Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-369

v.A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hó 3-án, kedden. szabad verseny, éljen a szent liberalizmus, versenyezzetek velük — ez volna a liberalizmus! Ez ép olyan dolog volna, mintha én autóra ültetnék egy idegen fajtájú embert és ekhós szekérre egy magyar testvéremet és azt mondanám: indulj el, versenyezz és ha le nem győzöd az autót, karóba húzlak» főbelölek, mert nem vagy kultúrember, innen pusztulnod kell. (Ugy van! Ugy van! a balközépen) Mi nem akarunk semmi mást, csak igazságot. A liberalizmus épen a krisztusi szeretet jegyében kell, hogy érvényesüljön, tía van liberalizmus, az a liberalizmus nem az, hogy enrichissez-vous. gazdagodjatok meg és gázoljatok el mindenkit, aki útjában áll érvényesülésieknek. Én lerongyolt szegény fajom érdekében azt kivánom, hogy minden ember, a kis magyar faluból származó Tankovicsok is és a Berki föszolgabirák is ne az arany középúton haladjanak, hanem a szent nemzeti szeretet jegyében álljanak oda, hogy együttes erőnkkel a legázolt, gazdaságilag kifosztott, lerongyolt magyarság támogatására siessünk. (Tankovics János: Zsirkay utján! A Tüz utján!) Ez nem hasznos üzlet, ez nem business, ez nagyon kellemetlen, ez önfeláldozást kivan tőlünk is, de én megvetném magamat, mint magyar fajtámnak egyszerű, szegény szülőktől származó hajtását, ha egyéni kényelmemért magyar fajtám érdekeit feladnám. (Ugy van! Ugy van! Taps a balközépen. — Tankovics János: A kis Magyarország ezt megteheti

1

?) Eckhardt t. képviselőtársam felolvasta, hogy a megszállott területeken levő zsidó vezérek hogyan viszonozzák azt a nagy szerelmet, amelyet a Berkiek, a Hoyosok, a Tankovicsok lehelnek feléjük. Tudják azt, t. Nemzetgyűlés, hogy az egyoldalú szerelem a patológiának egyik tünete % Tudják azt, hogyha valakinek nem viszonoztatik a szerelme, azt beteg emberként kezelik? Hát a Tankovicsok szerelme, vegyék tudomásul, egyoldalú szerelem, amelyet már az iskolában is pálcával díjaznak. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék kifejezéseit megválogatni. Zsirkay János : Politikai szerelemről beszéltem! Elnök : Ebben az esetben is méltóztassék kifejezéseiben azok között a keretek között maradni, amelyeket a jó illem és a modor előir minden képviselőre vonatkozólag. Zsirkay János : Felolvastam Fischer rabbi nyilatkozatát, amelyben undorral jelenti ki, hogy a zsidóság megszabadítja testét a magyarság ölelő karjától és nem akarja, hogy az támogassa. Azt mondanák, hogy talán tendenciózus beállítású újságcikk ez, amely bizonyos célokat van hivatva szolgálni s kérdés, hogy egyáltalán igaz-e. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy egy iratot mutathatok fel a mélyen t. Nemzetgyűlés előtt. Eredeti irat, melyet a megszállott területek zsidósága bocsátott ki a trianoni gyász-békeszerződés aláírása után. Nem újságban jelent meg; eredeti röpirat, amelyet egy síró, egy a békében talán szintén arany középutas és a liberalizmus maszíagától félrevezetett magyar társam küldött be nekem, hogy ime, mit csinál a zsidóság. Pár sor az egész, felolvasom. (HaUjuk! a balközépen— Olvassa): »Zsidó testvérünk! A nyugati zsidóságnak az emancipáció után irányt vett beolvadási törekvése abból az alapból indult ki, hogy a zsidóság: vallásfelekezet. A világháborút követő és mindnyájunk szeme előtt lejátszódó események ezt az alapot gyökerestől felborították. A zsidóság nem vallásfelekezet; a zsidóság elsősorban faj, nép, nemzet. Ez természetes, ez bizonyításra senki előtt nem szorul. Vagy talán nem érzi-e magát a szabaelgondolkozó zsidó annak dacára is zsidónak, hogy vallásban egyáltalában nem hisz? Vagy nem tartják-e továbbra is változatlanul zsidónak a kitért zsidót uj hittestvérei? Márpedig ha csak vallás lenne a zsidóság, ugy a szabadgondolkozás, illetőleg a keresztvíz a zsidó mivoltot is megszüntetné. Népegység lévén a zsidóság, mint ilyennek kell tehát szerepelnie is. A zsidó nem lehet más nemzetiségű, mint zsidó. Az ellenkezőnek állitása lehetetlen, természetellenes erkölcstelen, megtagadása a zsidó mivoltnak. De a más nemzetiségűnek való szerepléshez nem elég, ha a zsidó vallja magát más nemzetiségűnek, azt az a bizonyos másik nemzetiség is magáévá kell. hogy tegye. És vájjon melyik nemzetiség a világon vallotta a testéhez tartozónak az abba — bár minden jóhiszeműséggel és őszinteséggel — beolvadni igyekvő zsidót? Nem irányadó etekintetben semmiféle papirostörvény. Az élet, a tényleges állapotok és a szemeink előtt lejátszódó események adják meg a kérdésre a feleletet. A nyugati zsidóság minden áron — tehát még magának a zsidóságnak is feláldozásával — űzött beolvadási politikája csődöt mondott. A beolvadás tényleg nem sikerült. Az érdem nem a beolvadóké. A beolvadás a beolvasztó nemleges akaratán jutott zátonyra. A természet nem tür természetelleneset az ölében. Szakitanunk kell tehát nekünk, a zsidóknak azzal az irányával, amely bennünket az útvesztőbe vezetett, ahol már önmagunkra sem tudtunk reátalálni és ahol már az alapot is kezdtük elveszíteni magunk alól. Meg kell újra magunkat és egymást találni, ismét vissza kell állni az alapra, amely bennünket évezredek óta együtt tartott és amely egyedül teszi lehetővé, hogy a zsidó nép, mint nemzetiség a többi szabad nemzetekkel egyenlő rangban vehessen részt az emberiség előrehaladásáért küzdő munkában. Ez az alap adva van, ezt az alapot a békekonferencián képviselt hataimak elismerték, ez az alap a zsidó nemzeti egységbe tömörülés. Ez az egyedüli helyes irány, amelyen haladnunk kell, csak erre a természetes alapra helyezkedve illeszkedhetik be egyenes gerinccel önérzetesen, maga iránt teljes bizalmat keltve és őszinte nyíltsággal a szétszóródottságban r élő zsidóság, annak az államnak politikai keretébe, amelynek kötelékében él. Eddig csak kegyből, nagylelkűségből juttatott jogokon éltünk, ezentúl minden nemzetiségnek egyformán kijáró természetadta jogainkat követelni fogjuk a magunk számára ! Mindenki, akiben egy csepp zsidóönérzet van, mindenki, aki nem akar továbbra is rugdosott zsidó maradni, a zászlónk alá siessen ! Zsidóságunk csak büszkeségünk lehet, azt ne szégyelje senki, büszkén, önérzettel, emelt fővel járjunk. Zsidó testvérünk, sorakozz mellék ! Hivunk zászlónk alá, de nem könyörgünk ! A jövő igazolni fog bennünket ! A zsidó nemzeti szövetség aradi csoportját előkészítő zsidóság.« Ez nyilt vallomás. Nem is kell bizonyitanunk, igy van, ők külön fajnak tartják magukat, meg vannak róla győződve, hogy azok, s egy pillanatig sem vallják magukat másnak. Legfeljebb ott látják a felekezetieskedést, amikor momentán a pillanatnyi érdek megkívánja. Most pedig rá akarok világítani arra, hogy a magyar zsidóság helyzetét hogyan látja egy tárgyilagos ember, mert maga is zsidó, hogyan ítéli meg a zsidókérdést és az antiszemitizmust. Jászi Jakobovics Oszkár könyvéből fogom felolvasni ezt a pár sort (olvassa) : »A magyar zsidóság nemcsak a boisevizmusban játszott ilyen jelentékeny szerepet, hanem minden gazdasági és ideológiai mozgalomban, még olyan • tereken is, melyek évszázadokon el voltak zárva előlük. így már a mezőgazdaságban is vezető szerepre kezdtek jutni, mint nagybirto-