a baloldalon: Nincsen!) Azokból a véleményekből és Ítéletekből, amelyeket hallottam, megállapíthatom, hogy nemcsak egyedül vagyok a nemzetgyűlés tagjai között (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon sokan vagyunk!), akik azt tartják, hogy négy egyetemre ennek az országnak nincsen szüksége. Ennek az országnak felsőbb tudományszükségletét elvégezné két jól felszerelt és tanerőkkel ellátott egyetem (Meskó Zoltán: Elég egy Klebelsberg is az országnak!) és egy műegyetem. A műegyetemet abszolúte nem sokallom, de sokallok egy másik egyetemet, a közgazdasági egyetemet, A közgazdasági egyetem létjogosultságát Magyarországon nem látom. Ha azt nézzük, hogy mit nevel ez a közgazdasági egyetem, azt hiszem, minden elfogulatlan einher kénytelen megállapítani, hogy ez sem egyiket, sem másikat nem neveli, ez egy hibrid nemzedéket nevel, amely nem lesz mezőgazda, nem lesz jogász, nem lesz kereskedő, hanem mindenből lesz egy kiesi, estleg egyikből sem lesz semmi. De mindenesetre elismerem, hogy akik ezt a fakultást felállították, a legjobb szándék által vezettettek, hogy külföldi példákat vettek figyelembe, azonban arra vagyok bátor figyelmeztetni azokat, akik a jószándékra hivatkoznak, amit egy nagyon komoly közgazdasági r tudós mondott, hogy az emberiség fejlődésénél sokszor a legnagyobb bajok onnan származnak, hogy az emberek jószándékból cselekednek. A jószándék még nem elég. Azt hiszem, jobb eredményt lehetett volna elérni, ha néhány gyakorlati tan1 székkel szaporították volna az egyetemi szak-