Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-368

 nemzetgy-ülés 368. ülése 1926. év% január hó 30-án, pénteken. 29 terelnökségnél vannak előirányozva, sőt közben még a soroksári Dunaág rendezési költségeit is a ministerelnökséghez hozták át. Ez a költségvetési előirányzat rendkívül feltűnő abból a szempontból, hogy nem fogja tudni a kormány, a ministerelnök ur ezt az ügyet ugy ellátni, mint ahogyan kell. Hiszen nincsenek ott megfelelő szakemberek, s még számvevősége sincs a ministerelnökségnek, hanem az ottani számvevőségi teendőket a pénz ügy ministeri számvevőség látja el. A legnagyobb baj azonban az, hogy ministerelnökségnek nincsenek szaktanácsadói, ugy hogy egyáltalában nem tudja irányitani ezt a fontos épitkezési munkálatot. Mindenki előtt érthetetlennek látszik az, hos^y miért kellett ehhez a legelsőrendü politikai hatósághoz átvinni ezt az építkezést. Kölcsönt vettek fel ennek az építkezésnek lebonyolítására ; részben franciák járulnak hozzá. Nem akarom azt ismertetni, hogy milyen forrásokból épül fel ez a kikötő, de mindenesetre nehezményeznem kell azt, hogy a tárcák közötti hatáskört a ministerelnök ur az állam érdekeinek sérelmére egy ilyen irányzattal áttörte. Ugyancsak itt látok egy másik számadási, igazgatási ágazatot. Ez a vitézi szék szék tartósága. Az 1923/24. évi költségvetésben a birtokrendezési címnél voltak a vitézi széktartóság háztartásának költségei beillesztve. Annak idején én fel is szólaltam ebben a kérdésben. Most áthozták ezt a ministerelnökséghez. Ha valaki a költségvetésnek ezt a részét bírálja, akkor azt látja, hogy jobbára, sőt egészben véve politikai természetű kiadások vannak ott előirányozva a tisztviselők illetményein és nyugdíjain kivül. Ez azt mutatja, hogy a vitézi széket politikai természetű, a mai uralom megerősítésére szolgáló intézménynek tartják. Ezzel tehát nem használnak az intézménynek és a helyes csoportositás hiányában lehetetlenné teszik azt, hogy az ellenőrzés arra vonatkozólag gyakorolható legyen s lehetetlenné teszik azt, hogy a vitézi szék ugy állíttassák oda, mintha az nem lenne politikai természetű intézmény. Én a magam részéről ismeretes alkotmányjogi álláspontomnál fogva ezt úgyis csak ideiglenes intézménynek tekintem. Feltűnik tehát nekem az. hogy a vitézi szék részére a gyakorlóterekből kihasítottak több mint 500 katasztrális hold területet, hogy azt vitézeknek adományozzák. Keresem az indokolást a ministerelnökségnél, de nem találom, mig végre megtalálom az indokolást a hunvédelmi tárcánál. Ebből is látszik, hogy milyen lógós intézménnyé vált a vitézi szék; nem tudják eldönteni még háztartási szempontból sem, hogy hova sorozzák. De felmerül az a kérdés, lehet-e költségvetési indokolásban elintézni állami javaknak, ingatlanoknak, felépítményeknek — mert ugy látom, az is van benne — adományozását felek részére? Az 1897: XX. te. 37. §-ában foglalt rendelkezés tiltja, hogy csak egy darab állami földet is el lehessen adni külön törvényes felhatalmazás nélkül. Külön törvényben kell az ilyen állami tulajdont képező földterületek vagy építmények eladásáról vagy elajándékozásáról intézkedni. Azzal tehát nincs elintézve a kérdés, hogy a kormány bejelenti a költségvetés indokolásában azt, hogy adományozni szándékozik ilyen földterületeket, s kéri ennek tudomásulvételét. A legnagyobb baj volna az, ha egy minister állami ingatlanokon túladhatna egy költségvetési előirányzat indokolásában történt bejelentéssel. Mikor ezeket a kérdéseket taglalom, arra is gondolok, hogy a vitézek részére adományozott földbirtokkal szolgálatot teszünk-e a királyságnak. Ezer és ezer más olyan kitűnő katonánk van, akinek legitimációja van arra, hogy a kitüntetés mellett életfogytiglan bkonyos járadékokat, jutalmakat fog kapni. A kisezüst, nagyezüst és arany vitézségi éremmel kitüntetett hős katonákra gondolok. A királyi szó szentségével Írásban biztosították őket, hogy mig élnek, bizonyos járadékot fognak kapni. Most nem is gondol ezekre senki. Szinte kiölik a királyság iránti bizalmat és hűséget ezeknek a hős katonáknak lelkéből Én a király iránti hűség konzerválása, a király iránti bizalom megerősítése végett követelem a t. kormánytól, hogy ezeknek a hős katonáknak szolgáltassa ki azokat a járadékokat és jutalmakat, amelyek őket kitüntetéseik alapján megilletik. (Helyeslés a balközépen.) Az évjáradékokat valorizálva kellene kiadni. Úgyis csak pár koronától van szó még valorizálva is és ebbe igazán nem fog az állam tönkremenni. (Lendvai István: Ok egész életüket kockáztatták!) A közszolgálati alkalmazottak úgyszólván kivétel nélkül élvezik a hadipótlékot és ezt tudja az az osztály, amely ebben nem részesül. Az az elj tehát, amelyet hős katonáinkkal szemben tanúsítanak, csak az ellentétek szitására szolgál. Ugyancsak itt, a ministerelnökségnél látom a koronaőrséget is. Kérdem, hogyan kerül ehhez a magasrendű politikai hatósághoz a koronaőrség háztartása ? Már ez is politikai jellegű intézménnyé vált 1 Nem találnak már ennek sehol sem helyet, csak a ministerelnökségnél 1 Hát a szent korona őreinek testülete politikai karakterű testület ? Azt^ akarják talán ráfogni, hogy mivel ez a katonasághoz tartozik, a ministerelnökségnél kell előirányozni a háztartásához szükséges költségeket, nehogy feltűnjék ? Erre gondolni sem lehet. Akik így gondolkoznak, akiket ez a cél vezet, mikor ide állítják be ennek az intézménynek a háztartását, gyenge szóval csak ugy jellemezhetem hogy nagyon naivak. Ha évről-évre felmerül az, hova kell tulajdonképen elhelyezni a koronaőrséget, akkor legközelebb — ugy látom ez a tendencia — a vallás- és közoktatásügyi rninisteriumhoz kerül, mert ugy látszik az a törekvés, hogy a szent korona a múzeumba kerüljön. Hatásköri csoportositás szempontjából nehézményt kell támasztanom az ellen, hogy az iskolák nagy része el van vonva a kultusztárca hatásköréből. Látunk iskolákat a földmivelésügyi ministerium hatáskörében. Ott van az állatorvosi főiskola, a gazdasági akadémiák és a földmivesiskolák is

; Látunk iskolákat, magasrendű iskolákat, a pénzügyministeriumnál. Odatartozik a bánya és erdőmérnöki főiskola (Huszár Dtzső: Mindig ott volt!) Igaza van a t. képviselő urnák, ez régóta igy van, de mindig érezték ennek a ferdeségét és hiányosságát, aminek következményeit legjobban az iskola maga érezte meg. Kétségtelen az, hogy ennek az iskolának is pedagógiai vezetés alatt kell állania. Az irányítás,-a szellem, a tanítás módszere és a nevelés csak a kultusztárca körébe tartozhatik. Ott vannak megfelelő szakemberek, — (Lendvai István: Ha vannak!) — kérem, én a kultuszministeri tisztikarról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok. Hivatott őrei és munkásai ők a magyar kultúrának. Épen azért törekszem arra, hogy vigyék oda ezt az iskolát is, ahova való. Azt hiszem, a kultuszminister ur is hivatása magaslatán áll. Neki egyenesen kabinetkérdést kellene csinálnia abból, hogy ezeket a kultúrintézményeket a hatáskörébe helyezzék. Tudni kell azt, hogy a múltban gyökeredző közjogi háttere van annak, hogy ezek az intézmények költségvetésileg és hatáskör szempontjából a pénzügyininisterium, illetőleg a földmivelésügyi ministerium hatáskörébe utaltattak. Tudjuk, hogy amikor állami közösségben voltunk Horvát-Szlavon-Halmátcrszágokkal, ebben az állami közösségben Horvát-Szlavon-Dalmátországoknak autonom joguk volt a közoktatásügy inté-