Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-369
A nemzetgyűlés 369. ülése 1925. évi február hé 3-án, kedden. : hogy a cukorrépa átvételi árának ilyen alacsony megszabása veszélyezteti Magyarország egész cukorrépatermelését, mert a gazda nem lesz olyan bolond, hogy ilyen alacsony áron termeljen a gyárnak répát; ha látom, hogy a Cseh-Szlovákiában a cukorrépa átvételi ára magasabb, viszont a cukor ára alacsonyabb, mint Magyarországon: akkor azt kell mondanom, hogy a magyar gazdatársadalom a maga szervezetlenségénél^ fogva szabad prédája a cukorgyárak önző törekvéseinek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zsirkay János: Öt zsidó család csinálja ezt:) Azt a felhivást akarom innen intézni a gazdatársadalomhoz, hogy kösse meg magát bizonyos kérdésekben, hogy pl. ne termeljen cukorrépát, ne kössön szerződést a gyárossal, ha legalább a három aranykorona alapárat a gyár nem adja meg a gazdáknak. A háromkoronás alapár felel meg a méltányosság és tárgyilagosság követelményeinek és egyesegy 7 edül a magyar gazdákon áll, bogy a cukorgyárakra akaratukat rákénysze ritsék. (Csík József: A mai állapot a termelők egyenes kifosztása! És még azt mondják, hogy a gazdák drágitanak!) Én emlékezem, ezelőtt körülbeiül két évvel Bajorországban jártam és ott a bajor földmivelésügyi minister büszkén mondotta nekem : ha hazamegy, mondja meg otthon, hogy a bajor mezőgazdaság termékeihez egyetlen zsidó nem nyúlhat. A helyzet Bajorországon az, hogy a kisgazda és a nagybirtokos egyaránt meg van szervezve, a bajor mezőgazda nem engedi magát kiuzsorázni, sőt nemcsak hogy a maga mezőgazdasági terményeit értékesiti megfelelő áron, hanem az ipari feldolgozás haszna is az övé, és ennek következtében rendelkezik saját sorsa és jövendője felett. A magyar mezőgazda azonban egyszerűen kulija, páriája a magyar tőkehatalomnak, amely minden ponton uralkodik felette. Uralkodik felette akkor, amikor megszabja a mezőgazdasági termény átvételi árát és uralkodik felette akkor, amikor az ipari termékek eladási árát reá kényszeríti. (Erdélyi Aiadár: Igen, és mégis tervszerűen igyekeznek eltávolítani egymástól a kis- és a nagybirtokosokat!) Kicsoda?! (Erdélyi Aladár: Fájdalom, nagyon sokan! — Zsirkay János: A zsidó érdekek!) Én meg lennék elégedve, ha legalább a nagybirtokosok egyetértenének ebben a kérdésben és ha legalább a nagybirtokosokban biztosak lennénk, hogy bizonyos egyéni kedvezmények szempontjából nem deferálnak csak azért, hogy többi gazdatársaikat magukra hagyva, azok ne boldoguljanak. Én nagyon jól tudom, hogy van olyan nagybirtokos, aki a cukorgyárossal megkötött titkos szerződést hord zsebében, hogy a gyár ne legyen kénytelen ugyanazokat a magas árakat megadni azoknak a termelőknek, akikkel pedig olyan alapon szerződött, hogy a »legmagasabb« árakat adja nekik. A gazdatársadalomban a szolidaritás érzését ki kell tehát fejleszteni, mert különben lemarad a versenyben. (Erdélyi Aladár: Ugy van! Ezt fejleszteni kell! — Kiss Menyhért: Mi van a tizenhat ponttal ? — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Ha Erdélyi Aladár t. képviselőtársam azt keresi, hogy hol van az oka ezeknek a hibáknak,^ én rá tudok mutatni erre. Például amikor még az egységespárt tagjai voltunk Gömbös Gyula t. barátom és én magam is, sokan az akkori párt tagjai közül ismételten felszólaltunk a ininisterelnok urnái hogy a niezőhegyesi cukorgyár bérletének megujitása alkalmával ne adják oda a gyárat újból a Hitelbanknak, (Zsirkay János : Szép kis história volt !) hanem juttassák valamely mezőgazdasági érdekeltségnek, hogy annak a mezőgazdasági érdekeltségnek módjában legyen végre a cukor árára döntő irányitást gyakorolni. A ministerelnök ur akkor, adott Ígérete ellenére, újból a Hitelbanknak adta a mezőhegy esi cukorgyár bérletét és ezzel bezárult kartell, az a gyűrű, a magyar mezőgazdák nyaka körül, amely a 13 cukorgyárból áll és amely ma minden konkurrencia. minden konkrét ellenőrzés nélkül tudja a magyar mezőgazdasággal szemben akaratát érvényesíteni. (Kiss Menyhért: Miért adták épen a Hitelbanknak!) Ha tehát Erdélyi Aladár t. képviselőtársam az okokat és hibákat keresi, rámutatok arra, hogy az ok igenis azokban az igen tisztelt agrár képviselőtársainkban van, akik, dacára hibáinak, bűneinek és mulasztásainak, ezt a rendszert támogatják. (Kiss Menyhért: Nem törődnek vele ! — Zsirkay János : Elárulták a kisgazdaérdekeket ! Egy percig sem vették komolyan ! — Könyves Lajos: Ti veszitek komolyan! Tiétek az ország!) Mindebből, amit elmondottam, csak azt a következtetést akarom levonni, hogy szükséges az erősen megszervezett ipari érdekeltségekkel szemben a gazdatársadalmat is a maga érdekeinek a tudatára ébreszteni, hogy a maga érdekeit kellő súllyal és erővel védelmezhesse meg. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. — Csontos Imre : Ahol pedig meg vannak szervezve a kisgazdák, maguk is igyekeznek széjjelbontani ! — Ellenmondások a balközépen.) Én, igen t. képviselőtársam, arra kérem, mutassa meg nekem, hogy hol, mikor és milyen formában állottunk mi a nagybankok politikájának szolgálatában, mikor és hol támadtuk a kisgazdákat és nagygazdákat és mikor bontottuk meg az agrárérdekeltségeket. (Zaj. — Erdélyi Aladár : A kis- és a nagygazdák bizonyos összetartása! Ez fáj! — Kiss Menyhért: Tény, hogy gyönyörűen együtt vannak! - Erdélyi Aladár : Hála Istennek! — Kiss Menyhért : De lélekben nincsenek együtt! — Barthos Andor: Hát miben! — Kiss Menyhért : Csak itt. a parlamentben, másutt nem! — Zaj.) Einök (csenget): Csendet kérek! Eckhardt Tibor : E két főprobléma mellett, a drágaság és a munka kontinuitása mellett, egyéb problémák is vannak. Mindenekelőtt a tisztviselői kérdésről akarok megemlékezni, mint amely kérdés megoldottnak egyáltalában nem tekinthető. Amikor Magyarországon a drágasági indexszám 142, vagyis körülbeiül másfélszerese a békebelinek, ugyanakkor a fizetések felét sem teszik ki a békebeli fizetéseknek, vagyis végeredményben még mindig egyharmad fizetésen él a magyar tisztviselői társadalom. Nagyon jól tudom, hogy nem lehet fizetéseket adni ott, ahol bevételek nincsenek, tehát a tisztviselők fizetésének kérdésével kapcsolatban meg akarom beszélni azt is, hogyan lehet a bevételeket fokozni. (Helyeslés jobbfelöl. — Kiss Menyhért: Az autók közé tessék csörditeni !) Bátran lehetne ministeriumonkint tizenöt autót is tartani, ha az adóadminisztráció megfelelő volna. (Kiss Menyhért: Ne tartsanak egyet sem! - Zsirkay János: Majd mondok pár cifra esetet!) Például Stefani olasz fasiszta pénzügyminister, amikor bemutatkozó beszédét az olasz kamarában megtartotta, azt mondotta : Uraim, ma tizféle adónem van Olaszországban ; én hatot eltörlök és csak négyet tartok meg, de azt becsületesen végre fogom hajtani és hadat üzenek az adódezertőröknek. A mai cifra és komplikált, össze-vissza, zavaros magyar adórendszerből számos adónemet el lehetne még törölni és mégis nagy jövedelemszaporulatot lehetne még elérni az állam javára, ha becsületesen végrehajtanák azt a néhány adónemet. De amikor nemcsak az illetékes fél nyilatkozatával is igazolva látom Wolf Károly igen t. barátomnak itt a nemzetgyűlésen elmondott azt
