Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

86 À nemzetgyűlés 370. ülése ÎPÈ5. évi február hó 4-én, smréáth adója elejtésének gondolatával foglalkozzék. A bor luxusadója különben is azokat a drágáb­ban termelhető fajszőlőket sújtja, amelyek egyébként is nehezebb helyzetben vannak. (Ugy van! balfelől.) Megtalálhatná a pénzügy­minister ur ennek ellenértékét abban, ha a kül­földről behozott borok, tehát a luxusborok luxusadójának esetleg 25%-kai való felemelését határozná el. (Helyeslés jobbfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy néhány szót az én szűkebb hazámról, Tokaj-Hegyaljá­ról is szólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Mindazok a bajok, amelyek a szőlészetet érték, fokozot­tabb mértékben találhatók meg Tokaj-Hegyal­ján. Tokaj-Hegyalja az a borvidék, amely piacait teljesen elvesztette, mivel békében főleg Lengyelországba szállított és ma oda kereske­delmi szerződés hiánya következtében nem igen szállíthat, úgyhogy az az anomália áll fenn, hogy Tokaj-Hegyalján a borárak olcsóbbak, mint bármelyik homokvidéken. Ezenkivül To­kaj-Hegyaljának egy másik súlyos baja is van, és ez az, hogy rekonstrukcióra szorul. Tokaj­Hegyaljának körülbelül 80%-a amerikai alanyu szőlőkből áll, amelyek véges életűek s ma már, sajnos, életük végéhez közelednek. Tekintetbe véve, hogy Tokaj-Hegyalja, a magyar szent koronának egyik ékessége beteg, és tekintetbe véve azt, hogy Tokaj-Hegyalja szőlőbirtokosai­nak 80%-a öt holdon aluli kisgazdákból áll, akik teljesen képtelenek arra, hogy önerejük­ből a rekonstrukció drága munkáját végezzék, itt az igen t. pénzügyminister urat arra kell kérnem, hogy mihelyt olyan idők lesznek, ame­lyek egy hosszúlejáratú rekonstrukciós hitel igénybevételét lehetségessé teszik, azzal Tokaj­Begyalja érdekében foglalkozni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Mindaddig azonban, mig ez keresztülvihetetlen, méltóztatnék fokozot­tabb figyelemben részesíteni Tokaj-Hegyalját az üzemi hitelek tekintetében. A hitel kérdése, mint .már emiitettem, rend­ki viil fontos. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ezer és ezer munkás kenyér nélkül fog­in áradni, ha a hitelkérdés gyorsan megoldva nem lesz. (Ugy van!) Hogy egynéhány szám­mal szolgáljak, méltóztassanak tudomásul venni, hogy egy hold oltványszőlő munkáltatá­sára körülbelül 128 munkásra van szükség, nyiritett szőlőnél pedig holdanként körülbelül 102 munkásra, mig homokszőlőnél munkana­ponként és holdanként körülbelül 70—72 mun­kás szükséges. Méltóztassanak ezt körülbelül 45.000 koronás átlag-napszámmal megszorozni és méltóztatnak látni, hogy tisztán a munkabér egy hold oltványszőlőnél körülbelül 5 és fél millió, nyiritett szőlőnél 4 és fél millió, homok­szőlőnél pedig 3 és fél millió korona. Hol ma­rad még a raffia, a rézgálic, rézkénpor, a karó, a felügyelet, a szénkéneg és az adó? Ezek mind olyan nagy kiadásokat jelentenek, amelyekre a gazda képtelen hitel igénybevétele nélkül. (Ugy van! jobbfelől.) S ha. már a hiteleknél vagyunk, méltóz­tassék megengedni, hogy fokozottabb figyel­mébe ajánljam az igen t. kormánynak a mező­gazdasági hitelek sürgős rendezését. (Helyes­lés.) Nálamnál hivatottabbak ezzel a kérdéssel már bővebben foglalkoztak, nem óhajtom tehát az igen t. Nemzetgyűlés idejét ezzel hosszasab­ban igénybevejini. Mégis rá kell mutatnom arra, hogy feltétlenül szükséges az, hogy a kormány mindazokat az okokat, amelyek a hosszú lejá­ratú , amortizációs kölcsönök bejövetelét még gátolják, a legsürgősebben eliminálni szíves­kedjék. (Helyeslés.) Takarékosság és termelés, ez az alapja a magyar jövőnek, ez pedig csak hosszúlejáratú hitelek segítségével érhető el. A szanálásra térve át, látjuk, hogy ez a magángazdaságoknak súlyos gondokat okozott. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy ezen gondok még súlyosabbak lennének, ha a 250 millió aranykoronát is a sajátunkból kellett volna előteremtenünk. (Ugy van! a jobbolda­lon.) Azonkívül sohasem szabad elfelejtenünk azt, hogy a háborús adósságoknak bizonytalan időre való kitolása is nagy érdeme a kormány­nak. (Ugy van! jobbfelől.) Alkalmam volt Beth­len István gróf ez őszi beszédét a Société des Nations genfi házában meghallgatni, alkalmam volt látni azt a hatást, amelyet ez a beszéd a jelenlevőkre gyakorolt, és alkalmam volt végre beszélni a külföld egyes nagyobb politikusai­val, pénzembereivel és hallani azt a véleményt, amelyet ők Bethlen István grófról alkottak maguknak. Mondhatom, hogy ott igazán büsz­kének éreztem magamat, hogy az ő pártjához tartozhatom. Miután a kormány és főkép a ministerel­nök ur iránt erős bizalommal vagyok, a költ­ségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobbol­dalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Amikor állást kell foglalnom a tárgyalás alatt levő ja­vaslattal szemben, előre is kijelentem, hogy ál­lásfoglalásomnál engem a bizalom vag*y bizal­matlanság kérdése nem vezet. Az a meggyőző­désein, hogy amikor arról van szó, hogy a vég­sőkig megfeszített teherbiróképesség igénybe­vételével kiizadja ez a szegény ország azt az összeget, amelyre szakemberek szerint szüksége van, és amelyen túl volt pénzügyministe­rek és más szakértő emberek szerint elmen­nünk nem lehet, akkor fokozott kötelesség há­rul ránk abban a, tekintetben, hogy azt vizsgál­juk, hogy az igénybevett állami jövedelmek tényleg az állami célok fontosságának meg­felelően nyernek-e felhasználást. És ha ebből a szempontból nézem ezt a javaslatot, nagyon súlyos aggályaim vannak a költségvetési ter­vezettel szemben, mert egy betegséget látok az egész költségvetésen végigvonulni, amely be­tegség — egy szóval jelezve — a nagyzás. Azt állítom — és ezt majd részletesen fogom bizo­nyitani —, hogy ez a költségvetés ennek az or­szágnak se területével, se gazdasági erejével nem számol. Engedjék meg, hogy röviden végigmenjek az egyes tételeken. Én igenis állitota azt, hogy lehetne és kell is megtakarítást elérnünk a kormányzóság költségeinél, mert nem tartom arányban az ország teherviselési képességével azt a kiadást, amelyet ez az állam a kormány­zóságra költ. És itt nem a kormányzó szemé­lyes tiszteletdíjára gondolok, mert azt a ma­gam szempontjából roppant csekélynek tar­tom. Komikus szerintem az, hogy a magyar ál­lamnak egyes külföldi képviselői aránytalanul többet kapjanak, mint az állam feje. De igenis, a g-azdasági irodát, a kabinetirodát és a kato­nai irodát nemcsak csökkenthetőnek, hanem csökkentendőnek is tartom. Ami már most az egyes ministeriumokat illeti, méltóztassanak megengedni, hogy rövid összehasonlitást tegyek a francia, tudvalevőleg nagyon bürokrata állami közigazgatás köz­ponti szolgálata és a magyar állam központi szolgálata között. A francia külügyministe­riumban az összlétszám 484 fő, a mi külügy­ministeriumuaik Összlétszáma pedig a központi

Next

/
Thumbnails
Contents