Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

320 A nemzetgyűlés 374. Mése 1925. ém február hó 11-én, smrdaiï. lat tárgyalására nézve a sürgősséget kimon­dani! (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Tamássy József képviselő ur mint a föld­mivelósügyi és közgazdasági bizottság előadója kíván jelentést tenni, Tamássy József előadó: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém a földmivelésügyi és közgaz­dasági bizottság két rendbeli jelentését beter­jeszteni. Az egyik vonatkozik a földmivelés­ügyi minister ur 444. sz. törvényjavaslatára, amely a sáska elleni védekezés szervezése vé­sett 1920 október 31-én Rómában kötött nem­zetközi egyezmény becikkelyezéséből szól. A másik vonatkozik a földmivelésügyi minister ur 319. sz. törvényjavaslatára, mely a tejter­mékeknek állami ellenőrző jeggyel való ellá­tásáról szól. Tisztelettel kérem a jelentések kiiiyomatá­sát, szétosztását és annakidején az osztályok mellőzésével való napirendre tűzését. Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni és szét fognak osztatni; annakidején az osztá­lyok mellőzésével leendő napirendre tűzésük iránt javaslatot fogok tenni a t. Nemzetgyű­lésnek. Most áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Eőri-Szabó Dezső kép­viselő ur. Kérem a jegyző urat, hogy a házszabályok 197. Vának 5. pontja értelmében Eőri-Szabó képviselő ur első interpellációjának szövegét felolvasni sziveskedjék. Petrovits György jegyző (olvassa): „Haj­landó-e a minister ur a rendelkezésére álló eszközökkel odahatni, hogy az attalai és men­nyei, esztendők óta húzódó földbirtokrendezés végre megnyugtató és igazságos befejezésre jusson!" Elnök: A szó Eőri-Szabó képviselő urat illeti. Eőri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Fal­taim ja voltam annak, amikor a költségvetés tárgyalása folyamán a pénzügyminister ur: abbeli bejelentését, hogy a földreformmal járó megkötöttséget rövidesen meg kívánják szün­tetni, a tisztelt kormánypárt zajos helyesléssel fogadta. Magam is azt mondom, hogy bár minél előbb el lehetne érni azt az időpontot, amikor] fi földre form törvénnyel kapcsolatos megkö­töttségek csakugyan megszüntethetők lesznek. Mindenesetre az ország érdeke is azt kívánja, hogy ebben a kérdésben nyugalom és lehetőleg általános megelégedés álljon be. Ennek felté­tele azonban az, hogy a földreform-törvényt igyekezzünk becsülettel végrehajtani. Nagyon jól tudom, hogy mindenkinek eleget tenni nem lehet; nagyon jól tudom, hogy a reform legbe­csületesebb végrehajtása esetén is sok elége­detlenség fog hangzani innen is, onnan is. Nem is ezekről van szó, hanem arról, hogy általá­ban véve valósittassék meg az a nagy koncep­ció, amelyet ez a földreform felölel és ne le­gyenek olyan kiáltó esetek, amelyek igazán megingatják az emberben a törvények tiszte­letébe s a törvények végrehajtásába vetett hitet. Sajnos, ilyen dolgokról vagyok kénytelen most a t. Nemzetgyűlés előtt referálni és az igen t. földmivelésügyi minister ur szíves figyelmét ezekre felhivni. Az igali járás Attala nevű községének határában, mely a somogyi viszonyokhoz képest meglehetősen nagy köz­«ség, egyedül a kegyes tanitórend nagy birtoka van. Kifejeztem már itt a nemzetgyűlésen nem is egyszer, hanem több izben s kifejeztem az ott folyó földreform-eljárás folyamán, hogy a kegyes tanitórend hazafias, kulturális niisz­szióját mindenesetre becsülni kell annyira, hogy amennyire csak lehet, védeni kell az _ ő birtoktestüket. Hiszen ebben a községben telje­sen, száz százalékig meg is lehetett volna vé­deni a kegyes tanitórend eme nemes, kulturá­lis és hazafias érdekeit, ha bele nem szólnak oly magasabb hatalmasságok, amelyek műkö­dését a kulisszák mögött — sajnos — többször fájdalommal vagyunk kénytelenek látni. Ennek a somogyvármegyei Attala község­nek közvetlen tőszomszédságában fekszik Esz~ terházy hercegnek egy oly 800 holdas birtoka, amelyet húsz esztendő óta az Attala községtől egy-két kilométernyire fekvő kapospulai lako­sok bírtak kisbériéiben. A földreform rendezés folyamán Kapospula községet az a szerencsét­lenség érte, hogy ennek a húsz év óta birt bér­letnek több mint 50%-át elvették^ tőle. De ez más lapra tartozik, erről nem óhajtok most beszélni. A megmaradt rész, circa 500 kat. hold szintén leadatott vagyonváltságban a hercegi birtok által. Kézenfekvő, világos, természetes lett volna, hogy a kapospulaiaktól elvett föld­területet, ha már a törvény alapján jónak tar­tották elvenni, az attalai, közvetlen szomszéd­ságban, egy körjegyzőséghez tartozó földigény­lőknek Ítéljék oda, amivel — mint mondám — az attalai kegyes tanító rendi birtokot teljesen tehermeiitesiteni lehetett volna. Hiszen a her­cegi birtok ezt a felszabadult részt is leadta vagyonváltságban, természetes lett volna, hogy ezt odaadják annak a községnek, amely ^ más földet nem kaphat, hacsak a kegyes tanitórend birtokát igénybevenni és megzavarni nem akarja. Mi történt! Az, hogy Kapospulán felsza­badult circa 500 holdat nem az attalai földigény­lőknek Ítélte oda az Országos Földbirtokren­dező Bíróság bölcsessége, hanem a néni egy kör­jegyzőségben, nem egy járásban, de nem is egy megyében fekvő dombóvári földigénylőknek. Miért! Talán azért, mert Dombovárott nem találtak volna a dombóvári igénylők kielégíté­sére elég földet? Hiszen herceg Eszterházynak 40.000 holdas birtoka van Dombóvár határában! (Strausz István: Pallavicinié is ott van!) De ehhez nem nyúltak hozzá, hanem azt a kapos­pulai, nemcsak más körjegyzőség, nemcsak más járás, haneni más megye határában fekvő fel­szabadult földet Ítélték oda a dombóvári igény­lőknek. Miért? Nem tudok másra gondolni, bocsánatot kérek, tárgyilagos akarok lenni igazán a legtávolabb eső mértékig, azonban nem lehet másra gondolnom mint hogy azért adták oda, hogy a dombóvári hercegi birtokhoZt ne kelljen hozzányúlni. Mi lett ennek a következ­ménye! Nemcsak az, hogy más járásbeli, más megyebeli lakosság' telepíttetett oda Kapos­pula község határába, ami nagyon megzavarja — elképzelhetjük — az egész közigazgatási és mas adózási dolgokat is, hanem az attalai község földigénylői valósággal odajutottak, hogy föl­det nem kaphatnak, hacsak mint mondom, a kegyes tanitórend birtokához hozzányúlni nem, akarnak. (Szijj Bálint: Ez másutt is igy van, nemcsak ott!) Rá akarok mutatni épen arra is, hogy ez nem egyedül álló jelenség. Itt sokszor magasabb, a kulisszák mögötti hatalmak moz­gatják az eseményeket; a legtávolabbról sem akarom megvádolni az Országos FÖldbirJok­rendező Biróság magasrangu biráit — elvégre ők is emberek, ők is megtéveszthetők —, de határozottan merem állítani, hogy sokszor igenis olyan befolyások érvényesülnek, ame­lyeknek nem volna szabad érvényesülniük. A jelenlévő igazságügyminister urat is fel tudom tanúnak hívni ennek bizonyítására. Levelek

Next

/
Thumbnails
Contents