Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

302 A nemzetgyűlés 374. ülése 1925. évi február hó 11-én, szerdán. azt említem meg-, hogy a természetben ledolgo­zandó közmunkának a rendszere a mai viszo­nyok közé már egyáltalában bele nem illik. Ennek az utfentartási alapnak máspdik alap­forrása lenne tehát a közmunkaváltságok tel­jes összege. Harmadsorban bevételét képezné az utforgalmat _ fokozottabb mértékben igénybe vevő géperejű járművek — igy a teherautók, autók, autóbuszok —- adója, illetőleg illetéke. További bevételét képezné az útügyi kihágás! büntetési pénzeknek erre a célra való lefoglalása. Az ekként egységesített úttípusok közösen kezelt és egy helyre befolyó erőforrásai természete­sen egységes útügyi adminisztrációt is invol­válnak. Ezen a téren nem volna szükség arra, hogy az útügyi szolgálatnak mai rendszerét megváltoztassuk, mert hiszen voltaképen a centralizáció ma is megvan. Hiszen az egyes törvényhatóságoknak az útügyi költségvetések megállapítása körülj joga voltaképen tarta­lommal nem bir, mert végeredményben akár pozitiv, akár negatív formában mégis mindig csak az történik, amit a kereskedelemügyi mi­nisterium akar. Ezen a téren tehát — mondom — újításra nem igen volna szükség, legfeljebb a járási útügyi személyzetet, a járási utbiztoso­kat kellene fokozatosan oly minősítéssel el­látni, hogy kisebb műszaki munkák A~ezetésére alkalmasak legyenek. Ez három erőforrás, mint emiitettem, meg­adná a lehetőséget arra, hogy a kereskedelem­ügyi ministeriulm fokozatosan és az egész or­szág területén vidékenként arányosan fejlessze és helyezze karba elhanyagolt, közutainkat. Addig- is azonban, amig a kereskedelemügyi minister ur ezzel a törvényjavaslatával a nemzetgyűlés elé jöhet, szükséges volna már némely anomáliának sürgős rendezése. Ezen a téren bátor vagyok felhívni — mint az előbb említettem — a közmunkák kérdésére a keres­kedelemügyi minister ur figyelmét. Mint méltóztatnak tudni, törvény szerint a közmunkának természetben ledolgozandó része a községi utak fentartására szolgál. A háborús kivételes intézkedéseknek egy sza­kasza alapján azonban ezek a természetbeni közmunkák kiterjesztettek ugy az állami, mint a törvényhatósági utakra is, és a helyzet ma valóban az, hogy ott teljes mértékben teljesi­tik ugyan a közmunkát, de abból a községi utakra egyáltalában semmi sem jut, előidézvén ezáltal azoknak teljes lezüllését. Azt hiszem, hogy a mai stabilizált korona melletí elérke­zett már az ideje annak, hogy újból lehet ka­vicsszállitási szerződéseket kötni, újból igény­be lehet venni a ; törvényhatósági és állami utak fentartásánál a mag'ánvállaikozást, és ezt az erőszakos rendszabályt, amely a törvénytől teljesen eltérően használja fel a községi köz­minikát, meg* lehet változtani és ezt a közmun­kát újból vissza lehet adni eredeti hivatásá­nak. Erre vonatkozólag vagyok bátor a követ­kézi) határozati javaslatot előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk.' — Olvassa): „Utasítsa a nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister!, hogy a kivételes intézkedéseknek ama rendel­kezését, mely a természetben lerovandó köz­ségi közmunkának a törvényben körülhatárolt rendelkezéstől eltérő felhasználását teszi ez­időszerint lehetővé, minél előbb, de minden­esetre még ez év folyamán helyezze hatályon kivül." (Elérik helueslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megen­gedni, hogy a községi közmunkákkal kapcso­latban egypár szót szóljak a minister urnák a géperejű járművek közmünkaváltsága tárgyá­ban kiadott 68.000. számú rendeletéről. (Hall­juk! Halljuk! jobb felől.) Ha e rendeletnek az volt az intenciója, hogy sújtsa azokat a gaz­dákat, akik a géperőben rejlő intenzi vitást felismerve ennek érdekében súlyos anyagi ál­dozatokat is hajlandók hozni és gépeket sze­reznek be, akkor elismerem, hogy a rendelet ezt az intencióját teljes mértékben elérte. Mél­tóztassék csak figyelembe venni azt, hogy egy motoreke után a közmunkaváltság vidéken­ként különböző ugyan, de körülbelül 20 millió koronát tesz ki. Ha annak a középbirtokosnak, akinek egy ilyen motorekéje van, van még egy cséplőgépe is — nem is magánjáró, hanem stabil cséplőgépe —, az ezen két gép után fize­tendő közmunkaváltság összege állami adójá­nak a mérvét éri el, ha ugyan felül nem ha­ladja. Én ezzel nem azt akarom bizonyítani, hogy a talajmivelő géperejű jármüvek a köz­munka váltság alól teljesen mentesek legye­nek — mert hiszen bizonyos fokban ezek ig*a­erőt pótolnak, tehát amilyen mértékben pótol­nak igaerőt, olyan mértékben legyenek köte­lesek a közmunkaváltság megfizetésére —, azonban teljesen méltánytalannak tartom az említett ministeri rendeletnek azt a megállapí­tását, hogy a közmunkaváltság' a gyár által megadott névleges lóerő után vettessék ki. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Méltóztatnak tudni, hogy egy ilyen traktor, magánjáró géperejű jármű a névleges lóerőnek nagyon nagy százalékát, a felénél bizonyosan nagyobb százalékát felemészti saját mozgása által és a horgon leadott vonóerőt a névlegesen meg­adott lóerőteljesitmények csak lényegesen ki­sebb százaléka adja ki. Méltányosnak tartanám tehát, ha a keres­kedelemügyi minister ur ezeket figyelembe véve, a gazdákat és a közönséget ebben az irányban megnyugtató kijelentést tenne és az emiitett rendelkezésen lehetőleg változtatna. Stabilgépeknél és cséplőgépeknél egyálta­lában nem tartom helyesnek és méltányosnak a közmunkaváltság megállapítását, különösen nem tartom pedig akkor, ha HZ ci cséplőgép a közutakkal semmiféle összefüg'gésben nincs, helyét egyáltalában nem is változtatja, hanem egyik gazdaságból a másikba viszik át. Amint Ígértem, nem akarok hosszasabban ' foglalkozni a kereskedelemügyi tárca többi kérdéseivel és részleteivel; átengedem ezt az ipari és kereskedelmi téren nálamnál sokkal jártasabb képviselőtársaimnak. Én az arany­költségvetést ugy tekintem, mint olyan magas­latot, amelyre hosszú, fáradságos munka után ért fel a kormány. Előtte most tág perspekti­vája nyílik a konszolidáció egész terének. Én bizalommal tekintek a kormány működése elé és ettől a bizalomtól eltelve, a költségvetést álta­lánosságban elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számo­san üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Szuhányi Ferenc! Szuhányi Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Ugy gondolom, helyesen járok el akkor, amikor az általános vitánál teszem meg észrevételeimet, mert igy egy felszólalás keretébe tudok min­dent belefoglalni. Egyik megjegyzésem az utakra vonatkozik. Ugy jártam ezzel a kérdés­sel, mint általában a később felszólalók járni szoktak, hogy az előttük felszólalt szónokok témájuknak egy részét már learatták. Ezért nagyon röviden kapcsolom észrevételeimet Forgács t. képviselőtársam felszólalásához, aki szintén keveselte az állami költségvetésben az utakra felvett összeget. Uj utak építésére 400.000 és az utak fentartására körülbelül 2 és fél millió aranykorona van felvéve. Ha tekjn-

Next

/
Thumbnails
Contents